A párbeszédnek, akárcsak bármilyen másik jelenetnek, előre kell mozdítania a történetet. Egri Lajos szerint pedig bármilyen szellemesen van is megírva egy dialógus, nem teljesíti be ezt a célt, ha nem mozdítja előre a konfliktust. Éppen ezért a műben fellelhető összes párbeszédnek tartalmaznia kell valamiféle konfliktust. Ennek alapja pedig az, hogy minden szereplőnek adunk egy célt, amit el szeretne érni, és ezek a különböző célok keresztezik egymást, ami súrlódást okozhat a karakterek között, és ez kifejeződik a kettejük között lezajló beszélgetésekben is. Más esetekben a jelenetben feltűnő feszültséget a szereplő belső dilemmája szolgáltatja. Emellett pedig írhatunk olyan párbeszédeket is, ahol a külső (interperszonális, vagyis a beszélgetőpartnerek közötti) és a belső (intraperszonális, vagyis a személyen belüli) konfliktus egyaránt tetten érhető.
Az alapelv nem bonyolult, mégis sokan idegenkednek a konfliktusoktól olyan esetben, ha a szereplők egymással családi, baráti vagy romantikus kapcsolatban vannak. A konfliktus azonban nem jelent veszekedést vagy ellenséges érzelmeket. A romantikus regényekben például a központi konfliktus általában az, ami a két szerelmest távol tartja egymástól – és alapvető fontosságú, mivel ha nem lenne ilyen akadályunk, akkor a cselekmény néhány oldal után véget érne –, és ebben az esetben ez az a konfliktus, ami a kettejük dialógusaiban meg kell, hogy mutatkozzon.

Ha szeretnénk fenntartani az olvasók figyelmét, akkor a történet folyamán emelnünk kell a téteket. Ez jól is hangzik, viszont nem minden író tudja, hogy mégis mi is ennek a módja. Pedig ez egy fontos tanács, mivel sok esetben, ha unalmasnak találunk egy művet, az azért van, mert ebben a vonatkozásban nem működik.
Az olvasók szurkolnak a szimpatikus főszereplőknek, azt akarják, hogy elérje, amit szeretne, és csalódottak, ha elbukik. Íróként is sokaknak ez az ösztöne, nem szeretik a hősüket igazán nehéz helyzetekbe kényszeríteni, a történetmesélés szempontjából viszont ez egy veszélyes álláspont.
A legelső lépés, amin az írás megkezdése előtt el kell gondolkoznunk, hogy mit akar a főhős, mi a célja, és mi az az akadály, ami ennek útjában áll. Minél jelentősebb ez a cél, és minél nagyobb az akadály, amit a hősnek le kell győznie (és minél nagyobb a veszteség, ha nem sikerül neki), az olvasó annál jobban izgul érte. Egy jelentős cél lehet például a világ megmentése, aminek a tétje az emberiség fennmaradása lesz. Ehhez pedig egy hasonlóan jelentős akadályt kell társítanunk, ami jelen esetben lehet egy gonosz, aki van annyira erős, hogy képes legyen elpusztítani az emberiséget, emellett a hős számára is kihívást jelent a legyőzése.

Persze nem minden történet dolgozik ilyen nagyszabású tétekkel, viszont egészen apró célokkal is lehet nagy feszültséget gerjeszteni, ha a tét emocionális jellegű. Például ha hősünk egy iskolai táncversenyt akar megnyerni, az a világ megmentésével összehasonlítva elég kis jelentéktelen célnak tűnik, de ha érzékeltetjük, hogy a főszereplőnek miért annyira fontos ez, felépítünk egy erős emocionális tétet, és bemutatjuk, hogy a hős milyen nehézségeken kell átmennie emiatt, akkor az olvasó pont annyira izgul majd érte, mintha egy nukleáris töltetet kellene hatástalanítania.

A történet első vázlatát a szerző magának írja.
Nagyritkán előfordul, hogy valaki már első próbálkozásra sikerül úgy lejegyeznie a történetét, hogy abban már csak kisebb változtatásokra van szükség, de az esetek legnagyobb részében – főként, ha valaki kezdő – az első vázlat inkább gyakorlóterep, amiben író egy halomba gyűjti az ötleteit. Ez egy lényeges lépés, de nem az utolsó. Mindebből aztán ki kell faragni egy olvasók számára is követhető és élvezhető, kerek, egységes, átgondolt és hibátlanul kidolgozott szöveget.
A szerkesztésről nem könnyű beszélni, mert nem igazán lehet körülhatárolni, hogy mi tartozik bele, így csak általános tanácsokat lehet vele kapcsolatban adni, hisz minden írónak és minden kéziratnak megvannak a saját, jellemző problémái. Ahogy az író alkotás közben, úgy a szerkesztő is javítás közben felhasználja mindazt a tudást és tapasztalatot, amivel rendelkezik. Nem lehet meghatározni egy 20 pontból álló listát, amit ha a szerkesztés végére mind kipipálunk, akkor sikerrel végrehajtottuk a feladatot.