Összefoglaló a zsánerekről és fontosabb alzsánereikről

, , 14 comments
Kiegészítésként a zsánertérképhez, ebben a posztban ismertetem a fő zsánereket és a fontosabb alzsánereiket.

Krimi

Valamilyen bűntény és elkövetésének körülményei köré összpontosul a cselekmény. Ennek megfelelően központjában a nyomozó(k) és az elkövető(k) állnak. A két népszerű megközelítés közül az egyik, amelyikben a történet során a nyomok alapján a detektív kideríti, hogy ki követte el a bűncselekményt (whodunit). A másik megközelítés, hogy az olvasó már kezdettől fogva tudja, ki a bűnös, és azt mutatja be a történet, hogy a detektív hogyan kapja el (howcatchem).

detektívtörténet (whodunit): a detektív a regény során nyomokat gyűjt, és a történet végén feltárja az elkövető személyét. Példa: Agatha Christie detektívtörténetei, pl. Az Ackroyd-gyilkosság

cozy mistery: lényegében ugyanaz, mint a detektívtörténet, kivéve, hogy ebben az alzsánerben a vér és az erőszak egyáltalán nem, vagy csak nagyon enyhe, illetve humoros formában jelenik meg. Gyakran egy kisebb közösségben játszódik a történet, főhőse általában amatőr/nyugdíjas detektív vagy egy joviális rendőr. Könnyed, otthonos, humoros történetek, amiben a gyilkos elfogása után helyreáll a rend. Példa: M. C. Beaton krimisorozatai, pl. Agatha Raisin és a spenótos halálpite
Ennek ellentéte a hardboiled típus, ahol az erőszak és szex erőteljesebben van jelen, és a nyomozás közben is gyakran véres helyzetekbe kerül a detektív. Itt a hangulat gyakran sötét, cinikus, ami jellemző a főszereplő nyomozóra is (aki gyakran antihős). Példa: Raymond Chandler: Hosszú álom

procedurális és tárgyalótermi: a procedurális típusnál a fókusz a rendőrök munkáján van, és általában részletesen bemutatja a modern nyomrögzítési technikákat, igazságügyi orvosszakértő munkáját, profilozókat, kihallgatási technikákat stb. Példa: Patricia Cornwell: Postmortem
A tárgyalótermi típusban az ügyvédek és ügyészek állnak a központban, akik az általuk végzett nyomozás során megszerzett bizonyítékokkal akarják alátámasztani majd az érvelésüket a tárgyaláson. Példa: John Grisham: Ha ölni kell

történelmi krimi: egy letűnt történelmi korban zajlik a nyomozás. Példa: Steven Saylor Roma Sub Rosa-sorozata vagy Caleb Carr: A halál angyala


Thriller


Izgalmas, pörgős történetek, amik magukhoz szegezik az olvasó figyelmét, és nem eresztik egészen a befejezésig. Céljuk, hogy erős érzelmeket váltsanak ki az olvasóban, mint a feszültség, izgalom, félelem, meglepetés, és ezt olyan írói eszközökkel érik el, mint a cliffhanger (valamikor szinte minden fejezet végén), red herring, meglepő csavarok, mindezeken kívül pedig a gyakoriak harci vagy üldözési jelenetek is. Ez egy akcióközpontú zsáner, ahol az izgalom fokozásához gyakran egy előre meghatározott határidő is hozzájárul (pl. egy napjuk van, hogy megtalálják a bombát), ami alatt a főszereplőnek megoldás kell találnia a problémára.

