Nemrég arról írtam, hogy miért jó az, ha egy zsáneríró tisztában van a különböző zsánerekkel, korcsoportokkal, és tudja, hogyan szólítsa meg őket. Ez önmagában is nehéz feladat, emellett egy alkotónak még korlátozónak is tűnhet, ha azt hallja, hogy meg kell felelnie egy olvasói rétegnek.
Akkor ez azt jelenti, hogy nem lehetnek egyedi ötletei, hogy nem keverheti a különböző zsánerek elemeit, hogy csak bejáratott sablonok alapján dolgozhat? Természetesen nem, sőt, abból nem lesz jó írás, ha valaki csak más sikeres műveket másol, és semmi egyedit nem visz a történetbe. Az olvasók sem szeretik a kiszámítható, elcsépelt regényeket.
Ennek ellenére minden zsánernek és korcsoportnak megvannak a saját jellemzői, illetve a hozzájuk tartozó olvasói elvárások. Máshogy kell írni a 6 évesnek, a 10 évesnek, a 17 évesnek. Máshogy kell megírni egy thrillert, egy romantikus regényt, egy sci-fit, mindegyik zsánerhez kicsit más eszközkészletet kell használni.
Persze van olyan író, aki főként ösztönből ír, azt, ami neki tetszik, és olyan szerencsés, hogy az ízlése egybeesik a közönsége ízlésével. Alapvetően minden zsánerírónak erre kéne törekednie, hogy megtalálja azt az (al)zsánert, azt a korcsoport, azt az olvasói réteget, aminek az elvárásrendszere egybeesik az ő elvárásrendszerével. Vagyis a szerzőnek és az olvasóinak egyforma elképzelésük van arról, hogy milyen egy jó könyv.
És ha az író ezt az olvasóréteget megtalálta, akkor sikeres lesz, és örömmel fog nekik írni. Akkor nem lesznek ilyen problémái, hogy korlátozzák az írói szabadságát, hogy nem tud kiteljesedni, hogy a külső vélemények eltérítik őt az eredeti elképzeléseitől.
Ilyen esetben sokkal sikeresebben tud majd kísérletezni is, mert érezni fogja, a célközönségének mi fér még bele, mi működőképes.
Számos író esetében, aki úgy érzi, hogy korlátozzák, hogy nem tud kibontakozni, hogy lelövik az eredeti ötleteit, elsősorban az a probléma, hogy nem jó zsánerben ír, vagy nem jó kor/célcsoportnak.
Számomra is meglepő volt ez a felfedezés, de sok szerző olyan zsánerben próbálkozik, amit mélyebben nem ismer és nem szeret. Ezt pedig onnan tudom, hogy ha elbeszélgetek velük a regényeikről, ez nagyon hamar kiderül.
Előfordult, hogy egy romantikus szerző azt mondta, ő nem szeret romantikát írni, a sci-fi szerző azt mondta, ő nem nagyon olvas sci-fit, az ifjúsági szerző azt mondta, ő utálja a mai ifjúsági regények nagy részét. Utána pedig nem értik, hogy miért utasítják el a kéziratukat.
Ha a zsánerért rajongó és azt ismerő szerzőnek elmondja a szerkesztő, hol csúszott el és miért, ő meg fogja érteni, és véleménykülönbség esetén is ki tudnak egyezni valamiben. Ha a szerző csak felületesen ismeri a zsánert, akkor nem fogja érteni a problémát sem. Esetleg úgy fogja értékelni, hogy az eredetiséget akarják kiölni a kéziratából.
Kiváltképp ha az illető hiába írt mondjuk romantikus regényt, ő a szíve mélyén egy szépirodalmi témák iránt érdeklődő szerző (vagy krimi, vagy kaland vagy akármi), és azokhoz a zsánerbe nem illő elemekhez kötődik leginkább, amiket a szerkesztő teljesen jogosan ki akar húzatni.
Az írói fejlődésnek az egy nagyon fontos lépcsőfoka, hogy az illető megtalálja azokat a típusú történeteket, amikkel ő rezonál, amikben meg tudja valósítani az ötleteit.
Sok esetben nem mások akarják az írónak az eredetiségét megcsonkítani, hanem ő maga akarja beleerőszakolni magát egy olyan (al)zsánerbe, ami nem áll hozzá közel, amiben valójában nem tud kiteljesedni, kevés neki.
Ez pedig a művében nagyon pontosan előjön: az egyébként felnőtt fantasyt kedvelő szerző ifjúsági regényében folyik a vér, és repülnek a végtagok, a szépirodalmat kedvelő író sci-fijében a futurisztikus világ csak díszlet, de a szereplők kedélyesen eldiskurálnak különböző bioetikai kérdésekről. A romantikát kedvelő szerző krimijében a nyomozás olyan bonyolult, mint egy amőba-játék, ehelyett a nyomozó és a pincérnő románcán van a fókusz.
