Ebben a részben további költői alakzatokat mutatok be, melyek a nevük ellenére prózai szövegekben is ugyanúgy alkalmazhatók. Mint ahogy azt a bevezető részben is leírtam, a cél nem az alakzatok bemagolása, a nevüket nem is kell feltétlenül megjegyezni, hanem az, hogy általuk bővítsd az írói eszköztáradat, és színesítsd a prózádat.


Barbarizmus: a nyelvi normától eltérés, illetve idegenszerűség érzékeltetése, idegenszerű kiejtés, mondatszerkesztés (anglicizmus, germanizmus), olykor a beszélt nyelvi pongyolaság érzékeltetésére. Bár hibának észleljük, az irodalomban stilisztikai eszköz lehet (például tájnyelv használata).

Én pedig mátul fogva nem gondolkodom semmin, híreszteljétek ki, hogy meghaltam. Meglehet ugyan, hogy élek, hála a komáromi kapitulációnál kezembe nyomott geleitscheinnak, s dacára annak a muszka lándzsának, amely Szebennél az oldalamba törött.

(Jókai Mór: Az új földesúr)

– Bégyüttem – húzta meg Mózsi a vállát.

– Aztán miért? – csudálkozott a prefektus.

– Hát a medve dógában.

– Miféle medve dolgában?

– Hát instállom, amit lőttünk vót együtt a nyáron.

(Wass Albert: Tizenhárom almafa)

Biztosan mindenkinek volt már olyan tapasztalata egy regénnyel kapcsolatban, hogy a cselekmény maga jól felépített volt, a főhős célja egyértelműen körülhatárolt, konfliktusban sem volt hiány, valahogy mégis hiányérzete támadt a könyv elolvasása után. A történetet magában nem lett volna rossz, de a néhány egyedi ötlettől függetlenül is azt érzi az ember, hogy ezt már olvasta valahol. Az ilyen műveket szokták sablonosnak vagy kiszámíthatónak nevezni, és ha egy történet kiszámítható, az bizonyos esetekben arra vezethető vissza, hogy az író kiszámítható karaktereket alkotott. 

Előfordul, hogy annak ellenére, hogy az szerző  kidolgozta a főhőst, adott neki célokat, motivációt, ez utóbbiak annyira uralják, lekorlátozzák a karakterábrázolást, hogy egyéb jellemvonásainak nem marad játéktér. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a céljai és motivációi kevésbé fontosak, épp ellenkezőleg, azok meghatározása a leglényegesebb, hisz ezek jelölik ki a történet irányát. Viszont ha ennyivel már ki is merítettük a szereplő jellemzését, azzal lehet, hogy a történet működőképes lesz, de maga a karakter viszont lapos és élettelen benyomást kelthet. Nem minden történet esetében szükséges nagyon mélyen kidolgozni a főszereplőket, ahogy a Lapos történettípus kapcsán említettem, például James Bondtól sem várunk el nagyfokú érzelmi komplexitást. Viszont más esetekben problémát okozhat, ha a karaktert csupán pár jellemvonással intézzük el.

Adott szereplő kidolgozásánál felmerülhetnek olyan szempontok, mint a háttértörténet, gyerekkori élmények, vallási meggyőződés, hivatás, de amivel itt foglalkozni fogok, azok a karakter reakciói, ugyanis nem az előbbi tényezők, hanem mindenekelőtt az határoz meg egy szereplőt, hogy egy adott szituációra hogyan reagál. Másodsorban pedig a karakter laposságának és unalmasságának az okát, ezzel együtt pedig a történet unalmasságának okát bizonyos esetekben abban lehet megtalálni, hogy túlságosan is kiszámíthatóak a karakter reakciói. Hangsúlyozom, hogy ez nem minden történet esetében és nem minden szereplőnél hiba, de például ha egy karakterközpontú regényt írunk, érdemes figyelembe venni ezt a szempontot is.

Ez a bejegyzés most inkább azoknak szól, akik szeretnének belekezdeni az első regényükbe, esetleg eddig inkább novellákat írtak, fanfictiont, vagy már van több regénytöredékük, de valamiért mindig félbehagyták őket. Illetve azoknak, akik már évek óta próbálják befejezni a könyvüket, de még mindig nem látják a fényt az alagút végén.
Az írás egyik legfőbb vonzereje, hogy az ember kitalálhat bármilyen történetet, bárhová helyezheti a cselekményt, akár maga alkotta világokba is, és akár több évezredet is átfoghat egyetlen regényben. Az írók fantáziáját semmi sem korlátozza, és ez persze remekül hangzik, de az már más kérdés, hogy ennek a nagy szabadságnak végül mi lesz az eredménye. Továbbiakban arról lesz szó, hogy melyek azok a szempontok, amiket érdemes figyelembe venni, ha te belátható időn belül (fél-egy év, attól függ, milyen gyorsan írsz) szeretnél elkészülni egy regénnyel úgy, hogy közben nem vállalsz magadra fölösleges terheket. Ez úgy hangozhat, mintha ez afféle „könnyen, gyorsan bestsellert” cikk lenne, de nem erről van szó. Hanem egyszerűen arról, hogy aki éppen az első regényét kezdi, az általában még nem tudja, hogy egy-egy ötletnek a megvalósítása mennyi időt és munkát igényel, hogyan ossza be hatékonyan az idejét, mihez kezdjen, ha megakad.
A cikk első részében azzal foglalkozom, hogy milyen szempontokat érdemes átgondolni, amikor kiválasztod az első regényed témáját. A második felében pedig praktikus tanácsokat adok, hogyan tudod a legjobban kihasználni az írásra fordított idődet.

Az előző posztban a mély nézőpontról volt szó, ami abban segíthet, hogy a szerző intim közelségbe hozza a főszereplőjét és az ő belső világát, ezáltal pedig jobban bevonja az olvasót a történetbe. Azonban ha az érzelmek ábrázolása van terítéken, minden íróra ott leselkedik két veszély, ami könnyen zátonyra futtathatja a történetet, és ez a kettő pedig a giccs és a melodráma. Sok szerző aggódik amiatt, hogy még ha sikerül is papírra vetniük, megjeleníteniük a karakter lelkiállapotát, az olvasó reakciója nem az lesz, amit szeretett volna, esetleg éppen a szándékolt hatás ellenkezőjét váltja ki a jelenet. Gyakori tapasztalat az, ha az író rosszul mutatja be a főhőst érő tragédia következményeit, vagyis a szereplő szenvedését, az olvasó a megrendülés helyett úgy is felfoghatja a dolgot, hogy a karakter nyavalyog. Gyakran kritikus pont a romantikus szál is, aminél ha az író visszafogja magát, olyan bírálatot kaphat, hogy a románc túlságosan langymeleg, ha előkapja a vonósnégyest és a tűzijátékot, az lesz a baj, hogy a jelenet túlságosan giccses.

Az érzelmileg fontos jelenetek folyamatos egyensúlyjátékot igényelnek a szerzőtől: ha túlzásba viszi az érzelmek ábrázolását, azzal idegeníti el az olvasót, ha túl keveset mutat meg belőlük, akkor pedig azzal. Nincs egyetlen jó módszer a szereplők belső életének ábrázolására, de akik hajlamosak belecsúszni a két véglet egyikébe, problémáik vannak ilyen téren, azoknak hasznosak lehetnek a következő technikák.