Új szerkesztői és írástechnika oldal!

Extratutibiztos írástanácsok 2. Így ne használd a nézőpontokat


A korábbi cikkben olyan téves írástanácsokat szedtem össze, amelyek konkrétan young adult vagy new adult történetekre vonatkoznak. Nemrég a neten barangolva olyan nézőpontokkal kapcsolatos magyar cikkeket találtam, amelyeknek a téves tanácsait szintén fontosnak éreztem megvizsgálni.
Az E/1, az E/3 és az egyéb narrációs technikákat elsőre nem olyan könnyű megérteni. Főleg E/3 lehet ebből a szempontból problémás, hisz olvasóként nem feltétlenül figyelünk oda, hogy a szerző hogyan használja a regényben ezt a szemszöget. Íróként viszont tudnunk kell kezelni, ezen felül pedig azzal is jó tisztában lenni, hogy az egyes nézőpontoknak mi az előnye, esetleg milyen korlátaik vannak.

A blogon számos cikk született a témában (E/1-es narrációról itt és itt beszéltem, E/3-ról itt, itt és itt, a narratív távolságokról pedig itt és itt), de persze ezeken kívül is rengeteg jó anyagot találni akár külföldi kreatív írás oldalakon, akár a magyar neten. Miután az ember elolvas ezek közül párat, máris magabiztosabban képes kezelni a nézőpontokat.
Viszont, ahogy a példákból látni fogjuk, sajnos bele lehet futni olyan magyar anyagokba is, amik mögött nincs meg a szükséges háttértudás: vagy zavarosak, vagy pontatlanul vannak megfogalmazva, vagy pedig téves következtetésekre jutnak. Ha pedig egy kezdő író pont egy ilyen poszttal találkozik először, az könnyen tévútra vezetheti. Ezért hasznos megvizsgálni a hibás tanácsokat is. Dőlttel fogom szedni az eredeti (téves) tanácsot, alatta pedig leírom, mi a gond vele.



E/1 nézőpont

– Régen azért volt divatosabb az E/3-as elbeszélés, mint az E/1-es, mert a régi történetek hőstettekről szóltak.
Itt a régen azt jelenti, hogy az elmúlt pár évtizedig, de sok száz éven keresztül biztos nem emiatt volt népszerűbb az E/3, hisz nem minden regény szólt hősökről. Még az írásbeliség elterjedése előtt valóban a szóbeli történetmesélés volt a meghatározó, amely által egy közösség generációról generációra továbbadta a számára fontos mítoszokat és történelmi eseményeket. Ezekre valóban igaz lehet, hogy főleg jelentős alakokról szóltak, de több száz évnyi irodalmi tradíciót nem lehet pusztán arra visszavezetni, hogy az ókorban a rapszódoszok hősökről regéltek.

– Azért terjedt el az utóbbi időben az E/1-es narráció, mert az könnyebb.
Nem. Nagyon nem. Valamint több száz évig tartott volna az íróknak azt felismerni, hogy az E/1 könnyebb, mint az E/3? 
Idézek egy korábbi cikkemből: „Habár csak az elmúlt néhány évtizedben kezdtek a mindentudó narrátor népszerűtlenségéről beszélni, ez a folyamat már a 19. században megindult, amikor is a történetről és a narrátorról, aki a történetet meséli, egyre inkább az azt átélő karakterre helyeződött a hangsúly. A modernitásban egyre inkább megkérdőjeleződött a valóság leírásának objektív lehetősége és az olyan történetmesélés, ami valamilyen (morális) igazság illusztrálására, felfedésére irányul, ehelyett az egyén szubjektivitása került a központba, hogy ő hogyan éli meg az eseményeket, ő hogyan látja a világot (lásd még a megbízhatatlan narrátor felbukkanása).”
Sokkal inkább ennek a szubjektivitásnak felértékelődése hozta el azt, hogy manapság az E/1 népszerű, nem az, hogy az írók hirtelen rájöttek, hogy az mégiscsak „könnyebb”. (Az viszont igaz, hogy a kezdő írók egy részének természetesebben jön.)