Sokszor azért fordul az elő, hogy a szerző olyan zsánerben ír, ami távol áll tőle, mert piaci vagy szakmai szempontok szerint választ.
Nagy általánosságban kétféle mozgás figyelhető meg: az amúgy kevésbé elismert zsánerekben írók az elismertebb(nek tartott) zsánerek felé szivárognak, és a kevésbé piacképes zsánerekben írók a nagyobb rajongótáborral rendelkező zsánerek felé szivárognak.
Persze az eleve hibás gondolkozás, hogy az egyik zsáner eredendően magasabb rendű, mint a másik. Az írók mégis úgy érzik, hogy a szórakoztató irodalmon belül van, aminek nagyobb a megbecsültsége (pl. történelmi regényeknek, sci-finek és általában az SFF zsánereknek), és van, aminek kisebb (pl. romantikának és a kalandregényeknek). Ezért hiába szuper romantikus író valaki, hiányzik neki a szakmai visszajelzés, ezért elkezd disztópiát írni. Ha ő amúgy a romantikában volt otthon, ez nem fog összejönni, sőt, egy ismert írónak egy ilyen váltás tönkreteheti a karrierjét. A meglévő olvasóit elveszíti, és mivel a disztópiák írásában ő még új és tapasztalatlan, a sci-fi olvasók sem fogják rögtön a keblükre ölelni.
A másik típusú "átszivárgás", amikor azok az írók, akik egy kisebb olvasóréteggel rendelkező zsánerben írnak (pl. sci-fi, horror), vagy szépirodalmat írnak, átpártolnak a nagyobb olvasóréteggel rendelkező zsánerekhez (pl. romantika, krimi), egyrészt anyagi okokból, másrészt a lelkesebb olvasótábor miatt. Itt nagy probléma az "ez könnyű, ilyet én is tudok" mentalitás, amikor a szerző nem is érzékeli azt, hogy ő hiába jó szépíró, a romantikának is megvan a saját eszközkészlete, amit meg kéne tanulni.
A korcsoportoknál is hasonló mozgások figyelhetők meg: mese- vagy YA írók a nagyobb elismertség reményében felnőtt zsánerekben próbálkoznak, a kevésbé körülrajongott felnőtt zsánerekből jövő alkotók meg népszerű ifjúsági történetekkel.
Csak a nagyon profi szerzők tudják azt megcsinálni, hogy hitelesen tudnak írni több zsánerben és korcsoportban, és ők is csak azért, mert ismerik a különböző zsánerek és célcsoportok különbségeit. Egyébként nem jó ötlet, ha egy író nem belső indíttatásból, hanem külső elvárások miatt vált zsánert vagy célcsoportot, főleg, ha azzal nem tud azonosulni, esetleg le is nézi.
Elhatároztad, hogy mondjuk te romantikus, sci-fi, urban fantasy, realista ifjúsági stb. regényeket akarsz írni. Első lépésként szedj össze legalább 10 olyan népszerű regényt, ami az elmúlt években az adott zsánerben megjelent. Fontos, hogy mai regények legyenek, az nem elég, hogy „sci-fit szeretnék írni, mert 20 éve olvastam Asimovot, és tetszett” vagy „15 éve, amikor kamasz voltam, nagyon szerettem az ifjúsági könyveket”. Próbálj a fősodorból választani könyveket, akár toplistákról vagy bestsellerlistákról (hogy legyen egy általános képed arról, mit keresnek manapság az olvasók). Ezeket olvasd el.
Második lépés (és itt őszintének kell lenned): tedd fel magadnak a kérdést, hogy ezeket a regényeket te élvezted, lekötöttek? Tetszett a stílus, a történet? Te is ilyesmit írsz, vagy élvezettel írnál meg egy ilyen típusú regényt?
Ha az általad elolvasott 10 regény nagyobb részét nem élvezted, untad, rossznak tartottad, akkor az nem a te zsánered, ne írj benne.
Persze ez nem azt jelenti, hogy ha mondjuk elolvastál 10 kortárs romantikus történetet, és azok nem tetszettek, akkor nem kéne romantikát írnod egyáltalán. A romantikán belül is rengeteg alzsáner van, írhatsz történelmi romantikus regényt, paranormális romantikát, erotikus thrillert, írhatsz különböző korosztályoknak.
