Rengeteg tanács kering a neten azzal kapcsolatban, hogyan lehet valaki rövidúton irodalmi zseni, a könyve pedig bestseller. A sokszor egymásnak ellentmondó tippek között nehéz eligazodni, de végül is a legtöbben úgy vannak ezekkel, mint a népi gyógymódokkal: ki lehet próbálni, legföljebb nem működik.
Addig nincs is semmi gond, amíg a kezdő írók ezek között szelektálnak, és nem vesznek mindent készpénznek. Viszont némelyik tanácsadó poszt szerzője (és most nem azokról beszélek, akik bevallottan maguk is amatőr, kezdő írók, vagy csak az egyéni írós módszereiket mondják el) a saját téves következtetését vagy véleményét úgy adja elő, mintha általános szabály lenne. Ha pedig valaki konkrétan egy zsánerrel kapcsolatban oszt meg ilyen (amúgy nem létező) előírásokat, azzal könnyen félrevezetheti a kezdőket.
Ezért ebben a posztban összeszedtem néhány tanácsot, amit hallottam vagy olvastam az ifjúsági és new adult regényekkel kapcsolatban. A lista nem azért készült, hogy bárki rosszul érezze magát, ha maga is elfogadott vagy adott ilyen tanácsot, csak emlékeztető, hogy nem kell mindent komolyan venni.
– A fiú főszereplő ne legyen elvont, nehéz múlttal rendelkező, aki utálja a világot. – Oké, akkor kilőttük a kamaszfiúk többségét, maradhat a szemüveges Gabika a számtech klubból (aki valószínűleg szintén utálja a világot, mivel szemüveges).
– A lány főszereplő ne legyen csinos és magabiztos. – Miért is ne? Az nem szerencsés, ha a karakter tökéletes, semmi hibája nincs, és ezt tudja is magáról, mert nehezen azonosul vele az olvasó. Éppenséggel a legtöbb YA főhősnő csinos, a legnagyobb problémájuk az szokott lenni, hogy szeplősek (persze a szépség se elvárás).
– A főszereplőt a szülei ne hagyják sose cserben, mert az megrengetné az olvasó felnőttekbe vetett hitét. – Ezzel már elkéstél, egy kamasz jól tudja, hogy a felnőttek simlisek.
– A történet ne legyen nyomasztó. – Valóban, a Harry Potter is csupa móka és kacagás volt a meggyilkolt szülőkkel meg lelki terrorban töltött gyerekkorral. Inkább azt mondanám, hogy a sötét témák mellett jelenjen meg a remény is.
– Az ifjúsági történetekben szerepeljen iskola. – Akkor Az éhezők viadala és a több száz egyéb fantasy, sci-fi, horror (és akár realista) YA történet, amiben nincs gimi, nem ifjúsági.
– Ne használj szlenget. – Valóban nem érdemes telerakni a szöveget szlengszavakkal, és valóban gyorsan elavulnak, de kis mértékben nincs gond vele.
– Nézd meg, mik a legnépszerűbb ifjúsági regények, és te is írj valami olyasmit. – Aki nem ismeri a piacot, és most kezd neki második Alkonyatot, Hűségest vagy Az éhezők viadalát írni, mondván, azok milyen sikeresek voltak, érni fogja pár meglepetés.
– Ne használj olyan hívószavakat, mint „trón”, „játék”, „útvesztő”, „árnyék”. – Nyilván ne koppintsunk sikeres regényeket, de attól még, hogy a cselekmény egy ország trónja körül bonyolódik, vagy játékok vannak benne, az még nem szükségképpen az Üvegtrón vagy Az éhezők viadala koppintása. Marketing szempontból pedig nem véletlenül rakják bele ezeket a hívószavakat, mint a „trón” a címekbe: ezzel jelzik az olvasónak, hogy milyen jellegű könyvre számíthat, de attól még maga a cselekmény lehet gyökeresen más, mint az Üvegtróné.
– Ha nem realisztikus NA, akkor azok meseszerű történetek, amik a felnőttek számára nem elég komolyak. – Olyan sok baj van ezzel az állítással, hogy nem is kezdem boncolgatni. Az biztos, hogy nem aszerint sorolják be a műveket, hogy melyik mennyire „komoly”.
