Így válassz tökéletes borítót a regényedhez

A borító az egyik legfontosabb eszköze a könyvmarketingnek, ami nagyban meghatározhatja egy regény sikerét.

Hiába jó a történet, egy igénytelen, olcsónak tűnő borító miatt az olvasók azt feltételezhetik, hogy a tartalom is hasonló minőségű. Esetleg a borító nem a megfelelő olvasóréteget szólítja meg, így a könyv nem azokhoz jut el, akik a leginkább értékelni tudnák.

Ha borzalmas a borító, azt azért a többség érzékeli, de egy első pillantásra szép borítóval is lehetnek problémák: nem jó a tipográfia, a színek, a szöveg mérete nem jó a képhez képest, túlzsúfolt a borító, nem a megfelelő hangulatot adja át, a borítókép nagyban jól néz ki, de kicsiben, bélyegképként meg mobilon nem, a feliratok nehezen olvashatók stb.

Vannak írók, akik hátránynak gondolják, hogy ha hagyományos kiadásba mennek, nem ők választhatják ki a borítót. A valóságban viszont komoly előny, hogy nem nekik kell erről döntést hozni, hanem egy tapasztalt marketing csapatnak, akik kimondottan ezzel foglalkoznak évek óta.

A megfelelő borító kiválasztásához nem elég a szépérzék, mert az elsősorban nem egy művészi alkotás, hanem marketing eszköz.

Egy könyvborítónak rengeteg különböző szempontnak kell megfelelnie, amiket a szerző akkor sem feltétlenül lát át, ha a saját regényéről van szó.

Egy amerikai grafikus, aki rendszeresen tervez szerzőknek, beszélt arról, hogy ő már az elején leszögezi, nem olyan borítót fog összerakni, amilyet a szerző szeretne, hanem ami segít eladni a könyvet. Bár első hallásra ennek örülnek a megbízói, végül az esetek felében nem azt a borítót választják, ami az olvasóréteg szempontjából a legjobb lenne. 

Az itthoni magánkiadásos borítók nagyobb százaléka nem jó, és nem azért, mert mindegyik igénytelen lenne, mert ebben a kategóriában is egyre több az igényes, azonban marketing szempontból többségük nem remek, mert nem közvetítik világosan a zsánert, hogy miről szól a történet, és egy részük idejétmúlt.

Olykor nem a grafikus képességeivel van gond, egyszerűen a mai könyvpiacot, a zsánert, a célközönséget tekintve nem működik a terve.

Találkoztam gyönyörű festett borítóval, amivel csak az volt a baj, hogy a regény egy middle grade fantasy volt, de erre vizuálisan semmi nem utalt. Így nem találta meg a történet az olvasórétegét.

Láttam egy szintén nagyon dekoratív magánkiadásos fantasy borítót, ami remekül illet volna egy klasszikus romantikus regényhez, de egyetlen elem nem utalt arra, hogy ez fantasy.

 

Egy jó borítóhoz nem elég az, hogy valaki profin tudja használni a Photoshopot, ismernie kell a könyvborítók felépítését, a trendeket, a zsánerekhez kapcsolódó vizuális kódokat, az olvasórétegeket stb.

Ezért van az, hogy valamikor a 18 éves amatőr jobb borítót tud tervezni egy borítópályázatra, mint amit egy profi (borítók terén nem tapasztalt) grafikus tervezne pénzért, mivel lehet, hogy az amatőr könyvrajongó mondjuk rengeteg YA könyvet látott, és ismeri az ilyen borítók sémáját, érzi, mi működik az olvasóknál.

Tehát ha nem vagy a könyvborítók terén szakértő, örülj neki, ha nem neked kell végül kiválasztanod, melyik kerüljön a könyvedre. Viszont hagyományos kiadásban is előfordulhat, hogy megkérdezi a kiadó a véleményed, neked kell válogatni egy borítótervező pályázatnál, magánkiadásban meg általában tiéd a végső döntés.