Ilyenkor tovább lehet szűkíteni a kört. Például elolvastál 10 realista romantikus regényt, de hiányoltad belőlük a misztikát. Utána fogsz 10 romantikus urban fantasyt, és ha azokat mind imádod, szuper, ezzel próbálkozz. De romantika+fantasy párosítással is nagyon sok irányba el lehet még menni: misztikus romantika, felnőtt nőket megcélzó romantikus fantasy, kamaszoknak szóló epikus fantasy, gótikus romantikus regény, mágikus realizmus erős romantikus szállal stb. De ezek mind más megközelítést igényelnek, a romantikát és a fantasy részt sem ábrázolom ugyanúgy YA urban fantasyben, mint egy felnőtt romantikus fantasyben.
Lehet, hogy a fenti nagyon magától értetődő tanácsnak hangzik, de a tapasztalat az – amire sok más szerkesztő is panaszkodik –, hogy a szerzők nem olvassák azt a zsánert, amiben írnak. Nem olvasnak kortárs regényeket.
Ha valaki manapság például történelmi regényeket akar írni, akkor igenis mai műveket is kell olvasnia, mert a klasszikus mintákkal nem fog boldogulni a piacon.
Az jó dolog, ha valaki ismeri egy zsáner klasszikusait, vagy emlékszik még arra, hogy fiatalabb korában mit szeretett olvasni, és ezekből a művekből is inspirálódik. De minden zsáner változik, ami 10-20 évvel ezelőtt még jó lett volna, az ma már elavult és poros lehet.
Változnak a témák, változnak a kifejezőeszközök. Például ma már a klasszikus lovagos hősfantasyk többsége retrónak tűnik, ma már SFF szövegekben is csak speciális esetekben lehet találkozni mindentudó narrációval, általában a történelmi regényektől is azt várják el, hogy pergőek és filmszerűek legyenek, ne csak az adatokat mondják fel. Ma már az Alkonyat is retró.
De aki nem tart lépést az új megjelenésekkel, az nem ismeri fel a változó igényeket.
(Persze ez is attól függ, hogy ki milyen célcsoportnak ír. Lehet lassabb folyású, klasszikus történelmi regényt is írni, de az inkább egy szépirodalmi irány egy másfajta olvasóréteggel.)
Ideális esetben kiadót is hasonló módon kellene keresni, mint ahogy célcsoportot.
Mondjuk fantasyt írok, megnézem, milyen magyar kiadók vannak, akiknek ez a profilja. Utána elmegyek a könyvesboltba vagy a könyvtárba, és beleolvasok 7-8 könyvbe, amit a kiadó az elmúlt években jelentetett meg. Ha ez egy nagyobb kiadó, és több sorozata van, akkor persze az adott sorozatot nézem meg.
Itt is egy egyszerű dologra kell figyelni: ezek a könyvek nekem tetszenek-e? Olvasóként élvezném-e őket?
Több könyvet megvizsgálva már kirajzolódik az is, hogy a kiadó mit tart fontosnak. Ha fantasyről van szó, akkor ők az igényes nyelvezetű műveket keresik, amikben érdekes és egyedi a világépítés? Vagy inkább az erős dramaturgiájú, szórakoztató regényeket keresik? Vagy klasszikus fantasyket adnak ki idősebb olvasórétegnek, a legtöbb kiadványuk féltégla nagyságú epikus fantasy archaikus nyelvezettel?
Egy kezdő író rengeteg csalódástól megkímélheti magát, ha tájékozódik, mielőtt elküldi valakinek a kéziratát.
Itt is ugyanaz a szabály, hogy ha te nem tudsz azonosulni a kiadó szemléletével, és nem szimpatikusak neked a könyveik, nem nagyon olvasnád őket, akkor jó eséllyel nekik sem lesz szimpatikus a te kéziratod.
Mint egy jó házasság esetében, olyan kiadót keress a művednek, akikkel együtt tudsz működni, mert hasonló az értékrendetek. Ha pedig egy író jó helyen van, akkor is persze átmegy a szerkesztési folyamaton, és akkor is kérni fog a kiadó változtatásokat, de az író nem fogja azt érezni, hogy elnyomják vagy megerőszakolják a művét, mert tudja, hogy azonosak a céljaik.
Összefoglalva tehát ha valaki szakmai visszajelzést kap egy művére, és úgy érzi, rendszeresen éppen azt kifogásolják a művében, amiket ő legérdekesebb, legegyedibb elemeknek tart, akkor lehet, hogy egyszerűen nem jó típusú történetet ír, íróként nem jó zsánerben, korcsoportban próbálkozik, nem jó olvasóréteget céloz meg. (Ha az író csak félrecímkézte magát, de a műve amúgy egységesen egy olvasóréteg felé mutat, ez kevésbé gond.)
