Young Adult és New Adult regények – kiknek, miről, hogyan

, , 6 comments
Ebben a cikkben az ifjúsági regényekkel foglalkozom: mit tekintünk annak, mik a fő jellemzőik. A második felében pedig kitérek a New Adult könyvekre is.
Először is, mit nevezünk ifjúsági irodalomnak: az olyan művek sorolhatók ebbe a kategóriába, amik kifejezetten a 13-18 éves korosztály számára íródtak, általában a szereplők is ebbe a korcsoportba tartoznak, és rendszerint olyan témákat és problémákat állítanak középpontba, melyek a fiatalokat foglalkoztatják, emellett ügyelnek arra, hogy a szöveg a kamaszok számára is élvezhető és könnyen olvasható legyen.
Nálunk a gyermek- és az ifjúsági irodalmat gyakran együtt emlegetik, de az utóbbi 10-20 évben az ifjúsági könyvek egyre inkább elhatárolódtak a kisebb gyermekeknek szánt művektől (ennek a különbségnek az érzékeltetésére itthon is gyakran használják a YA vagyis young adult jelzőt) . Az olyan világsikerek után, mint a Harry Potter, az Alkonyat vagy Az éhezők viadala, amik minden korosztály körében népszerűek lettek, az ifjúsági szerzők szakítottak a korábbi kissé leereszkedő, pedagógiai célzatú, sablonos történetekkel, és műveik egyre inkább elkezdtek hasonlítani a felnőtt könyvekre: egyre több zsánerben kezdtek el írni, a pedagógia célzatnál fontosabb lett szórakoztatás, és komolyabb, sötétebb művek is születtek. 
A gyakorlatban az ifjúsági könyvek vásárlórétege nemcsak a tinik, hanem a tizenévesektől  a huszonéveseken át egészen negyvenévesekig, így vannak, akik már nem is korcsoportként tekintenek a YA kategóriára, hanem zsánerként, aminek vannak bizonyos közös jellemzői, de nem kizárólag a tiniknek szól. 

Ez persze nem elég, hogy megértsük, ha ifjúsági regényt szeretnénk írni, annak milyennek is kéne lennie. Találni persze akadémikus meghatározásokat is, de inkább egy a Goodreads felhasználók körében végzett felmérés eredményét teszem ki, mert szerintem írói szempontból ez hasznosabb.
„Olyan mű, ami a serdülő olvasóréteget célozza meg, a főhőse rendszerint tinédzser, a történet pedig a felnőtté válásról szól. Általában mentes az explicit szexuális tartalmaktól, erőszaktól és káromkodástól, valamint könnyebben olvasható és értelmezhető, mint a felnőtt irodalom. A célkorosztálya a 12-20 évesek. A YA-n belül a legnépszerűbb zsánerek a disztópia, fantasy, sci-fi és a romantika, míg a kitöltők fele az olyan műveket kedveli, amelyek különböző zsánereket ötvöznek.
A főhős neme nem lényeges.
Az olvasók többsége az olyan könyveket részesíti előnyben, amelyek izgalmasak és lebilincselőek. A szerzőnek nem szabad hosszú leírásokba merülnie, sem erőlködnie, hogy okosnak hangozzon. Az olvasóknak tetszik, ha egy ifjúsági regény komoly, vitatott témákkal foglalkozik, de oly módon, hogy az egy szélesebb közönség számára is értelmezhető legyen. Amellett, hogy a karakterábrázolás is fontos, az olvasók szeretik, hogy a zsáner többnyire cselekményközpontú. Szeretik a történetben megjelenő romantikát, de azt már nem, ha az elvonja a figyelmet a főszálról [kivéve persze, ha az a főszál]. Kedvelik azt, hogy az ifjúsági könyvek ötletesek, inspirálóak, és a végük gyakran pozitív, optimista.
Nem értékelik sem a szerelmi háromszögeket, sem az „első látásra szerelmet”. Szintén nem értékelik a sablonos történeteket és a kliséket, valamint ha a női főszereplő túlságosan a férfire támaszkodik.
Amellett, hogy az első, kamaszkori tapasztalatok újraélése komoly vonzerő a felnőtt olvasók számára, legtöbben kiemelték, hogy egy ifjúsági könyvbe el lehet merülni olvasás közben.”