– Az NA regények lényegében olyanok, mint a YA-k, csak van bennük szex. – Ha a 24 éves hősnek pont ugyanolyan problémái vannak, mint egy átlag 16 évesnek, az elég furcsa. Kivéve, ha végig a szülei padlásán élt.
– Az NA és a YA könyvek között az különbség, hogy a NA-ban szereplőknek komolyabb problémái vannak. – Aki ilyet mond, az valószínűleg nem volt kamasz.
– Az NA regényekben ne legyen erotikus tartalom. – Aki ilyet mond, az valószínűleg nem olvasott NA regényt.
– Na jó, lehet benne szexjelenet, de csakis egy, és csakis a végén! – *lemondó sóhaj*
– 1. Az NA hősök élénk szexuális életet élnek, és váltogatják a partnereiket. 2. Az NA hősök komoly kapcsolatot keresnek, olyasvalakit, akivel el tudják képzelni a jövőjüket. – Ezt a két tanácsot egy cikken belül sikerült elsütni.
– A főhősnő bármilyen konfliktusára vagy előzetes traumájára a megoldás, hogy összefekszik a dögös pasival. – Ez nem konkrétan tanács, csak egy gyakran használt klisé. A „legjobb”, amikor közvetlenül azután esnek egymásnak a szereplők, hogy a lányt megpróbálták megerőszakolni.
– Legalább az egyik, de lehetőleg mindkét főszereplőnek legyen sötét múltja. – De még véletlenül se valami reális probléma, amivel az olvasó azonosulni tud, például zaklatott családi háttér. A minimum az, hogy a karaktert egy szülője molesztálta, vagy gyerekként ő lőtte szét az öccse fejét (valós példák).
– A főhősnő legyen ártatlan, különben az olvasó nem fogja kedvelni. – Mert a csajmágnes főhős figyelmére csak akkor méltó a lány, ha 24 évesen még nem feküdt le senkivel.
– Ne írjuk le, a főhősnő hogy néz ki, ha pedig mégis, legyen teljesen átlagos (barna haj, átlagos testalkat). – Ezt hallottam már többször is, de… miért? Komolyan, miért?
Ez utóbbi tanács azért is érdekes, mert rávilágít arra, hogyan juthatnak el téves információk a kezdő szerzőkhöz. Kutatás közben ráakadtam erre a cikkre, ami viccesen kifigurázza a new adult könyvek néhány kliséjét. Itt is megtalálható volt az a (szatirikus) tanács, hogy a férfi szereplő tökéletes testét nyugodtan részletezhetjük, de a lány külsejét ne írjuk le, az olvasót úgysem érdekli. Rémlett, hogy ugyanezt olvastam egy magyar cikkben is, de ez ettől még véletlen egybeesés is lehetett volna, ha a magyar posztban nem állt volna ott egy gyanúsan konkrét állítást is a hősnő korát illetően.
Vagyis a magyar cikk átvett tanácsokat egy humoros, az NA regények kliséit kifigurázó írásból, és úgy adta elő őket, mintha azok valódi szabályok lennének.
– De ne legyen túl tökéletes, túl kedves, túl csinos stb. Mindenki utálja a Mary Sue karaktereket.
– A főhős legyen érdekes, különleges egyéniség.
– De ne legyen túlságosan egyedi. Idegesítő, ha körülötte mindenki arról áradozik, mennyire más ő, mint a többi lány.
– A főhős ne legyen népszerű.
– Viszont legyen gyönyörű, okos, kedves, tehetséges, gazdag, de még annak ellenére se legyen népszerű.
– Minden történet központjában a romantikus szálnak kell állnia.
– Ne írj romantikus történeteket, az már lerágott csont. A fiú és a lány maradjanak inkább barátok.
– Feltétlenül rakj bele szerelmi háromszöget, izgalmas, ha a hősnő kegyeiért két fiú is verseng.
– Egyáltalán ne rakj bele szerelmi háromszöget, idegesítő, és úgyis tudja mindenki, a lány végül kit választ.
– A szereplők szenvedjenek olyan problémáktól, amik a kortársaikat is érintik.
– Ne rakd bele az összes létező problémát a regénybe. Nem lehet egy tini egyszerre drogfüggő, alkoholista, szegény, depressziós, kényszerbeteg, biszexuális és terhes egyszerre.