kém: a regény főszereplője egy kém; ha történelmi korban játszódik, gyakran használják a második világháborút vagy hidegháborút háttérként, kortárs regényekben pedig a főhős sokszor a terroristákkal veszi fel a harcot. Példa: Robert Ludlum: A Bourne-rejtély

orvosi: a főszereplő általában orvos, aki valamilyen orvosi katasztrófát próbál elhárítani (például egy halálos vírus elterjedését). Példa: Robin Cook: Kóma

eco/techno: a techno thriller a modern technológia veszélyeit mutatja be (pl. egy újonnan kifejlesztett fegyver lehetséges következményei). Példa: Dan Brown: Digitális erőd
Az eco típusban az ember és a természet viszonya áll a középpontban, a szereplőknek valamilyen (gyakran az emberiség által előidézett) természeti katasztrófát kell megakadályozniuk. Példa: Michael Crichton: Az Androméda törzs

katonai: a főszereplő katona, vagy valamilyen speciális egységnél teljesít szolgálatot, esetenként az ellenséges vonalak mögött. Példa: Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

politikai/összeesküvés: a politikai thrillerekben politikai csatározások és manipulációk vannak a fókuszban, benne gyakran korrupt vagy illegális eszközökkel próbálnak hatalmat szerezni. Példa: David Baldacci: A Teve Klub
Az összeesküvés alzsánernél a főhős általában egy nagyvállalattal áll szembe, és az ő hazugságaikat próbálja leleplezni. Példa: Dan Brown: A Da Vinci-kód (itt a „vállalat” a Sion-rend)

pszichológiai: a konfliktus a karakterek között kevésbé fizikai, inkább mentális és érzelmi; a hangsúly a szereplők pszichológiai állapotán, gondolatain és (gyakran torz) valóságérzékelésén van (megbízhatatlan narrátor). Példa: Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

bűnügyi: valamilyen bűntény áll a történet központjában, de a krimivel szemben, ahol a nyomok megtalálásán van a hangsúly, itt nem maga a bűn felgöngyölítése, hanem hős előtt álló akciók és a veszélyes helyzetek okozzák az izgalmat. Példa: Stieg Larsson: A tetovált lány


Horror


A zsáner fő célja, hogy félelmet keltsen az olvasóban, gyakran az ismeretlentől való ősi rettegést aknázza ki. Egyesek olcsónak és hatásvadásznak tartják, de sok esetben a történetekben megjelenő gonosz szimbolikus, a társadalomban meglévő problémákra és félelmekre világít rá, így komplex mondanivalót is hordozhat ez a zsáner.

gótikus: a horror legrégebbi alzsánere, a legtöbb klasszikusa ebbe a kategóriába tartozik. A 18. századból eredeztethető, és a romantikus művészeti mozgalomhoz kapcsolódik a megjelenése. Jellemző elemei a rejtélyes vagy elhagyatott kastély, próféciák és megmagyarázhatatlan események, természetfeletti lények (pl. szellemek, vámpírok), intenzív érzelmek és őrültség, ártatlan, naiv főhősnő. Példa: Anne Rice: Interjú a vámpírral, Edgar Allan Poe novellái

pszichológiai: a külső fenyegetés helyett – amivel lehet, hogy testi valójában a karakterek nem is kerülnek szembe – a szereplők érzelmeire, félelmeire és lelki instabilitására (őrültség) helyeződik a hangsúly. A feszültség általában nem a horrorisztikus események leírásából ered, hanem az emberi elme legsötétebb zugainak feltárásából. Példa: Stephen King: Ragyogás

szörny: ez inkább kategória, mint alzsáner. Ide tartoznak az olyan történetek, melyekben a szereplőket valamilyen szörny, például zombi, vérfarkas, mutáns állat fenyegeti. Példa: Max Brooks: World War Z – Zombiháború

természetfeletti: a szereplők valamilyen természetfeletti, paranormális lénnyel állnak szemben, mint például szellemek, démonok, boszorkányok, ördög által megszállt emberek. Példa: Susan Hill: A fekete ruhás nő


Fantasy


A zsáner jellegzetessége, hogy benne a mágikus, természetfölötti elemeket találunk, melyek fontos részét képezik a cselekménynek. Többek között az különbözteti meg a többi spekulatív zsánertől, konkrétan a sci-fitől, hogy a benne megjelenő mágikus elemeket nem lehet tudományosan megmagyarázni. Sok fantasy kitalált világban játszódik (second world fantasy), amit mágikus lények népesítenek be. A szerzők gyakran a nyugat-európai középkorra emlékeztető környezetbe helyezik a cselekményt (de ez nem elvárás, sőt), az inspirációt számukra pedig legtöbbször a mitológia és a folklór jelenti. Vagy pedig a mi világunkban játszódik a történet, és itt bukkannak fel természetfölötti elemek (gyakran úgy, hogy a társadalom nagy része nem is tud a létezésükről).