– Az E/1 nézőpontnak akkor van jogosultsága, ha naplószerű művet írunk.
Tényleg vannak naplóformátumban íródott regények, de a fenti kijelentés egyszerűen nem igaz.

– Mivel az E/1-es szöveg olyan, mint egy napló, meg kell nézni, hogy a főszereplő egyáltalán olyan személyiség-e , aki megosztaná a világgal a történetét.
A nézőpontokkal szinte minden írástechnikai könyv foglalkozik, de egyikben sem olvastam olyat, hogy aszerint döntsük el, E/1-ben vagy E/3-ban írjuk-e a történetet, hogy a főszereplő mennyire exhibicionista. 
E/1-es regények között vannak olyanok, amelyekben a narrátor megszólít valakit vagy valakiket, valamilyen célból meséli el a történetét, de csak mert bizonyos művekre ez igaz, nem lehet ezt a kikötést ráhúzni mindegyikre.

– Mivel E/1-ben könnyebb elmerülni a karakter érzéseiben, a szerző túlzásba viheti a moralizálást, a belső monológokat, és ennek az ellenszere az, ha az író átteszi a szövegét E/3-ba, így jobban kiütköznek ezek a hibák.
A túl sok belső monológ és a túl sok moralizálás nem egymással összefüggő hibák. A túl sok belső monológ általában azért gond, mert ha a karakter csak rágódik a problémán, és nem tesz semmit, az unalmas az olvasónak.
Ha egy műben túl sok a moralizálás, az azért idegesíti az olvasót, mert úgy érzi, a szerző a saját világnézetét akarja lenyomni a torkán.
Nem hiszem, hogy akármelyik problémára hatékony megoldás lenne, ha az író átteszi a szöveget E/3-ba. Ha valaki E/1-ben nem érzékeli, miért unalmas az, hogy a főszereplő oldalakon keresztül csak kesereg, akkor E/3-ban sem fogja érzékelni. Emellett például a 19. században is rengeteg moralizáló szöveg született, többségük E/3-ban íródott, ez a hiba se narrációspecifikus.

– Ne váltogass E/1 és E/3 között!
Valóban nem sűrűn szoktak, de tilosnak nem tilos.


E/3 nézőpont

– Ne legyen túl sok szereplőd, mert ha a jelenetekben különböző emberek bőrébe bújsz, az olvasó összezavarodhat.
Nem a szereplők száma a lényeg, attól még, hogy több karakter van a jelenetben, az nem zavarja meg az olvasót. Helyesen: ne legyen túl sok nézőpontkaraktered, akik között gyakran váltasz, mert akkor az olvasó valóban elveszítheti a fonalat.
Ezért kell az írástechnikai cikkekben a helyes terminológiát használni, mert a szereplő meg a nézőpontkarakter közel sem ugyanaz. (Utána a cikk írója tovább magyaráz arról, hogy miképpen kell bemutatni a szereplőket, azt írja, ügyelni kell arra, hogy követhető legyen, ki kicsoda, ki mit mond, és újból leszögezi, ne legyen egy fejezetben túl sok szereplő. Nyilván három tucat karaktert nem érdemes bemutatni, de itt is teljesen más kérdés a nézőpontkarakter, teljesen más kérdés, hogy egy dialógusban hány karakter még a követhető, és más kérdés, hogy egy fejezetben hány szereplőt lehet említeni.)