– Térképezd fel az ifjúsági könyvpiacot, derítsd ki, a tiniket milyen témák érdeklik, és írj az ő életkoruknak megfelelő történetet.
– A kamaszok semmivel sem butábbak, mint a felnőttek. Írj úgy, mintha felnőtteknek írnál, és tedd meg a főszereplőt kamasznak.
A tanulság ebből:
1. ha egy tanács nagyon specifikus, például megszabja konkrétan hogyan nézzen ki a szereplő, milyen jellemvonásai lehetnek, milyen problémái, az tuti ostobaság.
2. Ha valaki kategorikus kijelentéseket tesz, hogy az a dolog mindig szerepeljen, vagy pedig soha ne szerepeljen történetben, az tuti tévedés.
Az írással kapcsolatban nagyon kevés az olyan általános érvényű kijelentés, ami valóban megállja a helyét.
Amikor valaki ifjúsági vagy new adult történetekkel kapcsolatban ad tippeket, azt megteheti, hogy leírja, ő milyen közös, gyakran előforduló vonásokat fedezett fel, mik azok az elemek, amiket más, sikeres regényekben szerettek az olvasók. De nem mondhatja azt, hogy azért mert XY regényben ez működött, akkor kötelező jelleggel neked is bele kell építeni a saját történeteidbe. Még az olyan kézenfekvőnek tűnő tanács is, mint hogy a YA-kban szerepeljen gimi, egy pillanat alatt megdönthető, ha az ember átgondolja, milyen ifjúsági történetek léteznek (mi van, ha a főhős magántanuló?, mi van, ha épp nyári szünet van?).
Az ilyen tippek a zsánerismeret hiányára utalnak, vagy pedig az illető a korlátozott rálátását próbálja kivetíteni az összes regényre.
Olvasgassatok írástechnikai tanácsokat, hallgassátok meg mások véleményét, de gondoljátok át, ti azt egyáltalán tudjátok-e hasznosítani.
Addig nincs is semmi gond, amíg a kezdő írók ezek között szelektálnak, és nem vesznek mindent készpénznek. Viszont némelyik tanácsadó poszt szerzője (és most nem azokról beszélek, akik bevallottan maguk is amatőr, kezdő írók, vagy csak az egyéni írós módszereiket mondják el) a saját téves következtetését vagy véleményét úgy adja elő, mintha általános szabály lenne. Ha pedig valaki konkrétan egy zsánerrel kapcsolatban oszt meg ilyen (amúgy nem létező) előírásokat, azzal könnyen félrevezetheti a kezdőket.
Ezért ebben a posztban összeszedtem néhány tanácsot, amit hallottam vagy olvastam az ifjúsági és new adult regényekkel kapcsolatban. A lista nem azért készült, hogy bárki rosszul érezze magát, ha maga is elfogadott vagy adott ilyen tanácsot, csak emlékeztető, hogy nem kell mindent komolyan venni.
Young adult:
– Meríts a saját fiatalkorodból. – Főleg, ha elmúltál harminc. A mai tizenéveseknek bizonyára ismerős lesz az iwiw, myspace és a kinyithatós telefonok. (Egyébként nem rossz ez a tanács, de inkább arra érdemes visszaemlékezni, milyen volt a gondolkodásod kamaszkorodban, mi foglalkoztatott.)– A fiú főszereplő ne legyen elvont, nehéz múlttal rendelkező, aki utálja a világot. – Oké, akkor kilőttük a kamaszfiúk többségét, maradhat a szemüveges Gabika a számtech klubból (aki valószínűleg szintén utálja a világot, mivel szemüveges).
– A lány főszereplő ne legyen csinos és magabiztos. – Miért is ne? Az nem szerencsés, ha a karakter tökéletes, semmi hibája nincs, és ezt tudja is magáról, mert nehezen azonosul vele az olvasó. Éppenséggel a legtöbb YA főhősnő csinos, a legnagyobb problémájuk az szokott lenni, hogy szeplősek (persze a szépség se elvárás).
– A főszereplőt a szülei ne hagyják sose cserben, mert az megrengetné az olvasó felnőttekbe vetett hitét. – Ezzel már elkéstél, egy kamasz jól tudja, hogy a felnőttek simlisek.
