Összefoglaló a zsánerekről és fontosabb alzsánereikről

, , 1 comment
Kiegészítésként a zsánertérképhez, ebben a posztban ismertetem a fő zsánereket és a fontosabb alzsánereiket.

Krimi

Valamilyen bűntény és elkövetésének körülményei köré összpontosul a cselekmény. Ennek megfelelően központjában a nyomozó(k) és az elkövető(k) állnak. A két népszerű megközelítés közül az egyik, amelyikben a történet során a nyomok alapján a detektív kideríti, hogy ki követte el a bűncselekményt (whodunit). A másik megközelítés, hogy az olvasó már kezdettől fogva tudja, ki a bűnös, és azt mutatja be a történet, hogy a detektív hogyan kapja el (howcatchem).

detektívtörténet (whodunit): a detektív a regény során nyomokat gyűjt, és a történet végén feltárja az elkövető személyét. Példa: Agatha Christie detektívtörténetei, pl. Az Ackroyd-gyilkosság

cozy mistery: lényegében ugyanaz, mint a detektívtörténet, kivéve, hogy ebben az alzsánerben a vér és az erőszak egyáltalán nem, vagy csak nagyon enyhe, illetve humoros formában jelenik meg. Gyakran egy kisebb közösségben játszódik a történet, főhőse általában amatőr/nyugdíjas detektív vagy egy joviális rendőr. Könnyed, otthonos, humoros történetek, amiben a gyilkos elfogása után helyreáll a rend. Példa: M. C. Beaton krimisorozatai, pl. Agatha Raisin és a spenótos halálpite
Ennek ellentéte a hardboiled típus, ahol az erőszak és szex erőteljesebben van jelen, és a nyomozás közben is gyakran véres helyzetekbe kerül a detektív. Itt a hangulat gyakran sötét, cinikus, ami jellemző a főszereplő nyomozóra is (aki gyakran antihős). Példa: Raymond Chandler: Hosszú álom

procedurális és tárgyalótermi: a procedurális típusnál a fókusz a rendőrök munkáján van, és általában részletesen bemutatja a modern nyomrögzítési technikákat, igazságügyi orvosszakértő munkáját, profilozókat, kihallgatási technikákat stb. Példa: Patricia Cornwell: Postmortem
A tárgyalótermi típusban az ügyvédek és ügyészek állnak a központban, akik az általuk végzett nyomozás során megszerzett bizonyítékokkal akarják alátámasztani majd az érvelésüket a tárgyaláson. Példa: John Grisham: Ha ölni kell

történelmi krimi: egy letűnt történelmi korban zajlik a nyomozás. Példa: Steven Saylor Roma Sub Rosa-sorozata vagy Caleb Carr: A halál angyala


Thriller


Izgalmas, pörgős történetek, amik magukhoz szegezik az olvasó figyelmét, és nem eresztik egészen a befejezésig. Céljuk, hogy erős érzelmeket váltsanak ki az olvasóban, mint a feszültség, izgalom, félelem, meglepetés, és ezt olyan írói eszközökkel érik el, mint a cliffhanger (valamikor szinte minden fejezet végén), red herring, meglepő csavarok, mindezeken kívül pedig a gyakoriak harci vagy üldözési jelenetek is. Ez egy akcióközpontú zsáner, ahol az izgalom fokozásához gyakran egy előre meghatározott határidő is hozzájárul (pl. egy napjuk van, hogy megtalálják a bombát), ami alatt a főszereplőnek megoldás kell találnia a problémára.

