Regénynevelde írócsoport

Szabad publikált szerzőként zsánert váltani?

Nemrég beszélgettem egy íróval, aki elmesélte, hogy kétségi voltak az új regényével kapcsolatban, mert azt hallotta, hogy nem jó ötlet, ha a szerző zsánert vált. Miközben erről beszélt, nekem az járt a fejemben, hogy „milyen zsánerváltás?” és „miért is lenne ez számára gond?”.
Valóban zsánert váltott az író, hisz korábban inkább romantikus történeteket írt, most pedig a fantasy felé kalandozott, de az én szememben ezzel nem okozott semmiféle törést a munkásságában, mivel ez az új urban fantasy, amin dolgozott, szépen illeszkedik az eddigi regényei sorába.

Tényleg sokszor hallani, hogy nem feltétlenül jó az, ha valaki ugrál a zsánerek között, és egy publikált szerző ezzel olvasókat is veszíthet. Ebben lehet némi igazság, az viszont nem igaz, hogy a zsánerváltás minden esetben probléma, és minden esetben olvasók elvesztéséhez vezet. A gyakorlat sem igazolja ezt, elvégre ismerünk rengeteg sikeres írót, akik nem maradtak meg egy zsánerben.
A cikkben azt a témát fogom körüljárni, hogy mikor nem gond a zsánerváltás, és mikor okozhat valódi hátrányt.

Amikor az író egy új kézirat fogadtatásán gondolkozik, akkor elsősorban nem is a zsánert kell figyelembe vennie, hanem a célcsoportot.
Bizonyos esetekben egy adott zsánerhez egy viszonylag jól körülhatárolható olvasói csoport tartozik. Például tudjuk, hogy történelmi romantikus regényeket általában a felnőtt nők olvasnak, vagy sci-fiket a középkorú férfiak (persze ettől még vannak romantikarajongó férfiak, és a sci-fi rajongó nők, csak az arányokról van szó).
De van olyan műfaj vagy zsáner is, aminek nagyon tág az olvasórétege (például szépirodalomnak, de fantasyt is elég vegyesen olvasnak fiatalok és idősek, nők és férfiak). És olyan is van, amikor két különböző zsánernek a célcsoportja elég jól lefedi egymást (például YA-n belül a realista és a fantasztikus művek célközönsége nagyjából ugyanaz lesz, bár persze vannak, akik inkább egy adott típus felé húznak).

Így ha egy szerző eddig főleg realista romantikus történeteket írt, és most belefog egy misztikus-romantikus vagy romantikus szálat tartalmazó urban fantasy regénybe, lehet, hogy valóban zsánert váltott, de az olvasói nagy részét ezzel nem fogja leváltani.
Biztos lesznek olyan olvasói, akiket abszolút nem érdekel a fantasztikum, de a realista romantikus történetek és a romantikus fantasy történetek célcsoportja nem áll távol egymástól, így jó esély van rá, hogy aki szerette az író előző könyveit, az az új iránt is érdeklődni fog.
Persze ehhez az is hozzájárul, hogy többnyire a befutott szerzőknek már van egy kialakult stílusa, egy markáns írói hangja, és náluk már nem pusztán maga a téma fogja bevonzani az olvasót, hanem éppen az író személyes stílusa.

Van olyan szerző, aki hiába alkot több zsánerben, mindegyik könyvén nagyon határozottan felismerhető a kézjegye. Például ha tudják egy alkotóról, hogy ő humoros, kalandos történeteket jelentet meg érdekes karakterekkel, akkor a rajongóit kevésbé zavarja, hogy ez a kaland napjainkban játszódik, vagy 100 évvel ezelőtt, vagy egy kitalált birodalomban.
Valamelyik szerző ugyanazt a történettípust írja meg többször, csak a háttér változik, de amiért hűek maradnak hozzá az olvasók, mert nekik éppen az a történettípus tetszik, azt akarják újra és újra átélni.
Például a romantikus szerzőkre kimondottan jellemző, hogy valamelyikük akár négy különböző sorozatot is ír párhuzamosan, és az egyik kortárs romantikus történet, a másik misztikus, a harmadik történelmi, a negyedik meg krimivel fűszerezett romantika (romantic suspense).
De minden története központjában a románc áll, és ezért ezek a könyvek hasonló élményt adnak. Így kevéssé valószínű, hogy az egyik sorozatban csalódik az olvasó, mert sokkolóan mást nyújt, mint amit várt volna.