epikus: a történet egy miénktől különböző világban játszódik, amit a szerzők általában aprólékosan kidolgoznak (történelem, kultúra, nyelvek, vallások, népcsoportok stb.), így ebben az alzsánerben kiemelten fontos szerepe van a világépítésnek. Általában nagy szereplőgárdával dolgoznak, valamikor több szálon, több egymástól távoli helyszínen zajlanak az események, amik rendszerint epikus jelentőségűek – az egész birodalom vagy akár a világ sorsa múlik rajtuk. Példa: J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

hős: a világ története helyett egyetlen hős kalandjai állnak a középpontban, aki egy kitalált világban küzd a gonosz erői ellen. A hős gyakran alacsony származású, és több harcon, illetve háborúskodáson kell átesnie, hogy elérje a célját. Példa: David Gemmel: Legenda

urban fantasy: általában (de nem kizárólagosan) a történet a saját világunkban, mai modern városi környezetben játszódik, és ebben jelennek meg a paranormális/fantasy elemek, mint például mitológia lények, vámpírok, démonok, alakváltók. Példa: Jim Butcher Dresden-akták sorozata

dark: sötétebb hangvételű, mint a többi alzsáner, kölcsönöz elemeket a horrortól is, gyakran a gonosz szemszögéből meséli el a történetet (antihős). Példa: Mark Lawrence: Tövisek Hercege

szuperhős: az amerikai képregényektől eredeztethető ez a kategória. A történetben szuperképességekkel rendelkező hősök és gonoszok szerepelnek. Példa: Brandon Sanderson: Acélszív

weird: nehezen behatárolható alzsáner, ugyanis a horrort a fantasy és sci-fi elemekkel ötvözi. Példa: China Miéville: Kraken

mágikus realizmus: a mindennapi, racionális világban mágikus elemek jelennek meg, a latin-amerikai szerzőktől eredeztetik a feltűnését. Példa: Gabriel García Márquez: Száz év magány


Sci-fi


Olyan tudományos fantasztikus történetek tartoznak ebbe a zsánerbe, amelyek elsősorban a tudományok egyénre és társadalomra gyakorolt hatását vizsgálják. Általában a jövőben játszódnak, és képzeletbeli világokat, civilizációkat, technológiákat mutatnak be, gyakran tudományos igénnyel (legalább részben tudományon alapul, többnyire igazolható). Gyakori témái az űr, a fénysebességgel való utazás, párhuzamos univerzumok, földön kívüli élet, mesterséges intelligencia stb. Emellett erkölcsi és filozófiai kérdéseket is felvethet a technológiai fejlődéssel, társadalmakkal, az emberiség jövőjével kapcsolatban.

hard: olyan tudományos fantasztikus történetek, amik nagy hangsúlyt fektetnek a technikai pontosságra és a hihetőségre, emellett pedig részletesen ismertetik a technológia működését, ami rendszerint fontos szerepet játszik a cselekményben. Példa: Isaac Asimov: Alapítvány 

soft: a hard alzsánerrel ellentétben, amik olyan „kemény” tudományokhoz kapcsolódnak, mint a fizika, asztronómia, biológia stb., ez a „könnyű” tudományokra, vagyis a társadalomtudományokra alapoz (pl. antropológia, szociológia, politológia), és ennek megfelelően inkább a karakterekre és a kitalált társadalmakra koncentrál, nem a technológiára. Példa: Ursula K. Le Guin: A sötétség balkeze