Egyébként ha a magánkiadó felajánlja, hogy terveznek neked borítót, csak akkor mondj erre igent, ha átnézted az eddigi munkáikat, és azok megfelelőek. Ha nem azok, akkor inkább keress te egy szabadúszó tervezőt, grafikust.

Az esetek többségében nem szokott jól elsülni, ha a szerző magának tervez borítót, de ha valakinek végképp nincs pénze szakemberre, de jó a képszerkesztésben, piackutatást végez, elképzelhető, hogy jobb borítót tud összerakni, mint amit a magánkiadó adna.

Alzsánerek és trendek 

Mivel az összes zsáneren lehetetlenség lenne végigmenni, ebben a cikkben elsősorban a külföldi felnőtt romantikus könyvek borítótrendjeire koncentrálok. Ezek itthon is jelen vannak, hisz sok külföldi regényt az eredeti borítóval veszünk át, de a magyar borítók tekintetében azért vannak eltérések. Létezik olyan magyar kiadó, aki nem mindig követi ezeket a trendeket, de a zsánerhez és az olvasórétegükhöz tökéletesen illik az, amit tervezni szoktak, és az egyedi stílusuk alapján is fel lehet ismerni a könyveiket.

Tehát nem kell ezeket a trendeket szolgaian másolni, inkább az elv érdekes, hogy a tervezők hogyan segítik az olvasót abban, hogy már a borító alapján tudja, a könyv milyen alzsánert és milyen jellegű történetet rejt.

Realista romantikus történetek borítói

A romantikán belül az egyik legnagyobb alzsáner a chicklit, ami már nem egészen az a chicklit, amit évekkel ezelőtt „szingliregénynek” hívtak. Hatással voltak rá a sikeres new adult regények, így ez a típus átmenet a new adult románcok és a women’s fiction között. A főszereplők általában 25 éven felüliek, de 36-nál nem nagyon idősebbek, és a románc mellett általában feltűnik egy komolyabb probléma is, mint a depresszió, elfogadás, munkahelyi gondok, elmagányosodás, szorongás stb.

A Gyűlölök és szeretek az első könyvek közé tartozott, ami ilyen jellegű rajzolt borítóval jelent meg, bár itthon nem vették át, sejtésem szerint azért, mert ez a stílus nem volt jellemző sem a kiadó saját könyvcsaládjában, sem általában a könyvpiacon. Másodsorban meg szerintem az eredeti nem túl szép.

Manapság viszont itthon is kezdenek elterjedni a hasonló stílusú borítók, lásd pl. Vörös, fehér és királykék.

Az utolsó két képet azért illesztettem be, mert a The Roughest Draft regényt nemrég valaki Emily Henry történeteihez hasonlította, és meg lehet figyelni, hogy ugyan a két borító sokban különbözik egymástól, de a koncepció hasonló. Ez egy jó példa arra, amikor egy új borító azt sugallja vizuálisan, ha szereted ezt a sikerszerzőt (jelen esetben Emily Henryt), akkor ez a könyv is tetszeni fog.

Egyébként ez a fő ok, miért hasonlítanak egymásra borítók: nem azért, mert a grafikusok kifogytak az ötletekből, hanem mert ezzel kommunikálják az olvasó felé, hogy ha tetszett xy bestseller, valószínűleg ezt is szeretni fogod. Ez jó reklám, főleg egy új szerzőnek.

 

A romantikus könyveken belül van egy másik kategóriája a rajzolt borítóknak. Ezek a borítók részletgazdagabbak, "rajzfilmesebbek” sokszor, és a háttér rendszerint fehér vagy világos pasztell. Ezek is chicklit illetve romkom történetek (gondolj olyan szerzők regényeire, mint Milly Johnson, Katie Fforde, Jenny Colgan), de ha egy ilyen jellegű borítót lát az olvasó, akkor tudja, hogy ezek a könyvek egy kicsit idősebb korosztálynak szólnak, mint az előző kategória, valószínűleg kevesebb lesz bennük az erotika, és a szereplők más jellegű problémákkal küzdenek.

