Aki annyira nem mélyed el a kortárs ifjúsági irodalomban, az valószínűleg csak a legnépszerűbb kiadványokról hall. Például sok évvel ezelőtt népszerűek voltak a vámpíros történetek, aztán meg a disztópiák, de aki csak ezeket a regényeket látja és olvassa, abban kialakulhat egy olyan kép, hogy az egész YA piac csak ilyen történetekből áll, és íróként feltétlenül ez az az irány, amit neki is követni kell (arról, hogy mit takar a Young Adult kifejezés, olvashatsz itt). Ennek következtében a magyar szerzők kevésbé mernek kilépni a skatulyából, általában megmaradnak a fantasy/misztikus-romantikus/realista vonalnál, pedig ezeknél sokkal több választási lehetőségük lenne.
Korábban már írtam a főbb zsánerekről, és hogy ezeknek és az alzsánereiknek mi a meghatározása. Most viszont kimondottan az ifjúsági regények kapcsán foglalkozom a jelentősebb zsánerekkel, és hogy ezek miben különböznek a felnőtt regényektől.
A másik kategória a realista, ami a nevéből eredően mindennapi élethelyzetekkel foglalkozik, olyan problémákkal, amikkel a fiataloknak a saját életükben is meg kell küzdeniük. Ezek általában napjainkban játszódó regények, de beleférnek ide még a 80-as, 90-es években játszódó történetek is.
Egyébként ez az a kategória, aminek itthon nem nagyon szokták tudni a nevét, és ehelyett a szerzők olyanokat szoktak mondani, hogy ők drámát vagy non-fictiont írnak. Az előbbi nyilván a filmdrámáktól ered, de ha valaki azt mondja, hogy drámát ír, arra fognak következtetni, hogy színdarabokat alkot. A non-fiction pedig, ahogy a nevében is benne van, éppen hogy nem fikciós műfaj, tehát egy kitalált történet eleve nem tartozhat ide, például az életrajzokra mondhatjuk, hogy non-fiction, de regényekre nem.
Fel lehet tenni a kérdést, hogy mi a különbség a realista és a romantikus regények között, hisz az esetek legnagyobb részében a realistában is ugyanúgy van szerelmi szál, és általában a romantikus YA sem kizárólag csak párkapcsolatra koncentrál.
A kettőt úgy lehet elkülöníteni egymástól, ha megnézzük, hogy a romantikus szál főszál vagy inkább mellékszál.
Például Rainbow Rowell Eleanor és Park c. regényében ugyan vannak más problémáik is a főszereplőknek, de mégis a kettejük kapcsolata van előtérben, így az romantikus YA. Viszont a Fangirl c. regényében ugyan van szerelmi szál is, de nem az viszi előre a történetet, lényegesebb benne, hogy a főszereplő hogyan küzd meg a szorongásával és a családját érintő problémákkal, így az inkább realisztikus YA.
A realisztikus kategórián belül még kiemelhetjük az ún. problémamegoldó könyveket, amelyek egy a fiatalokat érintő nehézségre koncentrálnak, mint például az iskolai erőszak, nemi erőszak, családon belüli erőszak, függőségek, evészavarok, mentális problémák stb. Erre példa Jay Asher Tizenhárom okom volt c. könyve és Laurie Halse Anderson regényei, mint a Beszélj vagy a Jégviráglányok.
De persze a realista történetek nem csak ilyen komoly gondokról szólhatnak, hanem olyan általánosabb problémákról is, mint a barátkozás, beilleszkedés, szülők válása, pályaválasztás, felnőtté válás stb., és ezek egyébként gyakran jelen vannak a romantikus történetekben is (az nem is jó, ha egy történetben az összes konfliktus csak a párkapcsolatból ered). Ezeken a kategóriákon belül persze jelen vannak az LMBTQ történetek is, például Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában, Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi.
Ezekben az alzsánerekben sok sikeres magyar sorozatot is találunk, például ott van Leiner Laura Szent Johanna gimi könyvei, Tavi Kata Sulijegyzetek és Kalapos Éva D.A.C. sorozata.
Ezt a zsánert is feloszthatjuk több kategóriára, amelyek közül az első a misztikus-romantikus. Ha azt mondom, Alkonyat, akkor mindenki tudja, milyen történetekre kell itt gondolni: ezek általában romantikus regények, amelyekben a főhősnő szerelembe esik valamilyen természetfeletti lénnyel, vámpírral, vérfarkassal, angyallal, démonnal stb. Meyer sorozatán kívül még ide tartozik Becca Fitzpatricktól a Csitt, csitt és Maggie Stiefvater Mercy Falls farkasai-sorozata.
