Ebben a részben további költői alakzatokat mutatok be, melyek a nevük ellenére prózai szövegekben is ugyanúgy alkalmazhatók. Mint ahogy azt a bevezető részben is leírtam, a cél nem az alakzatok bemagolása, a nevüket nem is kell feltétlenül megjegyezni, hanem az, hogy általuk bővítsd az írói eszköztáradat, és színesítsd a prózádat.
Barbarizmus: a nyelvi normától eltérés, illetve idegenszerűség érzékeltetése, idegenszerű kiejtés, mondatszerkesztés (anglicizmus, germanizmus), olykor a beszélt nyelvi pongyolaság érzékeltetésére. Bár hibának észleljük, az irodalomban stilisztikai eszköz lehet (például tájnyelv használata).
Barbarizmus: a nyelvi normától eltérés, illetve idegenszerűség érzékeltetése, idegenszerű kiejtés, mondatszerkesztés (anglicizmus, germanizmus), olykor a beszélt nyelvi pongyolaság érzékeltetésére. Bár hibának észleljük, az irodalomban stilisztikai eszköz lehet (például tájnyelv használata).
Én pedig mátul fogva nem gondolkodom semmin, híreszteljétek ki, hogy meghaltam. Meglehet ugyan, hogy élek, hála a komáromi kapitulációnál kezembe
nyomott geleitscheinnak, s dacára annak a muszka lándzsának,
amely Szebennél az oldalamba törött.
(Jókai Mór: Az új földesúr)
– Bégyüttem – húzta meg Mózsi a vállát.
– Aztán miért? – csudálkozott a prefektus.
– Hát a medve dógában.
– Miféle medve dolgában?
– Hát instállom, amit lőttünk vót együtt a nyáron.
(Wass Albert: Tizenhárom almafa)