 

Itthon a leginkább elterjedtek a romantikus zsánerben a fotós borítók. A kiadók átvenni átvesznek rajzosat, de ha nekik kell borítót alkotniuk, az nagyobb eséllyel lesz fényképes.

Külföldön a klasszikus érzéki fotós borítók, amin szép férfi vagy szép lány van (valamikor mindketten), ma már kifejezett az NA és az erotikus-romantikus regényekhez tartoznak.

Akárhányan szólják le a félmeztelen férfis borítókat, könyvpiaci szempontból ezek működnek, és éppen azért, mert az olvasó ránéz, és egy pillanat alatt fel tudja mérni, hogy ez milyen történet, és őt érdekelheti-e. Például Elle Kennedy Off-campus-sorozatának jók a borítói. Nem művészi szempontból, hanem mert a kép, a színek és a tipográfia miatt ha távolról meglátja az ember az egyik kötetet, rögtön tudja, hogy az egy Elle Kennedy könyv, és rögtön be lehet azonosítani, hogy ez egy szexi romantikus történet.

Egyébként Elle Kennedynek idén jött ki külföldön egy új regénye, ami rajzos borítót kapott. Normál esetben ez jelezhet egy váltást, hogy az író elhagyja a new adult kategóriát, de a jelek szerint nem hagyta el. Így hiába szebb a rajzos borítója, rossz választás, mert a rajongói nem fognak rátalálni a könyvesboltban. Ehhez hasonlóan a Him (Ez a srác) című regénye is rajzos borítót kapott tavaly, ami nem borzalmas ötlet, ha a Vörös, fehér és királykék sikerét akarják meglovagolni, de itt is jobban jártak volna, ha meghagyják az eredetit.

Az utolsó borító a fenti sorban a szerzői/kiadói önsorsrontás tipikus példája. A 3. és a 4. borító egy regényhez készült, csak közben a szerző kiadót váltott. Lehet, hogy az új kiadó profiljába az eredeti borító nem annyira illeszkedett, a könyvet máshogy akarták marketingelni, ebben az esetben érthető, hogy váltottak, és esetleg egy szolidabb képet szerettek volna. Viszont ebből a pitypangos borítóból semmi nem derül ki. Azt hinném, hogy vagy self-help könyv, vagy egy beteg kisfiúról szól, de nem gondolnék romantikus-erotikus regényre.

Lehet, hogy az író vagy az új kiadó kínosnak találta már a félmeztelen férfis borítót, de külföldön a szerzőnek ez a legsikeresebb könyve, és ebben valamennyi része biztos volt a borítónak is.

Viszont ha valakinek idősebb az olvasórétege, mondjuk a 40 fölöttiek, ott a félmeztelen és túlzottan érzéki borítók valóban nem működnek. 

 

Általánosságban is előfordul, hogy azon szerzők egy része, akik romantikus történeteket írnak, olykor húzódoznak ezt felvállalni, és ha van beleszólásuk a borítóba, olyat választanak, amiről nem derül ki, hogy az egy szerelmes regény.

Akármilyen borítót rakunk egy könyvre, a szöveg attól még nem változik meg. A Guernicát is rá lehet rakni egy romantikus regény borítójára, attól még az romantikus regény marad. A pitypangos borítótól sem lesz az Archer’s Voice szépirodalom, fölösleges ilyesmivel trükközni.

Ha a borító alapján nem jön rá az olvasó, hogy abban a történetben a főszál a párkapcsolat, akkor az egy rossz borító. Láttam én is nagyon szép terveket, amiken egy gyönyörű táj volt, csendélet, lenyűgöző rajz egy utcáról meg tópartról, de még ha Monet is festette azt a borítót, az író akkor jár jobban, ha nemet mond rá, mert nem tükrözi a történet lényegét.