A másik kategória az urban fantasy, amiben szintén előfordulnak paranormális lények és szerelem, de itt a különbség az, hogy az általunk ismert világ mellett ott van egy titkos világ, amit ezek a lények alkotnak, és ők rendszerint szervezett csoportba tömörülnek (ahogy a Harry Potterben a muglik világa mellett ott volt a varázslók világa külön vezetéssel, minisztériumokkal, közigazgatással…). Ide lehet sorolni az előbb emlegetett A Végzet Ereklyéi-sorozatot és Richelle Mead Vámpírakadémia-sorozatát.
A harmadik kategória az epikus fantasy, ami általában nem a mi világunkban, hanem egy kitalált világban játszódik, és a szereplők gyakran olyan kalandokban vesznek részt, ami kihat az egész birodalom sorsára.
Az egyik fő különbség az ifjúsági és felnőtt fantasyk között, hogy, egyszerűen szólva, a YA pörgősebb. A felnőtt fantasyk is tudnak akció- és kalandorientáltak lenni, de emellett nagy hangsúlyt kap a világépítés. A YA könyvekben is fontos a világépítés (főleg, hogy logikus, konzisztens és ötletes legyen), de történet-karakter-világ hármasból az első kettő a legfontosabb. Nem szokatlan, ha egy felnőtt fantasyben oldalakon keresztül magyarázzák mondjuk a nyelv kialakulását, a birodalmak közötti politikai kapcsolatokat vagy a világ keletkezését, de ez egy YA-ban nem javasolt.
Emellett pedig ne nagyon alkalmazzunk háromnál több nézőpontot, rengeteg párhuzamos történetszálat.
Egy másik lehetséges különbség az ifjúsági és a felnőtt könyvek között, hogy általában az előbbi némileg pozitívabb. Ez nem azt jelenti, hogy egy YA nem lehet sötét, éppen ellenkezőleg, rengeteg történet játszódik egy olyan világban, ahol zsarnokság van, kizsákmányolják, elzárják, megkínozzák az olyan embereket, akik a hatalom útjában állnak. Tehát a YA-k is ugyanúgy ábrázolnak erőszakot (bár tompított formában), igazságtalanságot, tragédiákat, viszont a történetek végkicsengése inkább pozitív, és ritkábban találkozunk antihősökkel, vagy legalábbis a főhős fejlődik a történet során.
YA epikus fantasyre példa az említett Üvegtrón-sorozat, Marie Rutkoski: A nyertes átka, Kristin Kashore: A garabonc, Leigh Bardugo: Árnyék és csont.
Már kevésbé jelentős szereplő a piacon, de persze ebben az alzsánerben is folyamatosan jönnek ki új kiadványok.
Az utóbbi néhány évben a két legnépszerűbb alzsáner a poszt-apokaliptikus, amiben a szereplőknek egy elpusztult civilizáció romjain kell túlélniük (ilyen volt Rick Yanceytől Az ötödik hullám vagy mostanában Mindy McGinnistől az Egyetlen kortyot sem).
A másik persze a kihagyhatatlan disztópia, amiben a szereplők egy működőképes társadalomban élnek, viszont a hatalom elnyomja embereket, és a fiatalok ez ellen lázadnak fel. A legismertebb példák Suzanne Collinstól Az éhezők viadala és Veronica Rothtól a Beavatott.
Eddig ha valaki YA sci-fit emlegetett, mindenkinek ez a két alzsáner ugrott be először, ugye főleg a disztópia volt néhány éve nagyon népszerű, de manapság már erőteljesen leszállóágban van. Ami van helyette, azok inkább az űroperákra, soft sci-fikre hajaznak, vagy hasonlóak az epic fantasyhez, bennük különböző népek vagy bolygók állnak konfliktusban egymással.
Utóbbiakra példa Roth új regénye, az Árnyak és jelek vagy Marisa Meyer Holdbéli krónikákja.
Ami még a YA-knál népszerű, azok a romantikus sci-fik, amelyeknek ugyan van sci-fi kerete, de a hangsúly mégis inkább a szerelmi szálon van. Ezekre példa Kaufmann–Spooner: Lehullott csillagok, Melissa Landers: Elidegenítve.