Új ösvények és olvasói elvárások

Akkor tulajdonképpen milyen esetekben baj, ha ugrálunk a zsánerek között?
Amint említettem, főként akkor, ha az új zsánerrel egy teljesen más olvasóréteget akarnánk megszólítani.
Azt mondtam, hogy ha ifjúsági regényekről beszélünk, akkor mondjuk ha valaki misztikus-romantikus történetekről vált realista történetekre, azzal nem vállal akkora kockázatot. Ha ő már egy befutott misztikus-romantika szerző, biztos lesz az olvasóinak egy olyan csoportja, aki csalódott lesz, mert teljesen elhagyta a fantasy elemet, de a rajongóinak egy jó része kíváncsi lehet az új könyvére is.
Most vegyük azt, hogy ez az ifjúsági szerző gondol egyet, és felnőtt sci-fit szeretne írni, akár hard sci-fit, akár disztópiát vagy posztapokaliptikus alzsánert (de mondhatnék mást is, pl. horrort, westernt, pszichothrillert). Na most az ifjúsági romantikus regények és a felnőtt sci-fik olvasórétege csak nagyon minimálisan fedi egymást. Biztos van olyan YA rajongó 16 éves, aki szívesen elolvasna egy felnőtt sci-fit is, de arányaiban elég kevés.

Vagyis a gyakorlatban ez a szerző, akinek már van egy YA rajongótábora, ha átvált felnőtt sci-fire, szinte az összes olvasóját elveszti. Olyan, mintha nyomna a karrierjén egy reset gombot, és innentől szinte a nulláról kell felépítenie újra a közönségét, és magát is fel kell építenie sci-fi szerzőként.

Konkrétan ebben az esetben van még egy nehezítő tényező, hogy mindkét olvasóréteg részéről van némi előítélet a másik iránt. Sok kamasz olvasó, aki a YA könyvekért rajong, úgy hiszi, hogy a felnőtt sci-fik unalmasak, terjengősek, és tele vannak tudományos halandzsával. Sok felnőtt sci-fi olvasó úgy hiszi, hogy a YA könyvek általában butácskák, éretlenek, és ragacsosak a rózsaszín cukormáztól.
Tehát a szóban forgó szerző kereszttűzbe kerül, mert az eddigi YA olvasóinak az lesz a feltételezése, hogy az új sci-fi regénye biztos unalmasabb lesz, mint az eddigiek, az új sci-fi olvasói viszont azért nem veszik meg majd a könyvét, mert azt feltételezik, hogy abban is érezhető lesz az eddigi könyveinek rózsaszín cukormáza.
(Ez olyan szempontból érthető is, mert ezek a zsánerek teljesen más olvasói élményt ígérnek, így nem csoda, hogy a két olvasóréteg nehezen talál közös nevezőt.)

Vannak olyan műfajok, zsánerek, korcsoportok, amik között nagyon kicsi az átjárás.
Például ha valaki eddig főleg erotikus szerzőként volt ismert, az életben nem fogja tudni magát eladni ugyanezzel a névvel meseszerzőként.
Vagy ha eddig valaki könnyed, kalandos történeteket írt, akkor nagyon nehéz dolga lesz, ha hirtelen szépíró akar lenni, mert a szakma eleve úgy fog rá tekinteni, mint ponyvaszerzőre.
Az ilyen esetekben könnyebb annak a szerzőnek, akinek nincs egy megjelenése se, mert tiszta lappal indul. De ha valakinek már egy könyve is megjelent, azzal szemben már vannak elvárások. És minél több hasonló könyve jelenik meg, annál inkább bebetonozódnak ezek az elvárások.

Persze vannak vegyes profilú szerzők is, akik más-más jellegű történeteket jelentetnek meg. Ez a szépíróknak némileg könnyebb, például Margaret Atwoodon senki nem kéri számon, hogy egyszer krimis jellegű regényt ír, majd történelmit meg disztópiát. De a szépirodalmi regények elsősorban nem is a zsánerelemek köré szerveződnek, ezért ott sokkal egyszerűbb a témák közti váltás, mint a zsánerirodalomban.
A zsánerírókra az jellemző, hogy általában fix profiljuk van, aki befutott fantasy szerző, az általában nem kezd el krimit vagy romantikát írni.
Viszont egy kiemelkedően sikeres szerző általában azt ír, amit akar. Például J. K. Rowlingra se szólt rá senki, hogy Harry Potter után miért ír szépirodalmat (Átmeneti üresedés), de érdemes megjegyezni, hogy a krimijeit már álnéven írta.