kém: a regény főszereplője egy kém; ha történelmi korban játszódik, gyakran használják a második világháborút vagy hidegháborút háttérként, kortárs regényekben pedig a főhős sokszor a terroristákkal veszi fel a harcot. Példa: Robert Ludlum: A Bourne-rejtély

orvosi: a főszereplő általában orvos, aki valamilyen orvosi katasztrófát próbál elhárítani (például egy halálos vírus elterjedését). Példa: Robin Cook: Kóma

eco/techno: a techno thriller a modern technológia veszélyeit mutatja be (pl. egy újonnan kifejlesztett fegyver lehetséges következményei). Példa: Dan Brown: Digitális erőd
Az eco típusban az ember és a természet viszonya áll a középpontban, a szereplőknek valamilyen (gyakran az emberiség által előidézett) természeti katasztrófát kell megakadályozniuk. Példa: Michael Crichton: Az Androméda törzs

katonai: a főszereplő katona, vagy valamilyen speciális egységnél teljesít szolgálatot, esetenként az ellenséges vonalak mögött. Példa: Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

politikai/összeesküvés: a politikai thrillerekben politikai csatározások és manipulációk vannak a fókuszban, benne gyakran korrupt vagy illegális eszközökkel próbálnak hatalmat szerezni. Példa: David Baldacci: A Teve Klub
Az összeesküvés alzsánernél a főhős általában egy nagyvállalattal áll szembe, és az ő hazugságaikat próbálja leleplezni. Példa: Dan Brown: A Da Vinci-kód (itt a „vállalat” a Sion-rend)

pszichológiai: a konfliktus a karakterek között kevésbé fizikai, inkább mentális és érzelmi; a hangsúly a szereplők pszichológiai állapotán, gondolatain és (gyakran torz) valóságérzékelésén van (megbízhatatlan narrátor). Példa: Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

bűnügyi: valamilyen bűntény áll a történet központjában, de a krimivel szemben, ahol a nyomok megtalálásán van a hangsúly, itt nem maga a bűn felgöngyölítése, hanem hős előtt álló akciók és a veszélyes helyzetek okozzák az izgalmat. Példa: Stieg Larsson: A tetovált lány


Horror


A zsáner fő célja, hogy félelmet keltsen az olvasóban, gyakran az ismeretlentől való ősi rettegést aknázza ki. Egyesek olcsónak és hatásvadásznak tartják, de sok esetben a történetekben megjelenő gonosz szimbolikus, a társadalomban meglévő problémákra és félelmekre világít rá, így komplex mondanivalót is hordozhat ez a zsáner.

gótikus: a horror legrégebbi alzsánere, a legtöbb klasszikusa ebbe a kategóriába tartozik. A 18. századból eredeztethető, és a romantikus művészeti mozgalomhoz kapcsolódik a megjelenése. Jellemző elemei a rejtélyes vagy elhagyatott kastély, próféciák és megmagyarázhatatlan események, természetfeletti lények (pl. szellemek, vámpírok), intenzív érzelmek és őrültség, ártatlan, naiv főhősnő. Példa: Anne Rice: Interjú a vámpírral, Edgar Allan Poe novellái

pszichológiai: a külső fenyegetés helyett – amivel lehet, hogy testi valójában a karakterek nem is kerülnek szembe – a szereplők érzelmeire, félelmeire és lelki instabilitására (őrültség) helyeződik a hangsúly. A feszültség általában nem a horrorisztikus események leírásából ered, hanem az emberi elme legsötétebb zugainak feltárásából. Példa: Stephen King: Ragyogás

szörny: ez inkább kategória, mint alzsáner. Ide tartoznak az olyan történetek, melyekben a szereplőket valamilyen szörny, például zombi, vérfarkas, mutáns állat fenyegeti. Példa: Max Brooks: World War Z – Zombiháború

természetfeletti: a szereplők valamilyen természetfeletti, paranormális lénnyel állnak szembe, mint például szellemek, démonok, boszorkányok, ördög által megszállt emberek. Példa: Susan Hill: A fekete ruhás nő