Az is lehet, hogy nem jó embernek mutatta meg, nem megfelelő kiadónak küldte, nem megfelelő szerkesztőnek. Ha a lassan csordogáló lírai fantasymet elküldöm egy populáris szórakoztató kiadónak, ők jó eséllyel nem fogják körberajongani. És ezt nem azt jelenti, hogy a könyvem feltétlenül rossz, vagy a buta szerkesztő nem ért hozzá, csak ők mást várnak egy regénytől. Írtam is egy cikket arról, hogy miért jobb, ha ilyen esetben elutasítanak.
Ha valaki íróként sikeres akar lenni, fontos dolog az önismeret. Az alkotói önismeret pedig nem alakul ki egyik pillanatról a másikra, lehet évek kérdése is, és ez normális. De azzal valóban nagyon sokat segíthetünk magunknak, hogy elvégezzük a fenti gyakorlatot, sokat olvasunk, és találunk magunknak egy olyan zsánert és olyan korcsoportot, amit megértünk, amivel azonosulni tudunk, amiért őszintén rajongunk.
Ettől függetlenül lehet, hogy meg kell írnod egy elhibázott sci-fi regényt, hogy rájöjj, hogy te nem vagy sci-fi író. Vagy meg kell írnod a korcsoportból kilógó YA regényedet, hogy megtudd, a YA nem a te asztalod.
De ebből nem azt a következtetést kell levonni, hogy te rossz író vagy. Továbbá azt sem, hogy a könyvpiac bedarálja az eredetiséget, és a kiadók is csak az ötlettelen tucattermékeket szeretik, mert nem jelentetnek meg valamit, amit ők sem tudnak besorolni, nem tudnak kinek eladni.
Ha a YA regényedet elutasították, mert tocsog a vérben? Szuper, nem biztos, hogy neked YA-t kell írnod, mert remek horroríró lehet belőled. A romantikus regényeket piacképesebbnek hiszed, de a szerelmes évődés helyett sokkal jobban érdekel a háttérben lévő nyomozós szál? Szuper, ne írj romantikát, írj krimit.
Ha mindenképpen adott zsánert szeretnél írni, akkor persze meg lehet tanulni ehhez számos technikát. De ehhez is az első lépés a probléma felismerése: ha nem működik a regényem, akkor mi lehet a baj? Mi az az írói ígéret, amit nem teljesítek?
Ha megvan a probléma, akkor ez inkább technikai, amit meg tudok oldani, vagy belőlem fakad? Van olyan, hogy valaki személyiségéből fakadóan nem alkalmas egyes zsánerek írására (pl. túl racionális vagy gátlásos egy romantikus történethez, nem elég logikus egy krimihez vagy több szálon futó fantasyhez). Ez nem gond, mindenkinek van gyenge pontja, de ne erre pocsékolja az idejét, hanem építsen az erősségeire.
Lehet azon spekulálni, hogy vajon mit várnak a kiadók, mi a trend, mi a piacképes, de a szerkesztők nagy ívben elkerülik azokat a kéziratokat, amiken érződik az izzadságszag. Amin látszik, hogy a szerző egy külső nyomásnak vagy elvárásnak akar megfelelni, vagy csak anyagi vagy hiúsági okból választ egy népszerű/elismert zsánert.
Azokat a szerzőket fogják keresni, akiknél látszik, hogy a helyükön vannak, és nem azért tartják be a zsánerszabályokat meg a korcsoport elvárásait, mert valaki ezt előírta nekik, hanem mert őszintén szeretik és értik a zsánert, éppen ezért pontosan tudják, hogy mitől működik, mi benne a lényeges, hol lehet új ötleteket behozni, mekkora játékterük van. Ezek a szerzők pedig gyönyörűen meg tudják valósítani az egyedi ötleteiket mindezeken belül.
A másik lényeges tényező, hogy a népszerű szerzőknek azért van nagy rajongói bázisuk, mert képesek az olvasók fejével gondolkodni. Sok sikeres szerző interjúkban elmondja, hogy ő olyan regényeket ír, amiket szívesen olvasott volna, vagy megírta azt a könyvet, amiért a fiatalabb énje rajongott volna. Ez pedig egy fontos különbség: megírom azt a könyvet, amit meg akarok írni, vagy megírom azt a könyvet, amit én olvasóként is élveznék. A kettő nem ugyanaz.
Az a fontosabb, hogy én íróként élvezzem az alkotói folyamatot, vagy hogy az olvasó élvezze a végső művet? Az én írói önmegvalósításom fontosabb, vagy az olvasói élmény egysége?
Minden zsánerszerzőnek azt az alkotói teret kell megtalálnia, ahol ezek nem vagy-vagy kapcsolatban vannak, hanem a kettő egyszerre megvalósulhat. Akkor nem kell áldozatokat hoznia a sikerért, és önazonos marad, miközben másokat is szórakoztat.