Ebből nem érdemes hiúsági kérdést csinálni, és nem a „legszebb” képet kell választani, hanem azt, ami jelzi az olvasó felé, milyen jellegű regényre számíthat. Ez vonatkozik az összes többi zsánerre és korcsoportra is. Nem újító, inkább csak furcsa, amikor például egy ifjúsági könyvre felnőtt könyvhöz illő borítót raknak.

Romantikus fantasyk borítók

Népszerű alzsáner a romantikán belül még a fantasyvel kevert romantikus történetek. Itt is vannak különbségek attól függően, hogy az egy high fantasy, kitalált világban játszódó történet, vagy romantikus urban fantasy, misztikus-romantika.

A Tüskék és rózsák udvara-sorozatnak ikonikusak a borítói (és egyébként ikonikus lett a címe is, mivel azóta is jelennek a hasonló felépítésű címmel regények, pl. Curse of Blood and Stone vagy Throne of Feather and Bone), viszont a romantikus high fantasyknál nem pont az a típus terjedt el, hanem amin nem emberi alakok, hanem tárgyak, szimbólumok vannak. Gyakori a tőr vagy egyéb fegyver, rózsa vagy más virágok, koponya, esetleg korona, trón, valamilyen ornamentális minta. Gyakori színek a fekete, vörös, lila.

A romantikus fantasyknek van az típusa, amiben a hősnőnek hozzá kell mennie (vagy máshogy kapcsolatban kerülnek) vagy az elf herceghez, vagy az alvilág urához, rendszerint egy nem ember lényhez, és ezek rajzolt borítókat szoktak kapni, amin rajta van a férfi és a nő, és a férfin látszik is, hogy nem ember. Érdekes, hogy a YA fantasyknél is népszerűek a rajzolt emberalakos borítók, de azok általában nem a románcot sugallják elsősorban. Gyakran csak a lány szerepel rajtuk.

Az urban fantasy borítókon rendszerint emberi alakok vannak, általában a nő, de lehet együtt a férfivel, és rögtön tudni, hogy az nem high fantasy történet, mivel a nő öltözete modern (bőrdzseki gyakori, meg általában a sötét utcai „harcos” ruha). A háttér általában sötét, és a mágiára utaló színek bukkannak fel, mint a lila, kék, zöld. A Blood Magic borítója is világosan jelzi, hogy a hősnőnek mágikus képessége van.

A borítón lévő tárgyak mind üzennek valamit az olvasónak, pl. ha a nő egy tündérherceges fantasy borítón báli ruhában van, ott több lesz a románc, mint a harc, de az urban fantasyken a nők hétköznapibb ruhát viselnek, amiben lehet verekedni.

Ha a fantasy borítón koponya van, az sötétebb történetre utal, esetleg fekete mágiára, a rózsa esetleg több románcra, a kard háborúra. Ez ugyan inkább YA regény, de A Curse So Dark and Lonely borítója még akkor is megidézi a mesebeli átkokat a tövisekkel meg az elvadult, sötét erdővel, ha nem nézünk a címre. Nem számít, hogy magában a történetben van-e elvarázsolt erdő, ugyanúgy, ahogy nem számít, hogy az Alkonyatban fontos-e az alma, a szimbólum az érdekes.

A 4. kép egy misztikus-romantika (vagy paranormális románc) borító. Ha a történetben fontosak a nem emberi lények (a hősnő vagy a párja az), akkor jó jelezni, az milyen lény. Ilyenkor gyakran rárakják a farkast vagy a medvét, ha alakváltókról van szó, és ezen a képen ugyan nincs állat, de ott a hold, ami utal a vérfarkasokra, és bal oldalon is van egy karmolásnyom. Tehát aki nem jut el addig, hogy elolvassa a sorozatcímet, az is rájön, ez milyen könyv.