Itt is fontos leszögezni, hogy ami tudomány megjelenik a regényünkben, az legyen hihető és logikus, ha valamihez nem értünk vagy bizonytalanok vagyunk a témában, nézzünk utána. Az ifjúsági könyvekben is fontos, hogy a tudományos része a történetnek jól kidolgozott és ötletes legyen, de a nagy különbség a felnőtt és ifjúsági regények között, hogy utóbbinál nemigen találunk hard sci-fiket, tehát a tudományos háttér nincs agyonrészletezve.
Mint minden YA könyvnek, a sci-finknek is lendületesnek, pörgősnek kell lennie, hogy fenntartsa az olvasó figyelmét, tehát itt nem tehetjük meg, hogy oldalakon át magyarázzuk az űrhajó működését, vagy hogy milyen asztrofizikai törvények hatnak egy féreglyukban. Ugyanúgy, mint a fantasynél, a karakter és a történet fontosabb, mint a világ bemutatása.
Ám nem meglepő módon itt a durvább, kínzós–belezős–vérfolyamos történetek nem mennek. A másik dolog, hogy a horrorokban gyakran megjelenő társadalomkritika itt finomabban van jelen. Nem kell a végkifejletnek mindenféleképpen pozitívnak kell lennie, de a világkép kevésbé nihilisztikus, kiábrándult.
Ez nem azt jelenti, hogy semmi erőszak és egy csepp vér sem lehet a könyvben, de itt a slasher típus horrorok, amikben sorozatgyilkosok hagyják maguk után a megcsonkított holtesteket, nem nagyon fordulnak elő, ehelyett nagyon gyakran van bennük valamilyen fantázia elem: nem egy valós személy, hanem valamilyen szörny, démon, szellem, átok fenyegeti a szereplőket. Sok esetben kicsit elrugaszkodik a valóságtól, hogy a fiatalabb korosztály könnyebben fel tudja dolgozni a történetet. Tehát szellemkastély, ami csapdába ejti az odatévedőket – igen; Hannibal Lecter-féle szomszéd bácsi, aki fiatal lányokat kínoz meg, és eszi meg őket vacsorára – nem.
Egyébként ebben is vannak eltérések, mert például Kendare Blake Vérbe öltözött Annája elég véres, és több gyilkosság is van benne, de ami jellemzőbb, az a kevésbé durva, inkább a gótikus hagyományokra, valamint inkább a félelmetes atmoszférára, mint gyilkolászásra építő YA regények. Példa: Kenneth Oppel: Az élet vize (Frankenstein feldolgozás), Cat Winters: Fekete madarak árnyékában (1. világháború, szellemek), Carry Ryan: Kezek és fogak erdeje (zombik).
Itt is az őrült, darabolós sorozatgyilkosokat és a megcsonkított hullahegyeket inkább hanyagoljuk, tehát legyünk tekintettel arra, hogy kiskorúaknak írunk, de ettől még fontos, hogy a nyomozás élvezhető legyen, át legyen gondolva. Ne becsüljük le a fiatalok intelligenciáját, és ne adjunk nekik egy olyan rejtvényt, ami logikátlan, vagy pedig a megoldás rá olyan nyilvánvaló, hogy már három fejezet után ki lehet találni.
Egyébként ebben a kategóriában a tinikém történetek gyakoriak (a főhős valamilyen titkos szervezet tagja, és így lép fel a bűn ellen), valamint a történelmi regények krimi szállal (ilyen volt legutóbb Lucinda Gray Az aranykalitka c. könyve), vagy például Sara Sheppard Pretty Little Liars könyvei, ami egy könnyed krimi, amiben nem folyik a vér, és nem hullanak a szereplők, és az izgalmak mellett tipikusan kamasz problémákkal és szerelmekkel is foglalkozik.
Példának lehet hozni még pár kevésbé sikerült külföldi regényt, Becca Fitzpatrick Black Ice-át vagy E. Lockhart Hazudósokját, de ez az a zsáner, ahol esetleg előbb beugorhatnak olyan magyar címek, mint Mészáros Dorka Én vagy senki c. thrillere vagy Varga Bálinttól a Váltságdíj nélkül.
A másik kategória az inkább kalandosabb történelmi regények, amelyekben ettől függetlenül még gyakran van romantikus szál is, de nem ez a történet lényege. Erre példa Böszörményi Gyula sorozata az Ambrózy báró esetei.
Azt fontos leszögezni, hogy az ifjúsági történelmi regények esetében is ugyanúgy fontos a kutatómunka és a történelmi hitelesség. Még ha csak egy egyszerű romantikus történetet írunk is, amiben egyetlen történelmi esemény se kerül szóba, ebben az esetben is ha a 17. századba helyezzük a történetet, utána kell néznünk, hogy akkor milyenek voltak a szokások, milyen ruhákat viseltek az emberek, mit ettek, mivel közlekedtek, hogyan néztek ki a házaik, mivel töltötték a szabadidejüket stb.