űropera: nagyrészt az űrben, űrhajó fedélzetén játszódó történetek, űrcsatákkal és melodramatikus kalandokkal, emellett gyakran szerepelnek benne űrlények és futurisztikus fegyverek. Példa: Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga

disztópia: sötét jövőképet mutat, amiben általában egy elnyomó, totalitárius rendszer uralkodik az embereken (eleinte viszont lehetséges, hogy a karakterek számára ideálisnak tűnik a világ), és a főszereplők rendszerint ezen önkényuralmi rendszer ellen lázadnak fel. Példa: Aldous Huxley: Szép új világ

posztapokaliptikus: általában egy olyan kataklizmatikus esemény utóhatásait mutatja be, ami elpusztította az addig fennálló civilizációt, a főszereplőknek pedig az új, viszontagságos körülmények között kell túlélniük. Példa: Cormac McCarthy: Az út

steampunk/cyberpunk: a steampunk regények a viktoriánus korszakban játszódnak, és bennük a hagyományos 19. századi gőztechnológia keveredik a modernebb találmányokkal. Példa: Scott Westerfeld: Leviatán
A cyberpunk történetek általában a közeli jövőben játszódnak, amiben fejlett az információs- és kompjútertechnológia, és a cselekmény is sokszor a programozáshoz, kompjútertechnológiához, virtuális valóságokhoz kötődik. Példa: William Gibson: Neurománc

alternatív történelem: általában a mi világunkban játszódik, azzal a különbséggel, hogy ezek a művek azt vizsgálják, hogyan alakult volna a történelem, ha egy fontos eseménynek más lett volna a kimenetele, mint ahogy mi a történelemkönyvekből ismerjük (pl. mi lett volna, ha a németek nyerik meg a második világháborút). Példa: Philip K. Dick: Ember a Fellegvárban


Romantikus


A romantikus zsáner központjában a két szereplő közti kapcsolat áll, és az, hogy ez a kapcsolat hogyan fejlődik történet során, emellett pedig nagy hangsúlyt fektet a karakterábrázolásra is. Fontosak még mindazok az akadályok, melyek a két szereplőt (akiket az olvasó végül együtt szeretne látni) távol tartják egymástól, lényeges, hogy ezek izgalmasak és hitelesek legyenek. Tartalmazhat még mellékszereplőket, mellékszálakat is, de itt mindenféleképpen a romantikus kapcsolatnak kell lennie a főszálnak. Rendszerint az ilyen történetek happy enddel végződnek, általában egymásra talál a főhős és a hősnő, de a végnek mindenféleképpen optimistának és felemelőnek kell lennie az olvasó számára.

kortárs: kortárs környezetben játszódó történetek, a legnagyobb romantikus alzsáner. Példa: Nicholas Sparks: Menedék

chic-lit: ugyanúgy kortárs történetekről van szó, de hangvételük kifejezetten könnyed, humoros, hősnői húszas-harmincas éveikben járnak. Példa: Fejős Éva: Eper reggelire

történelmi: általában az ’50-es évek előtt játszódó romantikus történeteket sorolják ide. Az ide tartozó regényeket elkülöníthetjük helyszín és kor szerint, a legnépszerűbbek, mint például a középkori, régenskori, viktoriánus már szinte külön alzsánernek tekinthetők. Példa: Julia Quinn: A herceg és én

erotikus: a fókuszban az erotikus jelenetek vannak. Példa: Sylvia Day: Hozzád kötve

misztikus-romantikus: az angol paranormal romance alzsánert szokták itthon így emlegetni. Paranormális elemeket tartalmazó romantikus történetek vámpírokkal, démonokkal, vérfarkasokkal vagy más fantasztikus lényekkel; gyakran kölcsönöznek az urban fantasytől is. Példa: J. R. Ward: Éjsötét szerető

romantic suspense: a romantikus szál mellett a történet tartalmaz valamiféle rejtélyt, krimi és thriller elemek is lehetnek benne. Példa Nora Roberts: Ártatlan áldozatok

gótikus/időutazós/fantasy: attól függően, hogy vannak-e benne sci-fi, fantasy vagy más elemek, a romantikuson belül elképzelhető még több alzsáner is. Ezek közül, ami jelentősebb, az a gótikus romantikus kategória, amiben szerelmi szál mellett a gótikus horror elemei is megjelennek (pl. elhagyatott kastély, szellemek, titokzatos, byroni hős). Példa: Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya


Történelmi


Az ilyen történetek cselekménye a múltban játszódik, egy létező történelmi korba kalauzolják el az olvasót, és megismertetik annak sajátosságaival. A hátteret gyakran egy fontos történelmi esemény adja (például háborúk és forradalmak), főhőse lehet kitalált vagy akár egy ismert történelmi személy is (királyok, művészek, hadvezérek). Rendszerint a szerző itt egy olyan korszakot mutat be, amiről nincsen személyes tapasztalata, ezért ez a zsáner kiterjedt kutatómunkát igényel, legfőképpen azért is, mert ebben az esetben az olvasók elvárják a történelmi hűséget, és hogy hiteles legyen a korszak és a környezet bemutatása (azért némi kreatív szabadságot megengednek az íróknak). Itt nem beszélhetünk konkrétan alzsánerekről (hacsak valaki nem akarja ide sorolni az alternatív történelmet és a történelmi romantikusokat), aszerint osztályozhatjuk a műveket, hogy milyen korban játszódnak, például középkori, honfoglaláskori, első világháborús, hidegháborús stb.
Példa: Hilary Mantel: Farkasbőrben vagy Robert Merle Francia história sorozata


Akció/Kaland


Kalandos, akciódús történetek, melyekben az izgalmas, fordulatos cselekményen van a hangsúly, és a főhősnek gyakran rendkívüli és veszélyes helyzetekben kell helytállnia. A főszereplők gyakran a mindennapi életüktől gyökeresen eltérő szituációkban találják magukat, vagy pedig messze sodródnak az otthonuktól (egzotikus helyszínek), nagy utakat tesznek meg, hogy teljesítsék a küldetésüket.

robinzonád: az elnevezés Defoe Robinson Crusoe-jától ered, ami annyira népszerű volt, hogy önálló alzsánert teremtett, amiben a főhősnek egy lakatlan szigeten kell túlélnie. Példa: Umberto Eco: A tegnap szigete

utazás kitalált vidékeken/elveszett városok: olyan kalandokról számolnak be, amiket a főhős vagy egy kitalált, vagy pedig egy elveszett(nek hitt) világban, civilizációban tapasztal meg. Példa: Michael Crichton: Kongó

tengerészeti: a történet tengeren játszódik, valamilyen hajó fedélzetén, az ember és az elemek küzdelmét mutatja be. Példa: Patrick O’Brian: Kapitány és katona

háborús: a cselekmény hátterét a háború adja. Példa: Sven Hassel: Kárhozottak légiója


Western

A vadnyugaton, általában a 18-19. században, Észak-Amerikában játszódó írások, cowboyokat, banditákat, sheriffeket, esetleg indiánokat szerepeltető kalandos történetek.
Példa: Charles Portis: A félszemű

Humor

Komikus történetek, melyek egyik válfaja a szatíra, ami ironikus, abszurd módon mutatja be a valóságot (példa: George Orwell: Állatfarm), a másik pedig a paródia, ami egy másik művet imitál, illetve figuráz ki (Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik). Olykor átfedésben van más zsánerekkel (pl. sci-fi, fantasy), mint például Terry Pratchett vagy Douglas Adams esetében.


Forrás: - http://www.litrejections.com/genres/
http://www.bookcountry.com/ReadAndReview/Books/GenreMap/
http://www.writersdigest.com/qp7-migration-all-articles/qp7-migration-fiction/genredefinitions
- Wikipédia

14 megjegyzés:

  1. Köszönöm.
    Gyuszi

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Csak egy apró korrekció: A Romantikus zsáneren belüli misztikus-romantikusra hozott példa: J. R. Ward és nem J. D. Ward :) Amúgy nagyon hasznos összefoglaló!

