Manapság, mikor rengeteg regény közül lehet választani, az olvasóknak pedig kevés a türelmük az olyan könyvekkel szemben, melyek nem képesek már az első oldalakon magukkal ragadni őket, az íróknak igyekezniük kell, ha nem akarnak csalódást okozni. Hasonló kihívásokkal néznek szembe, mint az Ezeregyéjszakában Seherezádé, akinek minden egyes este úgy kellett továbbfonnia a történetét, hogy az felkeltse a szultán kíváncsiságát annyira, hogy másnap hallani akarja a folytatást. Bár az íróknak nem kell kivégzéstől tartaniuk, ha untatni kezdenék a közönségüket, viszont ők is el szeretnék kerülni azt, hogy az olvasó néhány fejezet után lerakja a könyvüket, és izgalmasabb történet után nézzen. A figyelem fenntartásának pedig egyik legfontosabb eszköze – ahogy azt Seherezádé is bölcsen felfedezte – a narratív horog.
Egyszerűen megfogalmazva a horog egy kérdés, amire az olvasó választ akar kapni, egy rejtély, ami arra ösztönzi, hogy tovább olvasson. Nagyon sok minden működhet horogként, például akció, egy izgalmas helyzet, rejtély, érdekes kép vagy szereplő, akár egy meglepő elbeszélői hang is. Bármelyik legyen is, a horog funkciója az, hogy felkeltse az olvasó figyelmét, ezért különösen az első fejezetben kulcsfontosságú, de az érdeklődés fenntartásához az egész történeten keresztül használnunk kell.