Kapcsolódó cikkek: - Azok a fránya zsánerek, korcsoportok és olvasói rétegek 1. A művészi szabadság illúziója
- Zsánertérkép és korcsoportok
- A főbb zsánerek és alzsánereik leírása
- Ifjúsági zsánerek
Akkor ez azt jelenti, hogy nem lehetnek egyedi ötletei, hogy nem keverheti a különböző zsánerek elemeit, hogy csak bejáratott sablonok alapján dolgozhat? Természetesen nem, sőt, abból nem lesz jó írás, ha valaki csak más sikeres műveket másol, és semmi egyedit nem visz a történetbe. Az olvasók sem szeretik a kiszámítható, elcsépelt regényeket.
Ennek ellenére minden zsánernek és korcsoportnak megvannak a saját jellemzői, illetve a hozzájuk tartozó olvasói elvárások. Máshogy kell írni a 6 évesnek, a 10 évesnek, a 17 évesnek. Máshogy kell megírni egy thrillert, egy romantikus regényt, egy sci-fit, mindegyik zsánerhez kicsit más eszközkészletet kell használni.
Persze van olyan író, aki főként ösztönből ír, azt, ami neki tetszik, és olyan szerencsés, hogy az ízlése egybeesik a közönsége ízlésével. Alapvetően minden zsánerírónak erre kéne törekednie, hogy megtalálja azt az (al)zsánert, azt a korcsoport, azt az olvasói réteget, aminek az elvárásrendszere egybeesik az ő elvárásrendszerével. Vagyis a szerzőnek és az olvasóinak egyforma elképzelésük van arról, hogy milyen egy jó könyv.
És ha az író ezt az olvasóréteget megtalálta, akkor sikeres lesz, és örömmel fog nekik írni. Akkor nem lesznek ilyen problémái, hogy korlátozzák az írói szabadságát, hogy nem tud kiteljesedni, hogy a külső vélemények eltérítik őt az eredeti elképzeléseitől.
Ilyen esetben sokkal sikeresebben tud majd kísérletezni is, mert érezni fogja, a célközönségének mi fér még bele, mi működőképes.
Számos író esetében, aki úgy érzi, hogy korlátozzák, hogy nem tud kibontakozni, hogy lelövik az eredeti ötleteit, elsősorban az a probléma, hogy nem jó zsánerben ír, vagy nem jó kor/célcsoportnak.
Számomra is meglepő volt ez a felfedezés, de sok szerző olyan zsánerben próbálkozik, amit mélyebben nem ismer és nem szeret. Ezt pedig onnan tudom, hogy ha elbeszélgetek velük a regényeikről, ez nagyon hamar kiderül.
Előfordult, hogy egy romantikus szerző azt mondta, ő nem szeret romantikát írni, a sci-fi szerző azt mondta, ő nem nagyon olvas sci-fit, az ifjúsági szerző azt mondta, ő utálja a mai ifjúsági regények nagy részét. Utána pedig nem értik, hogy miért utasítják el a kéziratukat.
Ha a zsánerért rajongó és azt ismerő szerzőnek elmondja a szerkesztő, hol csúszott el és miért, ő meg fogja érteni, és véleménykülönbség esetén is ki tudnak egyezni valamiben. Ha a szerző csak felületesen ismeri a zsánert, akkor nem fogja érteni a problémát sem. Esetleg úgy fogja értékelni, hogy az eredetiséget akarják kiölni a kéziratából.
Kiváltképp ha az illető hiába írt mondjuk romantikus regényt, ő a szíve mélyén egy szépirodalmi témák iránt érdeklődő szerző (vagy krimi, vagy kaland vagy akármi), és azokhoz a zsánerbe nem illő elemekhez kötődik leginkább, amiket a szerkesztő teljesen jogosan ki akar húzatni.
Az írói fejlődésnek az egy nagyon fontos lépcsőfoka, hogy az illető megtalálja azokat a típusú történeteket, amikkel ő rezonál, amikben meg tudja valósítani az ötleteit.
Sok esetben nem mások akarják az írónak az eredetiségét megcsonkítani, hanem ő maga akarja beleerőszakolni magát egy olyan (al)zsánerbe, ami nem áll hozzá közel, amiben valójában nem tud kiteljesedni, kevés neki.
Ez pedig a művében nagyon pontosan előjön: az egyébként felnőtt fantasyt kedvelő szerző ifjúsági regényében folyik a vér, és repülnek a végtagok, a szépirodalmat kedvelő író sci-fijében a futurisztikus világ csak díszlet, de a szereplők kedélyesen eldiskurálnak különböző bioetikai kérdésekről. A romantikát kedvelő szerző krimijében a nyomozás olyan bonyolult, mint egy amőba-játék, ehelyett a nyomozó és a pincérnő románcán van a fókusz.