A fenti összefoglalóban az a jó, hogy ez nem valami akadémikus definíció, amit idős irodalmárok próbálnak kívülről ráerőltetni a zsánerre, hanem ebben a YA olvasók mondják el, hogy szerintük mi az ifjúsági regény, és mi az, amit vele szemben elvárnak. Másrészt azt a kérdést is megválaszolja, hogy miért kedveli annyi kamasz és felnőtt az ifjúsági irodalmat. A kamaszok megtalálják benne mindazokat a helyzeteket és problémákat, amik őket a hétköznapjaikban foglalkoztatják, a felnőttek számára pedig nosztalgiafaktor az, ami vonzó lehet.
Az ifjúsági regények nagyon színesek tudnak lenni, zsáner szempontjából kevésbé kötöttek, keverhetnek különböző zsánereket is, feldolgozhatnak meséket vagy mitológiai történeteket, dolgozhatnak popkulturális utalásokkal, bemutathatnak szubkultúrákat stb. Míg a gyermekkönyveket nem nagyon szoktuk, a YA-kat már besorolják zsáner szerint is, pl. romantikus, fantasy, sci-fi, horror, realisztikus stb. (ezekről bővebben ebben a cikkben)  

Nagyon fontos a YA könyveknél, hogy lendületesek legyenek, izgalmas, sodró cselekményük legyen, ami persze nem azt jelenti, hogy minden oldalon akciónak kell lennie, de az olvasók kevésbé fogják díjazni, hogy ha a kitalált birodalmunk kereskedelméről beszélünk 10 oldalon keresztül, vagy az egész könyv egy egzisztenciális elmélkedés.(Néhányan azt mondják, hogy a YA könyv olyan, mint egy felnőtt regény, csak az unalmas részek nélkül.)
Amit ugyan a fenti felmérésben nem említettek, de szintén fontos, hogy a főszereplő kedvelhető legyen. Ez nem azt jelenti, hogy legyen tökéletes és hibátlan, épp ellenkezőleg, viszont legyen olyasvalaki, akivel azonosulni lehet. Ha a főhőst idegesítőnek, nyavalygósnak, tehetetlennek, unalmasnak tartják, akkor nem fogják szeretni a könyvet, akármilyen szuper is a cselekménye.

Köztudott, hogy az ifjúsági regényeket nem csak kamaszok olvassák, hanem rengeteg felnőtt is. A legsikeresebb könyvekre jellemző a „crossover appeal”, vagyis hogy a fiatalabbak és az idősebbek is élvezik őket (lefordítva univerzális témákkal foglalkoznak, amikkel a legtöbbünk azonosulni tud).
A nyilvánvaló dolgokon túl, mint a nosztalgia és az eszképizmus, a vonzereje lehet ennek a zsánernek, hogy ezek nagyrészt coming-of-age történetek. A coming-of-age megjelölést olyan művekre (és ezek között bőven akadnak klasszikusok és szépirodalmi művek is) használják, aminek a központjában az az időszak áll, amikor egy fiatal átlépi a gyermekkor küszöbét és felnőtté válik. Ezzel együtt pedig olyan témákkal foglalkozik, mint a főszereplő pszichológiai és morális fejlődése, az identitás kialakulása, az egyén helyének meghatározása a közösségben stb. Egyszerűen szólva ez az időszak, amikor az egyén a legtöbbet változik, amikor megkérdőjelezi a tanult értékeket, önálló döntéseket hoz, emiatt lehet izgalmas. 
A másik magyarázat, hogy manapság a „tinédzserkor” már kitolódott, a legtöbb fiatal gimnázium után egyetemre, főiskolára megy, és ez idő alatt még otthon laknak, nem biztos, hogy elkezdenek dolgozni, anyagilag még nem függetlenek, így egy mai huszonévesnek nem nehéz azonosulnia a gimis szereplőkkel.
Emellett az ifjúsági regények pozitívak, pergőek, könnyen olvashatóak, erős érzelmi hatással dolgoznak, egyszóval szórakoztatóak, ami fontos ahhoz, hogy egy fiatalabb olvasót is le tudjanak kötni, de ezáltal minden korosztály számára vonzóak lehetnek.

Amit még fontos kérdés lehet, hogy mi egy ifjúsági regény ideális hossza. Az nem meglepő, hogy általában a YA-k kissé rövidebbek szoktak lenni, mint a felnőtt könyvek.
Nagyjából a regényünknek 55-60.000 és 100.000 szó közé kéne esnie, de ez függ a zsánertől is. A legtöbb zsánernél, például ha realisztikus vagy romantikus történetet írunk, inkább közelítsünk a 60.000 szó felé (legfőképpen ha a célkorosztályunk a 14-15 évesek). Tehát körülbelül a 60–80.000 szó az ideális, de ha spekulatív fikciót írunk, fantasyt vagy sci-fit, akkor a világépítés miatt kicsit lehet hosszabb a regény, de 100.000 szónál ott se nagyon.
(Senki ne jöjjön nekem Rowlinggal meg a közel 200.000 szavas utolsó kötettel. A bölcsek köve 77.000 szó volt, Rowling csak fokozatosan emelte az oldalszámot, és ezt is azért tehette meg, mert a sorozat elképesztően sikeres lett. Ha az első Harry Potter-kötet ilyen hosszú lett volna, az életben nem adták volna ki.)
A New Adult regények is kb. 60.000 és 85.000 szó közé tehetők.


New Adult regények


Térjünk át akkor a New Adult könyvekre. Míg annak már régi hagyománya van, hogy a műveket szétválasztjuk az alapján, hogy felnőtt vagy ifjúsági irodalomhoz tartoznak, a New Adult egy nagyon új kategória (kétezres években jelent meg), ami e kettő között helyezkedik el. A New Adult célkorosztálya a 18-30 évesek (gyakorlatilag inkább 18-26), és elsősorban egyetemistákról vagy frissen végzett fiatalokról szól, akik most lépnek be a munkaerőpiacra. Ennek megfelelően főként ezen korosztály tipikus problémáival foglalkozik, például elszakadás a szülőktől és belépés az életbe, elköltözés otthonról, munkakeresés, egyetemi élet, párkeresési nehézségek, kapunyitási pánik stb.  
Az NA regényekben nemigen különítünk el még alkategóriákat, mint a YA-nál, aminek az oka, hogy a többsége a realisztikus vagy romantikus alzsánerbe tartozna. Ami kilép ezekből, az rendszerint a thriller irányba lép ki, NA thrillerekkel már én is találkoztam, de mással nagyon nem. Bár például Lev Grossman A varázslók és Sarah J. Maas Tüskék és rózsák udvara-sorozatát úgy reklámozták, mint NA regényeket. De rendszerint ha egy fantasynek huszonévesek a szereplői, az simán felnőtt fantasy, ha egy vámpíros könyvben egyetemisták vannak, azt nem NA paranormális románcnak (vagy misztikus-romantikusnak) nevezik, hanem simán paranormális románcnak.

Bár ha választani kell, az NA-t inkább a felnőtt irodalom alá sorolják, sokszor a szerzők a YA-val szokták keverni. Nem mindig értik, mi a kettő között a különbség, így a teljesen kamasz történetükre, ami gimiben játszódik, rásütik, hogy NA, csak mert durvább tartalom is van benne.
Leegyszerűsítve, ha a szereplőink gimnazisták, akkor a regényünk YA, ha egyetemistakorúak, akkor NA. Igen ám, de nem minden esetben ilyen egyértelmű a helyzet, főleg akkor akadhatnak bonyodalmak, ha a főszereplőnk 18-19 éves, éppen az utolsó évét tölti a gimnáziumban, vagy éppen most kezdi az egyemet. Mert bizony vannak olyan regények, aminek a főhőse hiába gimnazista, egyértelműen az NA kategóriába tartozik, vagy hiába elsős egyetemista, a könyv egyértelműen YA.
Zárójelben megjegyzem, hogy hasonló besorolási problémák lehetnek egyébb zsánereknél is, ha azt kell eldönteni, hogy adott könyv inkább felnőtt vagy ifjúsági. Volt olyan fantasy, amiben ugyan 17 éves volt a főszereplő, de az író inkább a felnőtteknek szánta a könyvet, valamint olyan is volt, hogy felnőttek voltak a szereplők, de mivel az egy pörgősebb, kalandközpontú sorozat volt, a marketingje inkább a fiatalabbakat célozta meg. Az is előfordul, hogy a szerző megírja a történetet mint felnőtt fantasy vagy sci-fi könyvet, de aztán a kiadó úgy dönt, hogy az eladhatóbb lenne egy fiatalabb korosztálynak, és a szerkesztésnél már kimondottan YA korcsoportra szerkesztik (pl. húznak belőle, a durvább részeket tompítják stb.).

Ha a szereplők életkora nem minden esetben dönti el, hogy milyen korcsoportba tartozik egy történet, akkor mégis mi alapján lehet eldönteni? Az első szempont az erotikus tartalom, ha erre helyeződik a hangsúly, akkor  az a könyv egyértelműen NA. De nemcsak attól függ, hogy a könyvben a szereplők egyáltalán élnek-e nemi életet, vagy nem, mert sok olyan YA regény van, amiben ez jelen van (bár általában itt még az első szexuális élményekről van szó). A lényeg az, hogy az együttlét mennyire expliciten, részletesen van leírva, a szerző mennyire koncentrál a fizikai dolgokra, vagy inkább az érzelmeket helyezi előtérbe. Az írók általában érzik, hogy egy kiskorú olvasóközönségnél mi az, ami belefér (a YA-n belül is fontos a célkorosztály, 17-18 éves szereplőknél rendben van, de a 14 éves főszereplőnk lehetőleg ne éljen nemi életet). Ha viszont valaki bizonytalan, olvasson el pár YA-t és NA-t, és látni fogja a különbséget.
És megfordítva, ha valamiből NA-t akarnak csinálni, több szexjelenetet raknak bele. Ugyanakkor lehet, hogy a NA-k egy jelentős része leginkább romantikus-erotikus történet egyetemistákkal, de nagyon leegyszerűsítő lenne, ha így kategorizálnánk az összes ilyen regényt, mert emellett van jó pár, amiben ez alig van jelen, és ehelyett teljesen más témákra koncentrálnak, például gyakran jelennek meg bennük olyan problémák, mint a nemi erőszak, családon belüli erőszak, gyerekkori traumák, mentális problémák, abuzív párkapcsolat stb.

A másik szempont, ami segít eldönteni, hogy a regényünk most YA vagy NA, hogy a szereplőink mennyire érettek, milyen jellegűek a problémáik.
Például van olyan regény, ami annak ellenére YA, hogy a főszereplő már elhagyta a gimnáziumot, mégpedig azért, mert tulajdonképpen az egyetem számára egy meghosszabbított gimnázium. Bár más a környezet, a gondok, amiket a történet bemutat, olyanok, amikkel egy gimnazista simán tud azonosulni pl. tanulás, beilleszkedés, a párkapcsolat is inkább tinis. Na most, ha ezt összehasonlítjuk egy olyan egyetemistával, aki már teljesen külön él a szüleitől, önállóan intézi az ügyeit, esetleg el is tartja magát, dolgozik is, már az első szerelmen túl van, és már más szempontok vezérlik a párkeresésnél, akkor egyértelmű, hogy ez inkább már egy felnőtt élethelyzet, és jobban illik az NA-ba.
Viszont találkoztam olyan végzős gimnazista főhőssel is, akinek szintén felnőtt problémái voltak, például iskola mellett dolgoznia kellett, a családját neki kellett támogatnia, vagy éppen a szülei nem törődtek vele, így mindent egyedül kellett megoldania, már túl volt az első, naiv szerelmeken és csalódásokon, vagyis gimis létére egy felnőtt élethelyzetben volt, és ezért volt az a könyv NA.

Tehát ha regényünkben a főszereplő ebben a köztes kategóriában van, akkor nézzük meg, hogy épp milyen élethelyzetben van, mennyire „felnőtt”, a problémái inkább a kamaszkorhoz tartoznak vagy inkább már a felnőttkorhoz, és adott esetben ez lesz a döntő a besorolásnál, nem feltétlenül a kora. Azért ne próbáljunk meg 16 évesekkel NA-t írni, se 20 évesekkel YA-t.
Manapság az NA regények már vannak olyan népszerűek, mint az ifjúságiak, de ha valaki kedvet kapott hozzá, hogy ilyen könyvet írjon, az előtte nem árt, ha tájékozódik, elolvas közülük párat.
A legismertebb NA írók közé tartozik például Colleen Hoover, Jamie McGuire, K. A Tucker, J. A. Redmerski.

Kapcsolódó cikk: - Ifjúsági zsánerek és jellemzőik

6 megjegyzés:

  1. Ez érdekes... Szóval akkor leginkább az élethelyzet dönt, YA vagy NA lesz-e a regény. Van magyar író is, akit ajánlanál?
    Illetve nagy kérdés, hogy az amerikai/angolszász életforma mennyiben feleltethető meg a magyar állapotoknak? Mit tudunk, tudhatunk meg magyar regényekből, ha vannak ilyenek?

    VálaszTörlés
  2. Általában elég biztosan be lehet lőni, hogy valami YA vagy NA annak alapján, hogy a szereplők gimnazisták vagy egyetemisták. Szóval a legtöbb könyv esetében ez nem jelent problémát, de ritkán előfordul, hogy egy regény a köztes kategóriába esik, és ilyenkor hol ide, hol oda sorolják, vagy egyértelműen azt lehet mondani, hogy mondjuk hiába gimis még a főszereplő, olyan tartalom van benne, ami miatt az inkább NA lesz. De mondom, ezek elég speciális esetek, csak azért hoztam fel, mert láttam már ebből kavarodást, hogy az író 18 éves főhőssel dolgozott, és maga se tudta eldönteni, hogy végül is melyik korcsoportnak ír, ilyenkor érdemes elgondolkozni a két élethelyzet különbségén.
    A magyar írót melyik kategóriára érted? Itthon is nagyon sokan alkotnak mindkettőben. Írni fogok az ifjúságin belül külön a zsánerekről, abban lesznek említve magyar szerzők is. A linket berakom a cikk végére.

    Utóbbira az általános válasz az, hogy részben hasonló a magyar életforma az angolszászhoz, részben különböző. Nyilván, ha valaki itthon játszódó regényt ír, a magyar viszonyokat kell figyelembe vennie. Gondolom, a kérdés arra vonatkozott, jó-e, ha a magyar szereplőket belerakjuk egy amerikai jellegű gimnáziumba vagy környezetbe. Szerintem nem jó, mert nem lesz hiteles, másrészt meg egy magyar írónak épp az az a előnye a külföldiekkel szemben, hogy amit bemutat, az közelebb áll az olvasók saját tapasztalataihoz.

    VálaszTörlés
  3. A "kavarodás", amit írsz, lehet, azért tűnik annak, mert ha belülről bontok ki egy történetet, amelynek megvannak a saját törvényszerűségei (ahogyan pl. az életben is történnek az események), teljesen más az írói munka természete, mintha egy recept alapján, nem figyelve a zsánerekre, megpróbálok "összerakni" egyet.
    Másrészt számomra még mindig nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogyha 17-18 éves a főhős, gimis, viszont pl. dolgozik iskola mellett, szex is van a történetben és olyan próbatételek, amelyek elhozzák a felnőtté válást, és ráadásul már ebben a korban lehet kapunyitás (pánik nélkül), akkor hiába a középiskola utolsó évében kezdem a történetet, a felvetett problémák logikusan az NA-ba sorolhatóvá teszik a történetet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ideális esetben minden történetet "belülről" kezdünk el kibontani, vagyis főként a karaktert vesszük figyelembe, de egy idő után már az írónak is el kell gondolkoznia azon, hogy tulajdonképpen mit is ír, ki az ő célközönsége. Ha pedig olyan tartalom van a művében, ami az adott célcsoportnak nem megfelelő, az akkor is probléma lesz, ha egyébként az a karakter szempontjából teljesen hiteles vagy életszerű. Ilyenkor lehet célcsoportot is váltani: ha tudom, hogy a dolog nem fér bele a YA-ba, akkor nem úgy próbálom eladni, hanem mondjuk szépirodalomként, krimiként stb.
      Elég sok szempontot vesznek figyelembe a kiadók is, amikor eldöntik, hogy az ilyen kétesélyes esetekben inkább YA-ként vagy inkább NA-ként adnak el egy könyvet, szóval látatlanban, néhány jellemző alapján én sem tudom rámondani valamire, hogy az pontosan micsoda. De valóban, ha munka, szex, szülőktől való függetlenség van egy történetben, az inkább NA-ra utalna, de ez sem perdöntő, mert az egész írás jellege, stílusa is számít. Pl. Tartt A titkos történetének szereplői egyetemisták, van benne szex, mentális problémák és kapunyitási pánik, de attól még az nem lesz NA.

      Törlés
  4. Köszönöm, tartalmas, hiánypótló és egyáltalán nagyon jó volt az írás. (Csak halkan jegyzem meg: sokkal többet tudok, mert rájöttem, mennyi mindent nem tudok...) :)
    Gyuszi

    VálaszTörlés