Lehetőleg ne rakjuk tele a regényünket anakronizmusokkal és történelmi tévedésekkel, mert az egy YA könyv esetében is kínos. Viszont azért nem mindig kell teljes mértékben ragaszkodnunk a hitelességhez. Ugye rendszerint a YA regények főhősei fiatal lányok, és még ha a valósághoz közelebb is állna, hogy egy 19. századi lány otthon ült és hímezgetett, megírhatunk egy olyan regényt, amiben ez a lány fiúnak öltözik, és beáll Napóleon seregébe. Jellemzően tehát a női szereplőknek például sokkal nagyobb szabadságot adnak a szerzők, mint ami az adott korban jellemző volt, de ilyen ferdítések még megengedhetőek.
Ha ifjúsági történelmi regényt írunk, akkor tehát azon túl, hogy ugyanúgy el kell végeznünk a kutatómunkát, fontos a történet mozgalmassága, hogy lekösse a fiatalokat, akár románccal, akár kalandokkal, intrikával, tehát izgalmas legyen. És az is szempont, hogy olvasható, tehát a középkori szereplőink azért ne beszéljenek úgy, mintha tényleg 13. századi nemesek lennének, mert az olvasó kitépi a haját.
Mindegy milyen korról is írunk, a történelmi regények hagyományos megközelítését, hogy mielőtt bármi is történne, 50 oldalon ismertetjük a kor gazdasági, politikai, vallási és kulturális hátterét, és elárasztjuk az olvasót egy szakajtónyi évszámmal, adattal, történelmi szereplővel és idegen szóval, itt felejtsük el.
Példák: Elizabeth Wein: Fedőneve Verity, Ruta Sepetys regényei
A filozofikus YA megnevezéssel először Bernard Beckett Genesis című regénye kapcsán találkoztam (egyébként tekinthető disztópiának, sci-finek is). Azért nevezhető filozofikusnak, mert a kerettörténete, ami egy fiatal lány felvételi beszélgetése az akadémiára, a szókratikus dialógusok mintájára íródott, Platón tanai lényeges szerepet kapnak történetben, főleg az államtana, ezen kívül pedig foglalkozik az emberi tudat és a mesterséges intelligencia kérdéseivel is. De mitől tekinthető YA-nak?
Először is Platón és az ókori filozófia nem Kant vagy Heidegger, a kamaszok számára is könnyen értelmezhető, ráadásul ezeket a témákat tanulják is gimnáziumban. A regény könnyen olvasható, gördülékeny, van cselekménye, a főszereplője pedig egy tinédzser, kamasz kétségekkel. Ennek ellenére voltak olyan véleményezők, akik szerint ez nem egy ifjúsági regény, mivel túl okos – ez viszont ostobaság.
Egy olyan regény, ami kimondottan kamaszoknak készült, és kamaszok számára is élvezhető, nem diszkvalifikálja magát a kategóriából, mert esetleg intelligensebb, mint egy átlagos gimis szerelmi történet. A kamaszok nem ostobák, nem műveletlenek, és nem merül ki az érdeklődésük a legújabb technikai kütyükben. Ifjúsági könyvet írni nem azt jelenti, hogy fogunk egy témát és jól lebutítjuk, hanem hogy a nehéz vagy bonyolult témákról is úgy írunk, hogy az megszólítsa a fiatalabb olvasókat is.
Bár ezek a regények kevésbé direkten idézik a filozófiai tanokat, de még ide sorolhatnánk Mary E. Pearsontól Az imádott Jenna Foxot, ami a lélekkel, az identitással és bioetikai kérdésekkel is foglalkozik, valamint Louise O’Neill Örökké a tiéd c. regényét.
Ezek persze csak a nagyobb, jelenleg legnépszerűbb zsánerek, ezen kívül is van számos olyan sikeres regény, ami a fentiekbe nem sorolható be. Ugyanúgy lehet ifjúsági regényeket írni olyan alzsánerekben is, amiket most nem említettem, mint a western, steampunk vagy az alternatív történelem például.
Itt is fontos, hogy ismerjük a saját zsánerünket, ugyanúgy olvassunk belőle felnőtt és ifjúsági könyveket is. Úgy ne akarjuk YA-t írni, hogy az utolsó élményünk vele kapcsolatban a csíkos meg az indiános könyvek.