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Nekem is nagyon hasznos segítség, de lenne egy kérdésem: a történet ötletem a legelején inkább sci-fihez hasonlít, de később egyértelműen átcsap fantasyba. A váltakozó zsáner mennyire gyakori vagy elfogadott?
    Köszi a választ előre is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Hanga! Zsánert nem nagyon szoktak váltani a történet közepén. A sci-fi meg a fantasy erősen különbözik olyan szempontból, hogy az előbbinek a lényege, hogy tudományos magyarázatokat ad, a fantasy meg mágikusat.
      Viszont léteznek olyan zsánerek is, amik vegyítenek sci-fit és fantasyt, ilyen a science fantasy. Egy könnyedebb regénynél ez elfogadható. Szóval keverni keverheted őket, de szerintem ne válts hirtelen egyikből a másikba.

      Törlés
  4. Szia!
    Úgyszintén, nekem is nagyon hasznos volt, ugyanúgy, ahogy a zsánerváltásos cikk is. Lenne azonban egy kérdésem, amire nem nagyon tudom mi lenne a megoldás. Két kategóriában szeretek írni: YA horror és romantikus. Na most ez a kettő eléggé eltér egymástól hangulatban némelyik művemben :D Ha egyszer ki akarnék adni mindkét fajtából, akkor nekem álnevet lenne érdemes használnom, vagy simán próbálják csak az egyik zsánerre rákoncentrálni?
    Előre is köszönöm a választ!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Hallottam már ilyet, hogy valaki romantikából váltott horrorra, nem feltétlenül gond ez. Én azt gondolnám át, hogy az az olvasó, aki megveszi a horror könyvedet, az elolvasná-e a romantikusat is, és fordítva. Vannak írók, akik a YA-n belül váltogatják a zsánereket, de mégis van a történeteik között hasonlóság, fel lehet fedezni a kézjegyüket, így a rajongóik nem érzékelik ezt éles váltásnak. Ha megírnál egy olyan romantikus YA-t, ami kicsit keményebb, komoly témákkal is foglalkozik, akkor utána a horror lehet, hogy nem akkora ugrás. De ha rózsaszín vattacukros romantikus regény után írsz vérengző pszichopatákról, az már lehet, hogy komolyan megosztja az olvasóréteged. Nincsenek fix szabályok, de szerencsésebb, ha egy feltörekvő író nem jelentet meg egymás után radikálisan más hangulatú regényeket. Stephen Kingtől se várnánk romantikus történetet. :)

      Törlés
    2. Köszönöm szépen, ez sokat segített! :D Romantikus vattacukor regényeket mondjuk nem szeretek írni. Inkább a misztikus-romantikus, valamint a gótikus romantikus, ami érdekel, meg szeretem írni, bár talán a Horror, azon belül a gótikus kicsit közelebb áll a szívemhez :) Na mindegy, ezt majd kitapasztalom, addig is gyakorlásnak biztosan jók lesznek ezek a regények. Úgy döntöttem egy egész évemet most az írás technikára, és a gyakorlásra szánom, mielőtt valami nagy regénybe belekezdenék, és talán így majd a stílus is kiválik. A lényeg, hogy fejlődjek. Még egyszer köszönöm a választ ^^

      Törlés
  5. Szia
    Lenne egy kérdésem, ami régóta nem hagy nyugodni.
    Sokat olvasok a zsánerekről, de azt hiszem, a felsoroltak közül egyikbe se tudom besorolni a könyvem.
    Való világban játszódó, nagyon sok benne a dráma, és romantikus szál is van benne ugyan, de nem az a fő. Igazábol gyerekekről szól, és az iskolai bántalmazás témáját járja körbe, a belső konfliktusokra reflektál, és a szülő gyerek kapcsolatokra. Néha nagyon szomorú, néha könnyedebb.
    A világát leginkább talán R. J. Palacio: Csodácska című könyvéhez tudnám hasonlítani, de annál mélyebb vizekre evez érzelem terén.
    Valójában arról a könyvről se tudom, hogy melyik zsánerbe lehet besorolni.
    Szerinted melyik zsánerbe tartozik a könyvem? (egyébként nem hal meg benne senki)
    Válaszodat előre is köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még annyit elfelejtettem hozzátenni, hogy a célközönségem szerintem főleg szülők és pedagógusok, de igazából bárki, aki már kicsit idősebb és szereti a gyerekeket.