– E/3 nézőpontban az olvasó választhatja ki, hogy melyik szereplő bőrébe bújik, abban az esetben is, ha csak egy nézőpontkarakter van.
Pontatlan a megfogalmazás, így ez a megállapítás sem helytálló. Valójában itt nem más bőrébe bújásról van szó, arra célozhat a cikk írója, hogy az olvasó kivel azonosul inkább. Akármilyen a narrációnk, E/1 vagy E/3, az olvasó nem biztos, hogy pont a narrátorral azonosul, pont vele érez a leginkább együtt. E/3-as nézőpontoknál (főleg mindentudónál) egy kicsit több tér jut a főszereplő mellett a mellékszereplőknek, de ez nem valódi érv emellett a narráció mellett.

– A mindentudó E/3 olyan, mintha madárként repkednénk a szereplők között, és ilyen szemszögből írnánk le őket.
A távoli E/3 nem éppen olyan, mint a madár szemszöge. Egy korábbi cikkben írtam arról, hogy lehet kezdeni „madárperspektívából”, amikor nem fókuszálunk rá rögtön a karakterre, hanem először adunk például egy tájleírást, és abban helyezzük el a szereplőt. De az nem igaz, hogy a mindentudó elbeszélő csak távolról, felülről látja a karaktereket, mert közel is mehet hozzájuk, megoszthatja az érzéseiket, gondolataikat.

– Mindentudó narrátornál ne nagyon lépkedjünk be a karakterek szemszögébe.
Akkor mi értelme mindentudó narrációt használni, ha nem ismerjük meg a különböző szereplők szemszögét? A cikk írója úgy gondolja, hogy mindentudó elbeszélésnél nem nézhetünk bele a szereplők fejébe, pedig ez nem így van, belenézhetünk. De az igaz, hogy ettől még megmaradunk a narrátor nézőpontjában.

– Akkor érdemes távoli E/3-at használni, ha ez egy bonyolult történet, és több karaktert is szeretnénk benne mutatni, nem csak mindig a főszereplőt.
Van olyan, hogy több nézőpontkarakterrel dolgozó közeli E/3. Manapság rengeteg fantasy és sci-fi történet ezt alkalmazza, ehhez nem kell feltétlenül távoli E/3-at használni.


Narratív távolság, jelen és múlt idő

– Létezik közeli és távoli narráció, az utóbbira az jellemző, hogy nem ismerteti a szereplők gondolatait és érzéseit, és ez bizonyos műfajokban elterjedtnek számít.
Ez azért félrevezető, mert nagyon ritka az olyan mű, ami tényleg nem ismerteti a karakter gondolatait és érzelmeit, tehát ez semmilyen műfajban (vagy inkább zsánerben) nem elterjedt. Ezt a típusú narrációt egyébként úgy is hívják, hogy dramatikus nézőpont, ebben a cikkben írtam róla. Ismétlem, az irodalomban alig alkalmazzák, mert nagyon eltávolítja az olvasót.
Létezik egy másik fogalom, amit narratív távolságnak hívnak, ami nem egy önálló nézőpont, mindössze azt jelöli, hogy adott részben az író mennyire megy közel vagy marad távol a karaktertől. Egy közeli E/3-ban írt regénynek is lehet olyan része, ahol nagyobb a narratív távolság. Bizonyos regényeknél észre lehet azt venni, hogy általánosságban az író kicsit nagyobb távolságot tart a főszereplőtől, például egy krimiben inkább a nyomozásra koncentrál, általános megállapításokat tesz, és nem vájkál a karakter lelkivilágában. De ez nem azt jelenti, hogy egy külső nézőpontot vesz fel, és konzekvensen soha nem osztja meg a karakter gondolatait, nem lép bele a szemszögébe (ez lenne a dramatikus nézőpont).

– A mindentlátó narrátor olyan, mint amikor a filmben kívülről nézzük az eseményeket.
Újra, van olyan, hogy dramatikus nézőpont, aminél egy szereplő fejébe se megyünk bele. Van a mindentudó nézőpont, amikor egy külső narrátor beszéli el a történéseket, de ő bele tud nézni több karakter fejébe is. 
Csak meg kell nézni néhány klasszikus, mindentudó nézőpontban íródott regényt, és rögtön látni, hogy számos közülük kifejezetten közel megy a főszereplőkhöz, sokat megmutat a gondolataikból és az érzelmeikből, még akkor is, ha mellette egyéb mellékszereplők gondolataiba is belelát.