Érdemes azt is nézni, hogy mik a trendek, éppen mi népszerű. Nem azért, mert akkor feltétlenül nekünk is valami ilyesmit kell írni, de például ha vámpíros könyvek éppen lecsengőben vannak, akkor nekünk valami nagyon egyedivel kell előrukkolnunk, ha egy ilyen témájú könyvet szeretnénk kiadatni.
Korábban már írtam a főbb zsánerekről, és hogy ezeknek és az alzsánereiknek mi a meghatározása. Most viszont kimondottan az ifjúsági regények kapcsán foglalkozom a jelentősebb zsánerekkel, és hogy ezek miben különböznek a felnőtt regényektől.
Realisztikus/realista és romantikus:
A romantikus ifjúsági regények meghatározása nem bonyolult, ugyanaz vonatkozik rájuk, mint általában a romantikus zsánerre: a párkapcsolat áll a középpontjukban, és rendszerint happy enddel érnek véget, a pár végül egymásra talál. Nyilvánvalóan a különbség az, hogy a karakterek gimnazisták, és az életkortól függően főleg az első szerelemről, első (komolyabb) kapcsolatról, első romantikus élményekről szól a történet.A másik kategória a realista, ami a nevéből eredően mindennapi élethelyzetekkel foglalkozik, olyan problémákkal, amikkel a fiataloknak a saját életükben is meg kell küzdeniük. Ezek általában napjainkban játszódó regények, de beleférnek ide még a 80-as, 90-es években játszódó történetek is.
Egyébként ez az a kategória, aminek itthon nem nagyon szokták tudni a nevét, és ehelyett a szerzők olyanokat szoktak mondani, hogy ők drámát vagy non-fictiont írnak. Az előbbi nyilván a filmdrámáktól ered, de ha valaki azt mondja, hogy drámát ír, arra fognak következtetni, hogy színdarabokat alkot. A non-fiction pedig, ahogy a nevében is benne van, éppen hogy nem fikciós műfaj, tehát egy kitalált történet eleve nem tartozhat ide, például az életrajzokra mondhatjuk, hogy non-fiction, de regényekre nem.
A kettőt úgy lehet elkülöníteni egymástól, ha megnézzük, hogy a romantikus szál főszál vagy inkább mellékszál.
Például Rainbow Rowell Eleanor és Park c. regényében ugyan vannak más problémáik is a főszereplőknek, de mégis a kettejük kapcsolata van előtérben, így az romantikus YA. Viszont a Fangirl c. regényében ugyan van szerelmi szál is, de nem az viszi előre a történetet, lényegesebb benne, hogy a főszereplő hogyan küzd meg a szorongásával és a családját érintő problémákkal, így az inkább realisztikus YA.
A realisztikus kategórián belül még kiemelhetjük az ún. problémamegoldó könyveket, amelyek egy a fiatalokat érintő nehézségre koncentrálnak, mint például az iskolai erőszak, nemi erőszak, családon belüli erőszak, függőségek, evészavarok, mentális problémák stb. Erre példa Jay Asher Tizenhárom okom volt c. könyve és Laurie Halse Anderson regényei, mint a Beszélj vagy a Jégviráglányok.
De persze a realista történetek nem csak ilyen komoly gondokról szólhatnak, hanem olyan általánosabb problémákról is, mint a barátkozás, beilleszkedés, szülők válása, pályaválasztás, felnőtté válás stb., és ezek egyébként gyakran jelen vannak a romantikus történetekben is (az nem is jó, ha egy történetben az összes konfliktus csak a párkapcsolatból ered). Ezeken a kategóriákon belül persze jelen vannak az LMBTQ történetek is, például Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában, Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi.
Ezekben az alzsánerekben sok sikeres magyar sorozatot is találunk, például ott van Leiner Laura Szent Johanna gimi könyvei, Tavi Kata Sulijegyzetek és Kalapos Éva D.A.C. sorozata.
Fantasy
Az utóbbi időben a kortárs történetek mellett ez a legnépszerűbb zsáner, köszönhető elsőként a Harry Potter-sorozatnak, aztán Clare Végzet Ereklyéinek, mostanában pedig Maas Üvegtrón-sorozatának, emellett pedig a rengeteg irodalmi és mesefeldolgozásnak (lásd pl. Rosamund Hodge: Kegyetlen szépség).A másik kategória az urban fantasy, amiben szintén előfordulnak paranormális lények és szerelem, de itt a különbség az, hogy az általunk ismert világ mellett ott van egy titkos világ, amit ezek a lények alkotnak, és ők rendszerint szervezett csoportba tömörülnek (ahogy a Harry Potterben a muglik világa mellett ott volt a varázslók világa külön vezetéssel, minisztériumokkal, közigazgatással…). Ide lehet sorolni az előbb emlegetett A Végzet Ereklyéi-sorozatot és Richelle Mead Vámpírakadémia-sorozatát.