– A történet ne legyen nyomasztó. – Valóban, a Harry Potter is csupa móka és kacagás volt a meggyilkolt szülőkkel meg lelki terrorban töltött gyerekkorral. Inkább azt mondanám, hogy a sötét témák mellett jelenjen meg a remény is.
– Az ifjúsági történetekben szerepeljen iskola. – Akkor Az éhezők viadala és a több száz egyéb fantasy, sci-fi, horror (és akár realista) YA történet, amiben nincs gimi, nem ifjúsági.
– Ne használj szlenget. – Valóban nem érdemes telerakni a szöveget szlengszavakkal, és valóban gyorsan elavulnak, de kis mértékben nincs gond vele.
– Nézd meg, mik a legnépszerűbb ifjúsági regények, és te is írj valami olyasmit. – Aki nem ismeri a piacot, és most kezd neki második Alkonyatot, Hűségest vagy Az éhezők viadalát írni, mondván, azok milyen sikeresek voltak, érni fogja pár meglepetés.
– Ne használj olyan hívószavakat, mint „trón”, „játék”, „útvesztő”, „árnyék”. – Nyilván ne koppintsunk sikeres regényeket, de attól még, hogy a cselekmény egy ország trónja körül bonyolódik, vagy játékok vannak benne, az még nem szükségképpen az Üvegtrón vagy Az éhezők viadala koppintása. Marketing szempontból pedig nem véletlenül rakják bele ezeket a hívószavakat, mint a „trón” a címekbe: ezzel jelzik az olvasónak, hogy milyen jellegű könyvre számíthat, de attól még maga a cselekmény lehet gyökeresen más, mint az Üvegtróné.
New adult:
– Az NA regények a szerelemről szólnak. – Sok NA történetben szerepel románc, de nem mindegyiknek a romantika van a középpontjában. A new adult elsősorban egy korcsoport, és ezen belül vannak pl. thriller vagy fantasy írások is (lásd Tüskék és rózsák udvara).– Ha nem realisztikus NA, akkor azok meseszerű történetek, amik a felnőttek számára nem elég komolyak. – Olyan sok baj van ezzel az állítással, hogy nem is kezdem boncolgatni. Az biztos, hogy nem aszerint sorolják be a műveket, hogy melyik mennyire „komoly”.
– Az NA regények lényegében olyanok, mint a YA-k, csak van bennük szex. – Ha a 24 éves hősnek pont ugyanolyan problémái vannak, mint egy átlag 16 évesnek, az elég furcsa. Kivéve, ha végig a szülei padlásán élt.
– Az NA és a YA könyvek között az különbség, hogy a NA-ban szereplőknek komolyabb problémái vannak. – Aki ilyet mond, az valószínűleg nem volt kamasz.
– Az NA regényekben ne legyen erotikus tartalom. – Aki ilyet mond, az valószínűleg nem olvasott NA regényt.
– Na jó, lehet benne szexjelenet, de csakis egy, és csakis a végén! – *lemondó sóhaj*
– 1. Az NA hősök élénk szexuális életet élnek, és váltogatják a partnereiket. 2. Az NA hősök komoly kapcsolatot keresnek, olyasvalakit, akivel el tudják képzelni a jövőjüket. – Ezt a két tanácsot egy cikken belül sikerült elsütni.
– A főhősnő bármilyen konfliktusára vagy előzetes traumájára a megoldás, hogy összefekszik a dögös pasival. – Ez nem konkrétan tanács, csak egy gyakran használt klisé. A „legjobb”, amikor közvetlenül azután esnek egymásnak a szereplők, hogy a lányt megpróbálták megerőszakolni.
– Legalább az egyik, de lehetőleg mindkét főszereplőnek legyen sötét múltja. – De még véletlenül se valami reális probléma, amivel az olvasó azonosulni tud, például zaklatott családi háttér. A minimum az, hogy a karaktert egy szülője molesztálta, vagy gyerekként ő lőtte szét az öccse fejét (valós példák).
– A főhősnő legyen ártatlan, különben az olvasó nem fogja kedvelni. – Mert a csajmágnes főhős figyelmére csak akkor méltó a lány, ha 24 évesen még nem feküdt le senkivel.
– Ne írjuk le, a főhősnő hogy néz ki, ha pedig mégis, legyen teljesen átlagos (barna haj, átlagos testalkat). – Ezt hallottam már többször is, de… miért? Komolyan, miért?
Ez utóbbi tanács azért is érdekes, mert rávilágít arra, hogyan juthatnak el téves információk a kezdő szerzőkhöz. Kutatás közben ráakadtam erre a cikkre, ami viccesen kifigurázza a new adult könyvek néhány kliséjét. Itt is megtalálható volt az a (szatirikus) tanács, hogy a férfi szereplő tökéletes testét nyugodtan részletezhetjük, de a lány külsejét ne írjuk le, az olvasót úgysem érdekli. Rémlett, hogy ugyanezt olvastam egy magyar cikkben is, de ez ettől még véletlen egybeesés is lehetett volna, ha a magyar posztban nem állt volna ott egy gyanúsan konkrét állítást is a hősnő korát illetően.
Vagyis a magyar cikk átvett tanácsokat egy humoros, az NA regények kliséit kifigurázó írásból, és úgy adta elő őket, mintha azok valódi szabályok lennének.
Egyéb tutibiztos, egymásnak egyáltalán nem ellentmondó tanácsok YA és NA íróknak:
– A főhős legyen kedvelhető, akit az olvasó csodálni tud.– De ne legyen túl tökéletes, túl kedves, túl csinos stb. Mindenki utálja a Mary Sue karaktereket.
– A főhős legyen érdekes, különleges egyéniség.
– De ne legyen túlságosan egyedi. Idegesítő, ha körülötte mindenki arról áradozik, mennyire más ő, mint a többi lány.
– A főhős ne legyen népszerű.
– Viszont legyen gyönyörű, okos, kedves, tehetséges, gazdag, de még annak ellenére se legyen népszerű.
– Minden történet központjában a romantikus szálnak kell állnia.
– Ne írj romantikus történeteket, az már lerágott csont. A fiú és a lány maradjanak inkább barátok.
– Feltétlenül rakj bele szerelmi háromszöget, izgalmas, ha a hősnő kegyeiért két fiú is verseng.
– Egyáltalán ne rakj bele szerelmi háromszöget, idegesítő, és úgyis tudja mindenki, a lány végül kit választ.
– A szereplők szenvedjenek olyan problémáktól, amik a kortársaikat is érintik.
– Ne rakd bele az összes létező problémát a regénybe. Nem lehet egy tini egyszerre drogfüggő, alkoholista, szegény, depressziós, kényszerbeteg, biszexuális és terhes egyszerre.
– Térképezd fel az ifjúsági könyvpiacot, derítsd ki, a tiniket milyen témák érdeklik, és írj az ő életkoruknak megfelelő történetet.
– A kamaszok semmivel sem butábbak, mint a felnőttek. Írj úgy, mintha felnőtteknek írnál, és tedd meg a főszereplőt kamasznak.
A tanulság ebből:
1. ha egy tanács nagyon specifikus, például megszabja konkrétan hogyan nézzen ki a szereplő, milyen jellemvonásai lehetnek, milyen problémái, az tuti ostobaság.
2. Ha valaki kategorikus kijelentéseket tesz, hogy az a dolog mindig szerepeljen, vagy pedig soha ne szerepeljen történetben, az tuti tévedés.
Az írással kapcsolatban nagyon kevés az olyan általános érvényű kijelentés, ami valóban megállja a helyét.
Amikor valaki ifjúsági vagy new adult történetekkel kapcsolatban ad tippeket, azt megteheti, hogy leírja, ő milyen közös, gyakran előforduló vonásokat fedezett fel, mik azok az elemek, amiket más, sikeres regényekben szerettek az olvasók. De nem mondhatja azt, hogy azért mert XY regényben ez működött, akkor kötelező jelleggel neked is bele kell építeni a saját történeteidbe. Még az olyan kézenfekvőnek tűnő tanács is, mint hogy a YA-kban szerepeljen gimi, egy pillanat alatt megdönthető, ha az ember átgondolja, milyen ifjúsági történetek léteznek (mi van, ha a főhős magántanuló?, mi van, ha épp nyári szünet van?).
Az ilyen tippek a zsánerismeret hiányára utalnak, vagy pedig az illető a korlátozott rálátását próbálja kivetíteni az összes regényre.
Olvasgassatok írástechnikai tanácsokat, hallgassátok meg mások véleményét, de gondoljátok át, ti azt egyáltalán tudjátok-e hasznosítani.