– Egy meséhez hozzáadhat a jelen idejű elbeszélés.
A mesék tradicionálisan múlt időben íródnak, így nem tudom, a jelen valóban hozzáad, vagy simán csak fura.

 A jelen idő álomszerűvé teszi a narrációt.
??? Nem. Rendben, azért megpróbálom ezt a megállapítást visszafejteni. Lehetséges, hogy a cikkíró hallott arról valamit, hogy múlt idejű narrációba olykor az írók beletesznek rövidebb jelen idejű részeket, például flashbacknél vagy ha a szereplő erős érzelmeket él át. Ilyenkor valóban lehet a jelennek álomszerű hatása, de csak az utóbbi esetekben, egyébként egy jelen időben megírt szöveg nem lesz automatikusan álomszerű.

 ***

Számomra azért volt érdekes olvasni ezeket a tanácsokat, mert a különböző nézőpontokról magyarul is legalább egy tucatnyi cikk van. Az írástechnikán belül ez az a terület, ahol viszonylagos konszenzus van akörül, hogy milyen nézőpontok vannak, és ezeket hogyan célszerű használni. Így meglepő olyan cikkre bukkanni, ami ezekkel szembemegy.
Az íráson belül sok olyan téma van, ami tényleg szubjektív megítélés kérdése, és minden szerzőnek meg lehet a maga elképzelése arról, hogyan lehet felépíteni egy történetet vagy karaktert. 
De hogy mi takar az, hogy közeli E/3, mit takar az, hogy mindentudó narrátor, mit takar az, hogy nézőpontkarakter, az nem szubjektív megítélés kérdése.
Amíg az illető nem tudja, hogy miben különbözik egymástól a mindentudó narráció és egy több nézőpontkarakterrel dolgozó váltott közeli E/3-as szöveg, addig ne írjon erről a témáról cikket. Ha nem tudja irodalomtörténeti alapon megindokolni azt, hogy sokáig miért voltak elterjedtebbek az E/3-as elbeszélések, akkor inkább ne firtassa a dolgot, mert a személyes feltevései jó eséllyel nem lesznek helytállóak.

Évekkel ezelőtt még nem volt tucatnyi magyar kreatív írással foglalkozó oldal, nem volt ennyi íróiskola, nem voltak a témában könyvek. Ha valaki leírt egy ilyen mondatot, hogy akkor lehet E/1 nézőpontot alkalmazni, ha a karakter exhibicionista, ezt a legtöbb kezdő nem tudta más anyagokkal összevetni.
Ma viszont már sokkal több forrásból lehet tájékozódni, és aki komolyan veszi az írást, az nem egyetlen cikk alapján fogja eldönteni, hogyan írja meg a regényét.
Ha olvasol valahol egy fentiekhez hasonló tippet, gondolkozz el. Az eddigi tudásod alapján ez hihetőnek hangzik? Azokra a művekre, amiket olvastál, ez valóban igaz? Ahhoz a regényhez, amin éppen dolgozol, ez használható?
Ha ezekre a kérdésekre igennel válaszolsz, akkor építsd be a tanácsot az eszköztáradba.


Réka

Kozma Réka szerkesztő

2 Megjegyzések

  1. Az információ adagolás módján mennyit változtat az, hogy E/3-ban vagy E/1-ben írok?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lényegesen nem változtat. Bár E/1-ben ha erős hangú, szórakoztató a nézőpontkarakter, akkor általa könnyebb információt megosztani, nem fogja untatni az olvasót. E/3-ban sokszor a hosszabb magyarázatok olyan hatást keltenek, mintha a szerző tartana kiselőadást.

      Törlés
Megjegyzés küldése
Újabb Régebbi