A harmadik kategória az epikus fantasy, ami általában nem a mi világunkban, hanem egy kitalált világban játszódik, és a szereplők gyakran olyan kalandokban vesznek részt, ami kihat az egész birodalom sorsára.
Az egyik fő különbség az ifjúsági és felnőtt fantasyk között, hogy, egyszerűen szólva, a YA pörgősebb. A felnőtt fantasyk is tudnak akció- és kalandorientáltak lenni, de emellett nagy hangsúlyt kap a világépítés. A YA könyvekben is fontos a világépítés (főleg, hogy logikus, konzisztens és ötletes legyen), de történet-karakter-világ hármasból az első kettő a legfontosabb. Nem szokatlan, ha egy felnőtt fantasyben oldalakon keresztül magyarázzák mondjuk a nyelv kialakulását, a birodalmak közötti politikai kapcsolatokat vagy a világ keletkezését, de ez egy YA-ban nem javasolt.
Emellett pedig ne nagyon alkalmazzunk háromnál több nézőpontot, rengeteg párhuzamos történetszálat.
Egy másik lehetséges különbség az ifjúsági és a felnőtt könyvek között, hogy általában az előbbi némileg pozitívabb. Ez nem azt jelenti, hogy egy YA nem lehet sötét, éppen ellenkezőleg, rengeteg történet játszódik egy olyan világban, ahol zsarnokság van, kizsákmányolják, elzárják, megkínozzák az olyan embereket, akik a hatalom útjában állnak. Tehát a YA-k is ugyanúgy ábrázolnak erőszakot (bár tompított formában), igazságtalanságot, tragédiákat, viszont a történetek végkicsengése inkább pozitív, és ritkábban találkozunk antihősökkel, vagy legalábbis a főhős fejlődik a történet során.
YA epikus fantasyre példa az említett Üvegtrón-sorozat, Marie Rutkoski: A nyertes átka, Kristin Kashore: A garabonc, Leigh Bardugo: Árnyék és csont.
Sci-fi
Már kevésbé jelentős szereplő a piacon, de persze ebben az alzsánerben is folyamatosan jönnek ki új kiadványok.Az utóbbi néhány évben a két legnépszerűbb alzsáner a poszt-apokaliptikus, amiben a szereplőknek egy elpusztult civilizáció romjain kell túlélniük (ilyen volt Rick Yanceytől Az ötödik hullám vagy mostanában Mindy McGinnistől az Egyetlen kortyot sem).
Eddig ha valaki YA sci-fit emlegetett, mindenkinek ez a két alzsáner ugrott be először, ugye főleg a disztópia volt néhány éve nagyon népszerű, de manapság már erőteljesen leszállóágban van. Ami van helyette, azok inkább az űroperákra, soft sci-fikre hajaznak, vagy hasonlóak az epic fantasyhez, bennük különböző népek vagy bolygók állnak konfliktusban egymással.
Utóbbiakra példa Roth új regénye, az Árnyak és jelek vagy Marisa Meyer Holdbéli krónikákja.
Ami még a YA-knál népszerű, azok a romantikus sci-fik, amelyeknek ugyan van sci-fi kerete, de a hangsúly mégis inkább a szerelmi szálon van. Ezekre példa Kaufmann–Spooner: Lehullott csillagok, Melissa Landers: Elidegenítve.
Itt is fontos leszögezni, hogy ami tudomány megjelenik a regényünkben, az legyen hihető és logikus, ha valamihez nem értünk vagy bizonytalanok vagyunk a témában, nézzünk utána. Az ifjúsági könyvekben is fontos, hogy a tudományos része a történetnek jól kidolgozott és ötletes legyen, de a nagy különbség a felnőtt és ifjúsági regények között, hogy utóbbinál nemigen találunk hard sci-fiket, tehát a tudományos háttér nincs agyonrészletezve.
Mint minden YA könyvnek, a sci-finknek is lendületesnek, pörgősnek kell lennie, hogy fenntartsa az olvasó figyelmét, tehát itt nem tehetjük meg, hogy oldalakon át magyarázzuk az űrhajó működését, vagy hogy milyen asztrofizikai törvények hatnak egy féreglyukban. Ugyanúgy, mint a fantasynél, a karakter és a történet fontosabb, mint a világ bemutatása.