Fantasy


A zsáner jellegzetessége, hogy benne a mágikus, természetfölötti elemeket találunk, melyek fontos részét képezik a cselekménynek. Többek között az különbözteti meg a többi spekulatív zsánertől, konkrétan a sci-fitől, hogy a benne megjelenő mágikus elemeket nem lehet tudományosan megmagyarázni. Sok fantasy kitalált világban játszódik (second world fantasy), amit mágikus lények népesítenek be. A szerzők gyakran a nyugat-európai középkorra emlékeztető környezetbe helyezik a cselekményt (de ez nem elvárás, sőt), az inspirációt számukra pedig legtöbbször a mitológia és a folklór jelenti. Vagy pedig a mi világunkban játszódik a történet, és itt bukkannak fel természetfölötti elemek (gyakran úgy, hogy a társadalom nagy része nem is tud a létezésükről).

epikus (high): a történet egy miénktől különböző világban játszódik, amit a szerzők általában aprólékosan kidolgoznak (történelem, kultúra, nyelvek, vallások, népcsoportok stb.), így ebben az alzsánerben kiemelten fontos szerepe van a világépítésnek. Általában nagy szereplőgárdával dolgoznak, valamikor több szálon, több egymástól távoli helyszínen zajlanak az események, amik rendszerint epikus jelentőségűek – az egész birodalom vagy akár a világ sorsa múlik rajtuk. Példa: J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

hősi: a világ története helyett egyetlen hős kalandjai állnak a középpontban, aki egy kitalált világban küzd a gonosz erői ellen. A hős gyakran alacsony származású, és több harcon, illetve háborúskodáson kell átesnie, hogy elérje a célját. Példa: David Gemmel: Legenda

urban fantasy: általában (de nem kizárólagosan) itt a történet a saját világunkban, mai modern városi környezetben játszódik, és ebben jelennek meg a paranormális/fantasy elemek, mint például mitológia lények, vámpírok, démonok, alakváltók. Példa: Jim Butcher Dresden-akták sorozata

dark: sötétebb hangvételű, mint a többi alzsáner, kölcsönöz elemeket a horrortól is, gyakran a gonosz szemszögéből meséli el a történetet (antihős). Példa: Mark Lawrence: Tövisek Hercege

szuperhős: az amerikai képregényektől eredeztethető ez a kategória. A történetben szuperképességekkel rendelkező hősök és gonoszok szerepelnek. Példa: Brandon Sanderson: Acélszív

weird: nehezen behatárolható alzsáner, ugyanis ötvözi a horrort a fantasy és sci-fi elemekkel. Példa: China Miéville: Kraken

mágikus realizmus: a mindennapi, racionális világban mágikus elemek jelennek meg, a latin-amerikai szerzőktől eredeztetik a feltűnését. Példa: Gabriel García Márquez: Száz év magány


Sci-fi


Olyan tudományos fantasztikus történetek tartoznak ebbe a zsánerbe, amelyek elsősorban a tudományok egyénre és társadalomra gyakorolt hatását vizsgálják. Általában a jövőben játszódnak, és képzeletbeli világokat, civilizációkat, technológiákat mutatnak be, gyakran tudományos igénnyel (legalább részben tudományon alapul, többnyire igazolható). Gyakori témái az űr, a fénysebességgel való utazás, párhuzamos univerzumok, földön kívüli élet, mesterséges intelligencia stb. Emellett erkölcsi és filozófiai kérdéseket is felvethet a technológiai fejlődéssel, társadalmakkal, az emberiség jövőjével kapcsolatban.

hard: olyan tudományos fantasztikus történetek, amik nagy hangsúlyt fektetnek a technikai pontosságra és a hihetőségre, emellett pedig részletesen ismertetik a technológia működését, ami rendszerint fontos szerepet játszik a cselekményben. Példa: Isaac Asimov: Alapítvány 

soft: a hard alzsánerrel ellentétben, amik olyan „kemény” tudományokhoz kapcsolódnak, mint a fizika, asztronómia, biológia stb., ez a „könnyű” tudományokra, vagyis a társadalomtudományokra alapoz (pl. antropológia, szociológia, politológia), és ennek megfelelően inkább a karakterekre és a kitalált társadalmakra koncentrál, nem a technológiára. Példa: Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze

űropera: nagyrészt az űrben, űrhajó fedélzetén játszódó történetek, űrcsatákkal és melodramatikus kalandokkal, emellett gyakran szerepelnek benne űrlények és futurisztikus fegyverek. Példa: Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga

disztópia: sötét jövőképet mutat, amiben általában egy elnyomó, totalitárius rendszer uralkodik az embereken (eleinte viszont lehetséges, hogy a karakterek számára ideálisnak tűnik a világ), és a főszereplők rendszerint ezen önkényuralmi rendszer ellen lázadnak fel. Példa: Aldous Huxley: Szép új világ

posztapokaliptikus: általában egy olyan kataklizmatikus esemény utóhatásait mutatja be, ami elpusztította az addig fennálló civilizációt, a főszereplőknek pedig az új, viszontagságos körülmények között kell túlélniük. Példa: Cormac McCarthy: Az út

steampunk/cyberpunk: a steampunk regények a viktoriánus korszakban játszódnak, és bennük a hagyományos 19. századi gőztechnológia keveredik a modernebb találmányokkal. Példa: Scott Westerfeld: Leviatán
A cyberpunk történetek általában a közeli jövőben játszódnak, amiben fejlett az információs- és kompjútertechnológia, és a cselekmény is sokszor a programozáshoz, kompjútertechnológiához, virtuális valóságokhoz kötődik. Példa: William Gibson: Neurománc

alternatív történelem: általában a mi világunkban játszódik, azzal a különbséggel, hogy ezek a művek azt vizsgálják, hogyan alakult volna a történelem, ha egy fontos eseménynek más lett volna a kimenetele, mint ahogy mi a történelemkönyvekből ismerjük (pl. mi lett volna, ha a németek nyerik meg a második világháborút). Példa: Philip K. Dick: Ember a Fellegvárban


Romantikus


A romantikus zsáner központjában a két szereplő közti kapcsolat áll, és az, hogy ez a kapcsolat hogyan fejlődik történet során, emellett pedig nagy hangsúlyt fektet a karakterábrázolásra is. Fontosak még mindazok az akadályok, melyek a két szereplőt (akiket az olvasó végül együtt szeretne látni) távol tartják egymástól, lényeges, hogy ezek izgalmasak és hitelesek legyenek. Tartalmazhat még mellékszereplőket, mellékszálakat is, de itt mindenféleképpen a romantikus kapcsolatnak kell lennie a főszálnak. Rendszerint az ilyen történetek happy enddel végződnek, általában egymásra talál a főhős és a hősnő, de a végnek mindenféleképpen optimistának és felemelőnek kell lennie az olvasó számára.

kortárs: kortárs környezetben játszódó történetek, a legnagyobb romantikus alzsáner. Példa: Nicholas Sparks: Menedék

chic-lit: ugyanúgy kortárs történetekről van szó, de hangvételük kifejezetten könnyed, humoros, hősnői húszas-harmincas éveikben járnak. Példa: Fejős Éva: Eper reggelire

történelmi: általában az ’50-es évek előtt játszódó romantikus történeteket sorolják ide. Az ide tartozó regényeket elkülöníthetjük helyszín és kor szerint, a legnépszerűbbek, mint például a középkori, régenskori, viktoriánus már szinte külön alzsánernek tekinthetők. Példa: Julia Quinn: A herceg és én

erotikus: a fókuszban az erotikus jelenetek vannak. Példa: Sylvia Day: Hozzád kötve

misztikus-romantikus: az angol paranormal romance alzsánert szokták itthon így emlegetni. Paranormális elemeket tartalmazó romantikus történetek vámpírokkal, démonokkal, vérfarkasokkal vagy más fantasztikus lényekkel; gyakran kölcsönöznek az urban fantasytől is. Példa: J. D. Ward: Éjsötét szerető

romantic suspense: a romantikus szál mellett a történet tartalmaz valamiféle rejtélyt, krimi és thriller elemek is lehetnek benne. Példa Nora Roberts: Ártatlan áldozatok

gótikus/időutazós/fantasy: attól függően, hogy vannak-e benne sci-fi, fantasy vagy más elemek, a romantikuson belül elképzelhető még több alzsáner is. Ezek közül, ami jelentősebb, az a gótikus romantikus kategória, amiben szerelmi szál mellett a gótikus horror elemei is megjelennek (pl. elhagyatott kastély, szellemek, titokzatos, byroni hős). Példa: Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya


Történelmi


Az ilyen történetek cselekménye a múltban játszódik, egy létező történelmi korba kalauzolják el az olvasót, és megismertetik annak sajátosságaival. A hátteret gyakran egy fontos történelmi esemény adja (például háborúk és forradalmak), főhőse lehet kitalált vagy akár egy ismert történelmi személy is (királyok, művészek, hadvezérek). Rendszerint a szerző itt egy olyan korszakot mutat be, amiről nincsen személyes tapasztalata, ezért ez a zsáner kiterjedt kutatómunkát igényel, legfőképpen azért is, mert ebben az esetben az olvasók elvárják a történelmi hűséget, és hogy hiteles legyen a korszak és a környezet bemutatása (azért némi kreatív szabadságot megengednek az íróknak). Itt nem beszélhetünk konkrétan alzsánerekről (hacsak valaki nem akarja ide sorolni az alternatív történelmet és a történelmi romantikusokat), aszerint osztályozhatjuk a műveket, hogy milyen korban játszódnak, például középkori, honfoglaláskori, első világháborús, hidegháborús stb.
Példa: Hilary Mantel: Farkasbőrben vagy Robert Merle Francia história sorozata


Akció/Kaland


Kalandos, akciódús történetek, melyekben az izgalmas, fordulatos cselekményen van a hangsúly, és a főhősnek gyakran rendkívüli és veszélyes helyzetekben kell helytállnia. A főszereplők gyakran a mindennapi életüktől gyökeresen eltérő szituációkban találják magukat, vagy pedig messze sodródnak az otthonuktól (egzotikus helyszínek), nagy utakat tesznek meg, hogy teljesítsék a küldetésüket.

robinzonád: az elnevezés Defoe Robinson Crusoe-jától ered, ami annyira népszerű volt, hogy önálló alzsánert teremtett, amiben a főhősnek egy lakatlan szigeten kell túlélnie. Példa: Umberto Eco: A tegnap szigete

utazás kitalált vidékeken/elveszett városok: olyan kalandokról számolnak be, amiket a főhős vagy egy kitalált, vagy pedig egy elveszett(nek hitt) világban, civilizációban tapasztal meg. Példa: Michael Crichton: Kongó

tengerészeti: a történet tengeren játszódik, valamilyen hajó fedélzetén, az ember és az elemek küzdelmét mutatja be. Példa: Patrick O’Brian: Kapitány és katona

háborús: a cselekmény hátterét a háború adja. Példa: Sven Hassel: Kárhozottak légiója


Western

A vadnyugaton, általában a 18-19. században, Észak-Amerikában játszódó írások, cowboyokat, banditákat, sheriffeket, esetleg indiánokat szerepeltető kalandos történetek.
Példa: Charles Portis: A félszemű

Humor

Komikus történetek, melyek egyik válfaja a szatíra, ami ironikus, abszurd módon mutatja be a valóságot (példa: George Orwell: Állatfarm), a másik pedig a paródia, ami egy másik művet imitál, illetve figuráz ki (Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik). Olykor átfedésben van más zsánerekkel (pl. sci-fi, fantasy), mint például Terry Pratchett vagy Douglas Adams esetében.


Forrás: - http://www.litrejections.com/genres/
http://www.bookcountry.com/ReadAndReview/Books/GenreMap/
http://www.writersdigest.com/qp7-migration-all-articles/qp7-migration-fiction/genredefinitions
- Wikipédia


1 megjegyzés: