Hogyan ne írj sci-fi történetet 1.

, , 1 comment

1. Szavak és mondatok


– Brenda Starr dialógus
Hosszú párbeszédek, melyekben sem a szereplők, sem azok környezete nincs leírva. Az ilyen dialógusok, melyek nincsenek beleágyazva egy helyszínbe, olyanok, mintha a semmiben lebegnének.


– A „nagydarab detektív” szindróma
Egy ismert krimisorozatból ered az elnevezés, ahol az író valamiért nem szerette a főszereplője rendes nevét használni, ehelyett például úgy hivatkozott rá, hogy „a nagydarab detektív” vagy „a véreskezű kopó”. Abból a hamis elképzelésből ered, hogy a szóismétlés minden körülmények között elkerülendő, de ez leginkább a feltűnő, bonyolult szavakra vonatkozik, melyeknél szembetűnő az ismétlés. Inkább ismételjünk meg egy nevet vagy egyszerűbb szót, mint hogy ügyetlenül megpróbáljuk körülírni.


– Márkanév láz
Csak a márkanév használata vizuális részletek nélkül. Attól még, hogy a jövőben játszódó történeted tele van zsúfolva Honda, Sony és IBM termékekkel, az olvasó még nem tudja, hogy ezek hogyan néznek ki.


– Hívd a nyulat szmírpnek
Olcsó technika, hogy hamis egzotikumot csempésszünk a kitalált világunkba azáltal, hogy a való világ egy ismert elemét egyszerűen átnevezzük, de anélkül, hogy a tulajdonságait, természetét vagy viselkedését bármilyen érdemi módon megváltoztatnánk. A „szmírpek” elég elterjedtek a fantasykben, ahol a szereplők olyan egzotikus nevű állatokon közlekednek, amik pont úgy néznek ki és viselkednek, mint a lovak.
– Mézeskalács
Haszontalan cicomázása a szövegnek hosszú, idegen eredetű szavakkal, miközben egy hétköznapi magyar kifejezés megfelelne. Néhány kezdő ilyen „mézeskalács” szavakat használ, hogy elkendőzze a hibákat, vagy ezzel próbálnának kifinomultabb hatást elérni.


– Egyszerre nem megy
Az író egy mondaton belül olyan cselekvéseket ír le, melyek nem történhettek egyszerre. Például: „Elfordítva a zárban a kulcsot, felvágtatott a lépcsőn, és megszerezte a revolvert az irodájából.”


– Pavlov-szavak
Szavak, melyek automatikus érzelmi reakciót váltanak ki, így sokszor az olcsó hatáskeltés eszközei, de az olvasó elméjét nem mozgatják meg. Ilyen szavakat a címekben is sokszor találunk: csillag, tánc, álom, dal, könnyek, költő stb.


– A Szinonima szótár-kór
Cikornyás melléknevek kacagtató felhalmozása egy burjánzó, indázó, rothadó, bűzölgő, fertőző halomba.


– Tom Swiftizmus
A „mondta” szó megtoldása valamilyen határozószóval. Például: „Jobb lesz, ha sietünk – mondta Tom gyorsan.” Ige + határozószó kombináció helyett használjunk erős igéket (például hadarta).


2. A bekezdések és a szöveg struktúrája


– Kamupátosz
Stílustörés, hirtelen váltás a szöveg stílusában. Például „Eljő a vérgőzös lázadások és felbőszült zendülések hajnala, hacsak a kormány nem kezeli ügyibben a dolgait.”


– Visszhang
Redundáns magyarázat, amikor a párbeszédben már világosan jelezve van a cselekvés, de az író biztonságképpen elmondja még egyszer. Példa: „Tűnjünk innen – ösztökélte indulásra a nőt.”


– Dichizmus
 A szerző környezetének vagy mentális állapotának betolakodása a szövegben. Például ha a szerző írás közben dohányzik és iszik, a szereplői is elmerülnek a füstben és a whiskyben. Másik változata, amikor a karakter a zavarodottságára és döntésképtelenségére panaszkodik, ami valójában az író jelenlegi problémájának kivetülés.


– Hamis humanizmus
Tessék-lássék módon szappanoperákra jellemző elemeket pakolnak a szövegbe, melyekről úgy hiszik, megérintik az olvasókat, de ezek gyakran nem illeszkednek a történetbe, nem viszik előre, mivel nincsenek rendesen felvezetve. Az ilyen események lényegtelennek érződnek, mert az író a semmiből húzta elő őket csak azért, hogy érzelmi viharokat rakjon a történetbe.


– Hamis vakság
Az író lusta leírni a környezetet, ezért szemkötőt ad a nézőpontkarakterére, hirtelen űrbetegséget küld rá stb.


– Szöszmösz
A szerző lusta megadni a motivációt a karaktere egy cselekedetéhez. Ehelyett maszatol (ismertető jele a „valahogy”), például „valahogy elfelejtette magával hozni a fegyverét”.


– Kalimpálás
A szerző sziporkázó prózával próbálja elterelni a figyelmet a logikai hibákról.


– Alánevetés
A karakterek produkálják magukat, a viselkedésükkel jelzik az olvasónak, hogyan is kéne reagálnia. Hisztérikusan nevetnek a saját vicceiken, bőgnek a saját fájdalmuk miatt, ezzel megfosztják az olvasókat annak a lehetőségétől, hogy maguk bármit is érezzenek.

– Mutasd, ne mondd
A hatásos írás egyik alapköve. Az írónak engednie kell, hogy az olvasó önállóan, természetes módon reagáljon a dolgokra, nem neki kell azt megmondania neki. A konkrét események és sokatmondó részletek fölöslegessé teszik a szerzői magyarázatot. Például ne mondd, hogy a karakternek szörnyű gyermekkora volt, hanem idézz fel egy konkrét emléket.
Emellett viszont nem szabad mereven ragaszkodni ehhez a szabályhoz. Kisebb jelentőségű dolgoknál a leghatékonyabb egyszerűen elmondani őket.


– Üzenet Fredtől
A szerző nem bízik a saját művében, ezért szándékolatlanul olyan megjegyzéseket rak a szövegbe, mint „Ennek semmi értelme.”, „Ez baromi unalmas.”, „Ez úgy hangzik, mint egy rossz film.”


– Polip a szájban
A szerző képtelen felismerni, hogy az ő személyes hiedelmeit és privát vicceit a világ többi része nem érti. Így ahelyett, hogy az olvasók megdicsérnék az írót a szellemességéért, csak bámulnak rá zavartan, mintha polip lenne a szájában.


– Fehér szoba szindróma
A szerző gyenge képzelőerejét jelzi, ha (többnyire a történet elején) nem ad meg semmilyen részletet a környezetről, vagy a főhős egyszerűen „egy fehér szobában” ébred. Az ilyenfajta nyitás általában azzal folytatódik, hogy a szereplő a körülményein elmélkedik, és/vagy elmerül a háttér-információ, expozíció mocsarába.


– Kapcsolási rajz próza
A szereplők semmilyen hiteles érzelmi reakciót nem produkálnak, mivel alá vannak vetve a szerző megszállottságának a technikai szerkezetek vagy a didaktikus magyarázatok iránt.


– Nem rúghatsz ki, felmondok
A szerző úgy próbálja megelőzni az olvasó kifogásait, hogy megkísérli előre kimagyarázni őket. Például: „sosem hittem volna, ha nem a saját szememmel látom”, „ez egyike az olyan hihetetlen véletleneknek, amit csak a való élet szülhet”, „erre egy a millióhoz az esély, de akkora őrültség, hogy akár még működhet is”. Meglepően gyakori a zsánerben.




1 megjegyzés:

  1. A polip a szájban pont itt pont illusztráció vagy öngól? De tetszik! :-)

    VálaszTörlés