Sokszor azért fordul az elő, hogy a szerző olyan zsánerben ír, ami távol áll tőle, mert piaci vagy szakmai szempontok szerint választ.
Nagy általánosságban kétféle mozgás figyelhető meg: az amúgy kevésbé elismert zsánerekben írók az elismertebb(nek tartott) zsánerek felé szivárognak, és a kevésbé piacképes zsánerekben írók a nagyobb rajongótáborral rendelkező zsánerek felé szivárognak.
Persze az eleve hibás gondolkozás, hogy az egyik zsáner eredendően magasabb rendű, mint a másik. Az írók mégis úgy érzik, hogy a szórakoztató irodalmon belül van, aminek nagyobb a megbecsültsége (pl. történelmi regényeknek, sci-finek és általában az SFF zsánereknek), és van, aminek kisebb (pl. romantikának és a kalandregényeknek). Ezért hiába szuper romantikus író valaki, hiányzik neki a szakmai visszajelzés, ezért elkezd disztópiát írni. Ha ő amúgy a romantikában volt otthon, ez nem fog összejönni, sőt, egy ismert írónak egy ilyen váltás tönkreteheti a karrierjét. A meglévő olvasóit elveszíti, és mivel a disztópiák írásában ő még új és tapasztalatlan, a sci-fi olvasók sem fogják rögtön a keblükre ölelni.
A másik típusú "átszivárgás", amikor azok az írók, akik egy kisebb olvasóréteggel rendelkező zsánerben írnak (pl. sci-fi, horror), vagy szépirodalmat írnak, átpártolnak a nagyobb olvasóréteggel rendelkező zsánerekhez (pl. romantika, krimi), egyrészt anyagi okokból, másrészt a lelkesebb olvasótábor miatt. Itt nagy probléma az "ez könnyű, ilyet én is tudok" mentalitás, amikor a szerző nem is érzékeli azt, hogy ő hiába jó szépíró, a romantikának is megvan a saját eszközkészlete, amit meg kéne tanulni.
A korcsoportoknál is hasonló mozgások figyelhetők meg: mese- vagy YA írók a nagyobb elismertség reményében felnőtt zsánerekben próbálkoznak, a kevésbé körülrajongott felnőtt zsánerekből jövő alkotók meg népszerű ifjúsági történetekkel.
Csak a nagyon profi szerzők tudják azt megcsinálni, hogy hitelesen tudnak írni több zsánerben és korcsoportban, és ők is csak azért, mert ismerik a különböző zsánerek és célcsoportok különbségeit. Egyébként nem jó ötlet, ha egy író nem belső indíttatásból, hanem külső elvárások miatt vált zsánert vagy célcsoportot, főleg, ha azzal nem tud azonosulni, esetleg le is nézi.
Kiknek írok?
Megosztok egy egyszerű gyakorlatot arra, hogy megtaláld a célcsoportodat, és ennek jóvoltából sikeresebb író legyél.Elhatároztad, hogy mondjuk te romantikus, sci-fi, urban fantasy, realista ifjúsági stb. regényeket akarsz írni. Első lépésként szedj össze legalább 10 olyan népszerű regényt, ami az elmúlt években az adott zsánerben megjelent. Fontos, hogy mai regények legyenek, az nem elég, hogy „sci-fit szeretnék írni, mert 20 éve olvastam Asimovot, és tetszett” vagy „15 éve, amikor kamasz voltam, nagyon szerettem az ifjúsági könyveket”. Próbálj a fősodorból választani könyveket, akár toplistákról vagy bestsellerlistákról (hogy legyen egy általános képed arról, mit keresnek manapság az olvasók). Ezeket olvasd el.
Második lépés (és itt őszintének kell lenned): tedd fel magadnak a kérdést, hogy ezeket a regényeket te élvezted, lekötöttek? Tetszett a stílus, a történet? Te is ilyesmit írsz, vagy élvezettel írnál meg egy ilyen típusú regényt?
Ha az általad elolvasott 10 regény nagyobb részét nem élvezted, untad, rossznak tartottad, akkor az nem a te zsánered, ne írj benne.
Persze ez nem azt jelenti, hogy ha mondjuk elolvastál 10 kortárs romantikus történetet, és azok nem tetszettek, akkor nem kéne romantikát írnod egyáltalán. A romantikán belül is rengeteg alzsáner van, írhatsz történelmi romantikus regényt, paranormális romantikát, erotikus thrillert, írhatsz különböző korosztályoknak.