Összefoglalva tehát van-e értelme a „ne válts zsánert!” szabálynak? Igen is, meg nem is.
Ezt mindig egyedileg kell megnézni. Az író fantasy után soft sci-fit írna? Valószínűleg ezzel nem lesz gond. Eddig a szerző romantikus YA-kat írt, de most megpróbálkozna egy NA regénnyel? Valószínű ezzel sem.
A kaszabolós horrorok után most egy bájos ifjúsági regénnyel próbálkozna? Könnyes romantikus regények után most belevágna egy kemény politikai thrillerbe? Ööö, meggondolandó.
Egy másik fontos faktor, amit figyelembe kell venni, hogy minden zsánernek más eszközkészlete van, nem lehet ugyanúgy megírni egy kalandregényt, mint egy romantikus regényt vagy egy sci-fit vagy egy mesét. Hogy a szerző egy zsáner eszközkészletét profin elsajátítsa, az is évek munkája, így ha valaki folyton váltogat, az valószínűleg az általa művelt zsánereket csak felszínesen ismeri. Persze vannak profi írók, akinek nem gond a váltás, meg olyan is előfordul, hogy valaki eleve két zsáner vagy két korcsoport felé is húz.
Ha a korábban említett író évekig csak romantikus YA fantasykat írt, szinte biztos, hogy elsőre nem fog tudni jól megírni egy felnőtt sci-fit. Ehhez szinte teljesen át kell magát képeznie, hogy meg tudjon felelni az új olvasói elvárásoknak.

***

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne próbáld ki magad több zsánerben, sőt, kezdőként nagyon hasznos, ha kísérletezel. Az egész eszmefuttatás inkább azok számára lényeges, akik már publikált írók, vagy azon gondolkoznak, mivel indítsák az írói pályájukat. Nekik érdekes a célcsoportok kérdése, aki egyelőre a fióknak ír, annak még nyilván nem, nem is kell magát ezzel terhelnie.
Persze ha valaki ilyen nagy ugrásra készül, mint például YA-ból felnőtt sci-fibe, azt is meg lehet oldani, ilyenkor jön elő az álnév lehetősége. Így az író ismét tiszta lappal indul, senki sem fog rá furcsán nézni, hogy mit keres a publikálási listájában az romantikus ifjúsági regények mellet egy kemény sci-fi.
Tehát ha zsánerváltáson gondolkodsz, ezeket a szempontokat vedd figyelembe: 1. mekkora távolság van a két olvasóréteg között (nagy az átfedés vagy minimális), 2. az új mű illeszkedni fog-e az írói profilodba (vagy úgy tűnik, mintha ezt a könyvet egy teljesen más szerző írta volna), 3. íróként képes vagy-e a váltásra, felismered, hogy miben különbözik a két zsáner és a két célcsoport elvárása + 1 ha túl éles lenne a váltás, nem lenne-e jobb írói álnevet használni.

De ezek csak a piaci szempontok, írd azt, ami boldoggá tesz.
Ha valaki teljesen kiszeretett a YA műfajból, és az új álma, hogy elismert sci-fi szerző legyen, akkor nála az lenne a hiba, ha továbbra is egy olyan zsánert erőltetne, ami iránt nem érez többé lelkesedést.
A zsánerváltás nem tilos, mindig megoldható, csak hasznos, ha az író előre felméri, hogy mennyi munkával jár, ha el akar érni egy új olvasói réteget. Valamint jó tudni, hogy a kiadók jobban szeretik a tiszta profilú szerzőket, főleg, amíg még nem futottak be annyira. Viszont számukra is fontos, hogy az alkotó hiteles és önazonos legyen, különben a műveit sem tudja hitelesen képviselni.


Kapcsolódó cikkek: - Így találd meg íróként a célközönséged
- Azok a fránya zsánerek, korcsoportok és olvasói rétegek
Összefoglaló a zsánerekről és fontosabb alzsánereikről
Ifjúsági zsánerek és jellemzőik

Réka

Kozma Réka szerkesztő

Megjegyzés küldése (0)
Újabb Régebbi