Horror
Ez is egy olyan kategória, ami mostanában nem annyira népszerű az írók körében, de azért érdemes megemlékezni róla. Talán az első kérdés, ami itt felmerülhet, hogy miben is különbözik a YA horror a felnőttől. Először itt is alapvető elvárás, hogy a történet ijesztő legyen, legyen meg benne a horrorok borzongató atmoszférája, elvégre ez az, amit az olvasó vár.Ez nem azt jelenti, hogy semmi erőszak és egy csepp vér sem lehet a könyvben, de itt a slasher típus horrorok, amikben sorozatgyilkosok hagyják maguk után a megcsonkított holtesteket, nem nagyon fordulnak elő, ehelyett nagyon gyakran van bennük valamilyen fantázia elem: nem egy valós személy, hanem valamilyen szörny, démon, szellem, átok fenyegeti a szereplőket. Sok esetben kicsit elrugaszkodik a valóságtól, hogy a fiatalabb korosztály könnyebben fel tudja dolgozni a történetet. Tehát szellemkastély, ami csapdába ejti az odatévedőket – igen; Hannibal Lecter-féle szomszéd bácsi, aki fiatal lányokat kínoz meg, és eszi meg őket vacsorára – nem.
Egyébként ebben is vannak eltérések, mert például Kendare Blake Vérbe öltözött Annája elég véres, és több gyilkosság is van benne, de ami jellemzőbb, az a kevésbé durva, inkább a gótikus hagyományokra, valamint inkább a félelmetes atmoszférára, mint gyilkolászásra építő YA regények. Példa: Kenneth Oppel: Az élet vize (Frankenstein feldolgozás), Cat Winters: Fekete madarak árnyékában (1. világháború, szellemek), Carry Ryan: Kezek és fogak erdeje (zombik).
Thriller és krimi
Hasonlókat lehet róla elmondani, mint a horror zsánerről, nem annyira népszerű manapság, pedig ez is színesítené a kínálatot. Egyébként az ifjúsági és gyermekkönyvekben az egyik leggyakrabban megjelenő történetszál a rejtély, amikor van egy titok, és a szereplők az után nyomoznak. Ez még a kisiskolásoknak szánt könyvekben is népszerű bonyodalom, és krimi szál persze rengeteg YA-ban is megtalálható, de ezen belül kimondottan krimi vagy thriller regény nem olyan sok van.Egyébként ebben a kategóriában a tinikém történetek gyakoriak (a főhős valamilyen titkos szervezet tagja, és így lép fel a bűn ellen), valamint a történelmi regények krimi szállal (ilyen volt legutóbb Lucinda Gray Az aranykalitka c. könyve), vagy például Sara Sheppard Pretty Little Liars könyvei, ami egy könnyed krimi, amiben nem folyik a vér, és nem hullanak a szereplők, és az izgalmak mellett tipikusan kamasz problémákkal és szerelmekkel is foglalkozik.
Példának lehet hozni még pár kevésbé sikerült külföldi regényt, Becca Fitzpatrick Black Ice-át vagy E. Lockhart Hazudósokját, de ez az a zsáner, ahol esetleg előbb beugorhatnak olyan magyar címek, mint Mészáros Dorka Én vagy senki c. thrillere vagy Varga Bálinttól a Váltságdíj nélkül.
Történelmi
Ugyanúgy, mint a felnőtt történelmi zsáner esetében, ebben a kategóriában is különböző típusú történetek tartozhatnak. Ez egyik csoport a felnőtt romantikus történelmi regények ifjúsági változatai, amelyekben ugyanúgy a szerelmi szálon van a hangsúly, csak persze itt a főszereplő 18 vagy az alatti, és nincs bennük explicit szexuális tartalom. Ide sorolható Anna Godbersen Luxe girl-sorozata.Azt fontos leszögezni, hogy az ifjúsági történelmi regények esetében is ugyanúgy fontos a kutatómunka és a történelmi hitelesség. Még ha csak egy egyszerű romantikus történetet írunk is, amiben egyetlen történelmi esemény se kerül szóba, ebben az esetben is ha a 17. századba helyezzük a történetet, utána kell néznünk, hogy akkor milyenek voltak a szokások, milyen ruhákat viseltek az emberek, mit ettek, mivel közlekedtek, hogyan néztek ki a házaik, mivel töltötték a szabadidejüket stb.