Ilyenkor tovább lehet szűkíteni a kört. Például elolvastál 10 realista romantikus regényt, de hiányoltad belőlük a misztikát. Utána fogsz 10 romantikus urban fantasyt, és ha azokat mind imádod, szuper, ezzel próbálkozz. De romantika+fantasy párosítással is nagyon sok irányba el lehet még menni: misztikus romantika, felnőtt nőket megcélzó romantikus fantasy, kamaszoknak szóló epikus fantasy, gótikus romantikus regény, mágikus realizmus erős romantikus szállal stb. De ezek mind más megközelítést igényelnek, a romantikát és a fantasy részt sem ábrázolom ugyanúgy YA urban fantasyben, mint egy felnőtt romantikus fantasyben.
Lehet, hogy a fenti nagyon magától értetődő tanácsnak hangzik, de a tapasztalat az – amire sok más szerkesztő is panaszkodik –, hogy a szerzők nem olvassák azt a zsánert, amiben írnak. Nem olvasnak kortárs regényeket.
Ha valaki manapság például történelmi regényeket akar írni, akkor igenis mai műveket is kell olvasnia, mert a klasszikus mintákkal nem fog boldogulni a piacon.
Az jó dolog, ha valaki ismeri egy zsáner klasszikusait, vagy emlékszik még arra, hogy fiatalabb korában mit szeretett olvasni, és ezekből a művekből is inspirálódik. De minden zsáner változik, ami 10-20 évvel ezelőtt még jó lett volna, az ma már elavult és poros lehet.
Változnak a témák, változnak a kifejezőeszközök. Például ma már a klasszikus lovagos hősfantasyk többsége retrónak tűnik, ma már SFF szövegekben is csak speciális esetekben lehet találkozni mindentudó narrációval, általában a történelmi regényektől is azt várják el, hogy pergőek és filmszerűek legyenek, ne csak az adatokat mondják fel. Ma már az Alkonyat is retró.
De aki nem tart lépést az új megjelenésekkel, az nem ismeri fel a változó igényeket.
(Persze ez is attól függ, hogy ki milyen célcsoportnak ír. Lehet lassabb folyású, klasszikus történelmi regényt is írni, de az inkább egy szépirodalmi irány egy másfajta olvasóréteggel.)
Mondjuk fantasyt írok, megnézem, milyen magyar kiadók vannak, akiknek ez a profilja. Utána elmegyek a könyvesboltba vagy a könyvtárba, és beleolvasok 7-8 könyvbe, amit a kiadó az elmúlt években jelentetett meg. Ha ez egy nagyobb kiadó, és több sorozata van, akkor persze az adott sorozatot nézem meg.
Itt is egy egyszerű dologra kell figyelni: ezek a könyvek nekem tetszenek-e? Olvasóként élvezném-e őket?
Több könyvet megvizsgálva már kirajzolódik az is, hogy a kiadó mit tart fontosnak. Ha fantasyről van szó, akkor ők az igényes nyelvezetű műveket keresik, amikben érdekes és egyedi a világépítés? Vagy inkább az erős dramaturgiájú, szórakoztató regényeket keresik? Vagy klasszikus fantasyket adnak ki idősebb olvasórétegnek, a legtöbb kiadványuk féltégla nagyságú epikus fantasy archaikus nyelvezettel?
Egy kezdő író rengeteg csalódástól megkímélheti magát, ha tájékozódik, mielőtt elküldi valakinek a kéziratát.
Itt is ugyanaz a szabály, hogy ha te nem tudsz azonosulni a kiadó szemléletével, és nem szimpatikusak neked a könyveik, nem nagyon olvasnád őket, akkor jó eséllyel nekik sem lesz szimpatikus a te kéziratod.
Mint egy jó házasság esetében, olyan kiadót keress a művednek, akikkel együtt tudsz működni, mert hasonló az értékrendetek. Ha pedig egy író jó helyen van, akkor is persze átmegy a szerkesztési folyamaton, és akkor is kérni fog a kiadó változtatásokat, de az író nem fogja azt érezni, hogy elnyomják vagy megerőszakolják a művét, mert tudja, hogy azonosak a céljaik.
Összefoglalva tehát ha valaki szakmai visszajelzést kap egy művére, és úgy érzi, rendszeresen éppen azt kifogásolják a művében, amiket ő legérdekesebb, legegyedibb elemeknek tart, akkor lehet, hogy egyszerűen nem jó típusú történetet ír, íróként nem jó zsánerben, korcsoportban próbálkozik, nem jó olvasóréteget céloz meg. (Ha az író csak félrecímkézte magát, de a műve amúgy egységesen egy olvasóréteg felé mutat, ez kevésbé gond.)
Az is lehet, hogy nem jó embernek mutatta meg, nem megfelelő kiadónak küldte, nem megfelelő szerkesztőnek. Ha a lassan csordogáló lírai fantasymet elküldöm egy populáris szórakoztató kiadónak, ők jó eséllyel nem fogják körberajongani. És ezt nem azt jelenti, hogy a könyvem feltétlenül rossz, vagy a buta szerkesztő nem ért hozzá, csak ők mást várnak egy regénytől. Írtam is egy cikket arról, hogy miért jobb, ha ilyen esetben elutasítanak.