      Törlés
    2. Szia! Attól függ, milyen korú gyerekekről szól. Ha 13 évesek vagy annál idősebbek, akkor young adult történet, ha 10-12 évesek, akkor middle grade, ha annál fiatalabbak, akkor gyermekirodalom. Minden a korcsoporttól függ, mert a bántalmazás témáját bármilyen korosztálynak fel lehet dolgozni, de minden életkorban máshogy kell megközelíteni. Ezekkel a témákkal nekem realistának tűnik az írásod.
      Ami felmerült bennem, hogy ha fiatalok a főszereplőid, és kimondottan őket érintő problémákkal foglalkozol, akkor miért nem ők a célközönséged, miért a szülők és a tanárok? Ha valaki ifjúsági regényt ír, akkor az elsődleges célközönsége a fiatalok, elsősorban számukra kell élvezhetővé és "tanulságossá" tenni az írást, és az egy plusz előny, ha a felnőttek is ugyanúgy élvezik.

      Törlés
  6. Szia!
    A blogon nem nagyon találtam erről véleményt, de talán nemcsak engem érdekel a téma. :) Mennyire van értelme, létjogosultsága egy korábban írt, széles körben ismert művet folytatni, továbbgondolni, kibontani egy saját regényben a szereplők további sorsát?
    Főként romantikus klasszikusoknál látok ilyet, pl. Elfújta a szél - Scarlett, de belefutottam már a Büszkeség és balítélet több folytatásába, elképzelt mellékszálába is.
    Hogy látod, van igény ilyen jellegű művekre az olvasók és a kiadók részéről? Érdemes belevágni, munkát tenni bele, vagy túl kockázatos az eredeti mű meglévő rajongótábora miatt?
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Amire utalsz, azt úgy hívják fanfiction. :) Erre millió példa van, ám hogy ezeket a szövegeket mennyire ismerik el önálló művekként, nagyon változó.
      Ha valaki meglévő műre alapoz, annak egyik formája a retelling. Például rengeteg mesének született már retellingje, szórakoztató és szépirodalomban is. Klasszikus regényeknek is vannak retellingjei. Például egy író az Anna Kareninát dolgozta át ifjúsági regénnyé. Vannak olyan változatok, amikor egy klasszikus történetet mesélnek el egy mellékkarakter szemszögéből, ilyen Madeline Millertől az Akhilleusz dala és a Kirké.
      Ezeknél a forrásmű már nem jogvédett, úgyhogy minden további nélkül fel lehet használni. A problémák ott kezdődnek, ha valaki újabb szöveget akar továbbírni, amit viszont már nem tehet meg olyan formában, hogy ír egy regényt, és utána kiadatja, pénzért árulja. Ilyen esetben legföljebb ingyenes fanfictiont írhat hozzá, amit közzétehet a neten, de nem profitálhat belőle, mert a karakterek és a történet más író szellemi tulajdona. A jogi problémák elkerülésére érdekében fanfic írók csinálnak olyat, hogy megváltoztatják a karakterek neveit meg némiképp a történetet, hogy ne lehessen rájuk fogni a plágiumot (ami nem egy pozitív gyakorlat).
      Általánosságban véve retellingekre meg feldolgozásokra mindig van igény, számos ezek közül rendkívül népszerű. De nem mindegy, hogy az író milyen történetet dolgoz fel (jogvédett-e), és milyen formában (ne koppintás legyen, ne csak szimpla fanfic).
      Egyébként érintettem ezt a témát a blogon, amikor egy olyan ifjúsági sorozatról írtam, ami a Harry Pottert idézi meg: https://igyneveldaregenyedet.blogspot.com/2019/09/fanfiction-metafikcio-es-az-eredetiseg.html

      Törlés
    2. Köszönöm, nagyon érdekes volt a link alatti példa. Ez már túl merész az én elképzeléseimhez képest, én azért egy egyszerűbbnek tűnő feladatba terveztem belevágni. :)

      Törlés