Lehetőleg ne rakjuk tele a regényünket anakronizmusokkal és történelmi tévedésekkel, mert az egy YA könyv esetében is kínos. Viszont azért nem mindig kell teljes mértékben ragaszkodnunk a hitelességhez. Ugye rendszerint a YA regények főhősei fiatal lányok, és még ha a valósághoz közelebb is állna, hogy egy 19. századi lány otthon ült és hímezgetett, megírhatunk egy olyan regényt, amiben ez a lány fiúnak öltözik, és beáll Napóleon seregébe. Jellemzően tehát a női szereplőknek például sokkal nagyobb szabadságot adnak a szerzők, mint ami az adott korban jellemző volt, de ilyen ferdítések még megengedhetőek.
Ha ifjúsági történelmi regényt írunk, akkor tehát azon túl, hogy ugyanúgy el kell végeznünk a kutatómunkát, fontos a történet mozgalmassága, hogy lekösse a fiatalokat, akár románccal, akár kalandokkal, intrikával, tehát izgalmas legyen. És az is szempont, hogy olvasható, tehát a középkori szereplőink azért ne beszéljenek úgy, mintha tényleg 13. századi nemesek lennének, mert az olvasó kitépi a haját.
Mindegy milyen korról is írunk, a történelmi regények hagyományos megközelítését, hogy mielőtt bármi is történne, 50 oldalon ismertetjük a kor gazdasági, politikai, vallási és kulturális hátterét, és elárasztjuk az olvasót egy szakajtónyi évszámmal, adattal, történelmi szereplővel és idegen szóval, itt felejtsük el.
Példák: Elizabeth Wein: Fedőneve Verity, Ruta Sepetys regényei
Filozofikus
Ez nem egy nagy zsáner, amivel kapcsolatban tucatnyi ismert címet fel lehetne sorolni, de mégis fontosnak tartottam megemlíteni, hogy lehessen látni, hogy valójában a YA nemcsak kortárs romantikus történetekből és pörgős fantasykből áll, hanem lehet ennél sokszínűbb is, foglalkozhat mélyebb témákkal is.
Először is Platón és az ókori filozófia nem Kant vagy Heidegger, a kamaszok számára is könnyen értelmezhető, ráadásul ezeket a témákat tanulják is gimnáziumban. A regény könnyen olvasható, gördülékeny, van cselekménye, a főszereplője pedig egy tinédzser, kamasz kétségekkel. Ennek ellenére voltak olyan véleményezők, akik szerint ez nem egy ifjúsági regény, mivel túl okos – ez viszont ostobaság.
Egy olyan regény, ami kimondottan kamaszoknak készült, és kamaszok számára is élvezhető, nem diszkvalifikálja magát a kategóriából, mert esetleg intelligensebb, mint egy átlagos gimis szerelmi történet. A kamaszok nem ostobák, nem műveletlenek, és nem merül ki az érdeklődésük a legújabb technikai kütyükben. Ifjúsági könyvet írni nem azt jelenti, hogy fogunk egy témát és jól lebutítjuk, hanem hogy a nehéz vagy bonyolult témákról is úgy írunk, hogy az megszólítsa a fiatalabb olvasókat is.
Bár ezek a regények kevésbé direkten idézik a filozófiai tanokat, de még ide sorolhatnánk Mary E. Pearsontól Az imádott Jenna Foxot, ami a lélekkel, az identitással és bioetikai kérdésekkel is foglalkozik, valamint Louise O’Neill Örökké a tiéd c. regényét.
Ezek persze csak a nagyobb, jelenleg legnépszerűbb zsánerek, ezen kívül is van számos olyan sikeres regény, ami a fentiekbe nem sorolható be. Ugyanúgy lehet ifjúsági regényeket írni olyan alzsánerekben is, amiket most nem említettem, mint a western, steampunk vagy az alternatív történelem például.
Itt is fontos, hogy ismerjük a saját zsánerünket, ugyanúgy olvassunk belőle felnőtt és ifjúsági könyveket is. Úgy ne akarjuk YA-t írni, hogy az utolsó élményünk vele kapcsolatban a csíkos meg az indiános könyvek.
Érdemes azt is nézni, hogy mik a trendek, éppen mi népszerű. Nem azért, mert akkor feltétlenül nekünk is valami ilyesmit kell írni, de például ha vámpíros könyvek éppen lecsengőben vannak, akkor nekünk valami nagyon egyedivel kell előrukkolnunk, ha egy ilyen témájú könyvet szeretnénk kiadatni.
Köszi, nagyon tanulságos volt...
VálaszTörlésGyuszi
Szívesen :)
Törlés