Ha valaki íróként sikeres akar lenni, fontos dolog az önismeret. Az alkotói önismeret pedig nem alakul ki egyik pillanatról a másikra, lehet évek kérdése is, és ez normális. De azzal valóban nagyon sokat segíthetünk magunknak, hogy elvégezzük a fenti gyakorlatot, sokat olvasunk, és találunk magunknak egy olyan zsánert és olyan korcsoportot, amit megértünk, amivel azonosulni tudunk, amiért őszintén rajongunk.
Ettől függetlenül lehet, hogy meg kell írnod egy elhibázott sci-fi regényt, hogy rájöjj, hogy te nem vagy sci-fi író. Vagy meg kell írnod a korcsoportból kilógó YA regényedet, hogy megtudd, a YA nem a te asztalod.
De ebből nem azt a következtetést kell levonni, hogy te rossz író vagy. Továbbá azt sem, hogy a könyvpiac bedarálja az eredetiséget, és a kiadók is csak az ötlettelen tucattermékeket szeretik, mert nem jelentetnek meg valamit, amit ők sem tudnak besorolni, nem tudnak kinek eladni.
Ha a YA regényedet elutasították, mert tocsog a vérben? Szuper, nem biztos, hogy neked YA-t kell írnod, mert remek horroríró lehet belőled. A romantikus regényeket piacképesebbnek hiszed, de a szerelmes évődés helyett sokkal jobban érdekel a háttérben lévő nyomozós szál? Szuper, ne írj romantikát, írj krimit.
Ha mindenképpen adott zsánert szeretnél írni, akkor persze meg lehet tanulni ehhez számos technikát. De ehhez is az első lépés a probléma felismerése: ha nem működik a regényem, akkor mi lehet a baj? Mi az az írói ígéret, amit nem teljesítek?
Ha megvan a probléma, akkor ez inkább technikai, amit meg tudok oldani, vagy belőlem fakad? Van olyan, hogy valaki személyiségéből fakadóan nem alkalmas egyes zsánerek írására (pl. túl racionális vagy gátlásos egy romantikus történethez, nem elég logikus egy krimihez vagy több szálon futó fantasyhez). Ez nem gond, mindenkinek van gyenge pontja, de ne erre pocsékolja az idejét, hanem építsen az erősségeire.
***
Lehet azon spekulálni, hogy vajon mit várnak a kiadók, mi a trend, mi a piacképes, de a szerkesztők nagy ívben elkerülik azokat a kéziratokat, amiken érződik az izzadságszag. Amin látszik, hogy a szerző egy külső nyomásnak vagy elvárásnak akar megfelelni, vagy csak anyagi vagy hiúsági okból választ egy népszerű/elismert zsánert.
Azokat a szerzőket fogják keresni, akiknél látszik, hogy a helyükön vannak, és nem azért tartják be a zsánerszabályokat meg a korcsoport elvárásait, mert valaki ezt előírta nekik, hanem mert őszintén szeretik és értik a zsánert, éppen ezért pontosan tudják, hogy mitől működik, mi benne a lényeges, hol lehet új ötleteket behozni, mekkora játékterük van. Ezek a szerzők pedig gyönyörűen meg tudják valósítani az egyedi ötleteiket mindezeken belül.
A másik lényeges tényező, hogy a népszerű szerzőknek azért van nagy rajongói bázisuk, mert képesek az olvasók fejével gondolkodni. Sok sikeres szerző interjúkban elmondja, hogy ő olyan regényeket ír, amiket szívesen olvasott volna, vagy megírta azt a könyvet, amiért a fiatalabb énje rajongott volna. Ez pedig egy fontos különbség: megírom azt a könyvet, amit meg akarok írni, vagy megírom azt a könyvet, amit én olvasóként is élveznék. A kettő nem ugyanaz.
Az a fontosabb, hogy én íróként élvezzem az alkotói folyamatot, vagy hogy az olvasó élvezze a végső művet? Az én írói önmegvalósításom fontosabb, vagy az olvasói élmény egysége?
Minden zsánerszerzőnek azt az alkotói teret kell megtalálnia, ahol ezek nem vagy-vagy kapcsolatban vannak, hanem a kettő egyszerre megvalósulhat. Akkor nem kell áldozatokat hoznia a sikerért, és önazonos marad, miközben másokat is szórakoztat.
Kapcsolódó cikkek: - Azok a fránya zsánerek, korcsoportok és olvasói rétegek 1. A művészi szabadság illúziója
- Zsánertérkép és korcsoportok
- A főbb zsánerek és alzsánereik leírása
- Ifjúsági zsánerek