Romantikus krimik és egyéb alzsánerek borítói

Ha valaki romantikus krimit ír, akkor ha több benne a románc, rárakhatja a borítóra a szerelmespárt, de ha több benne a thriller, akkor általában egy kicsit baljósabb képet és thrilleres tipográfiát alkalmaznak, csak sokszor van egy nő is a képen, és a színséma meg a környezet nem annyira félelmetes.

A cosy mistery regényeknek meg kimondottan vidám (szellemes), hangulatos borítója szokott lenni, még akkor is, ha a teáskészlet mellett ott a képen egy véres kés.

Ez ugyan nem romantikus alzsáner de a női thrillerek vagy domestic thrillerek borítója sokkal baljósabb, de így is van egy nőies jellege: vagy eleve nő van a borítón, vagy esküvői ruha, virág, rúzs, stb.

A Mary Kubica borító azért érdekes, mert önmagában a kép nem mond semmit, de a thrilleres tipográfiával, a rózsaszínnel meg a címmel ki lehet találni, hogy ez egy domestic thriller. Tehát nem kell minden esetben önmagában csak a képnek elmesélnie a történetet.

A 4. borító egy romantikus történelmi regény. Mindenki ismeri a szerelmespáros, fűzőszaggatós változatokat, amik teljesen jól működnek. Ez egy szolidabb változat, ettől függetlenül egyértelmű, hogy a könyv szerelemről szól, nemcsak a cím miatt, hanem a sok piros miatt, meg a hátulról fényképezett nőalak sem ritka a románcoknál.

 

Az előbbi az irányelveket nem mindenki tartja be, és aki világhíres, annak nem is kell. Például Sarah J. Maas borítói eltérnek a szokásostól, de ő már olyan ismert, hogy verebes rajzokkal is árulhatnák a regényeit. Colleen Hoover borítói eltérnek a szokásostól, és meg lehet figyelni, hogy amikor még NA korcsoportot célzott, emberalakok voltak a borítóin, amikor már inkább felnőtteknek írt, az emberek eltűntek. Emellett az ő thriller borítói is különböznek a többitől.

Viszont amíg az ember nem annyira ismert szerző, addig nem jó ötlet kilógni a sorból. Kivéve, ha maga a történet is kilóg valamilyen szempontból a kiadó hasonló könyvei közül. Például ha van egy erotikus regény, ami komolyabb, lírai, nem jó ötlet félmeztelen férfit rakni rá, mint az összes többire. Illik jelezni, hogy az egy nőknek szóló könyv, ami a párkapcsolatra koncentrál, de azt is illik jelezni, hogy ez azért más jellegű.

Például Maria Zapata híres arról, hogy slow burn (lassan kialakuló) románcokat ír, és neki egyik borítója se az a tipikus érzéki romantikus borító. Viszont ha ő forróbb románcokat írna, akkor a jelenlegi a borítóival megvezetné az olvasókat.

 

Kitekintés: young adult borítók

Röviden kitérnék a young adult borítókra is, mert ezek eléggé lekövetik az előbbi felnőtt trendeket.

Régebben a realista/romantikus ifjúsági regényeknél gyakoriak voltak a fotós borítók is, most külföldön az összes új megjelenés rajzolt, rajzfilmszerű (azért kicsit részletgazdagabbak és szebbek, mint a felnőtt chicklit borítók). Itthon még előfordulnak fotós borítók.

A YA fantasy borítók egy része hasonlít a felnőtt borítókra, de általában ez a kategória a legsokszínűbb. A reál YA borítók is nagyon kreatívak tudnak lenni, de az összes kategória közül a YA fantasyk kapják a legdekoratívabb borítókat. Ennek oka pedig valószínűleg az Instagram és a TikTok. A felnőtt közönség is értékeli, ha egy borító esztétikus, de nem fogja telekiabálni vele a netet. A fiatalabb olvasók figyelmét viszont könnyebb felkelteni egy szép borítóval, és ezeket a könyveket szívesebben fotózzák le, és töltik fel a közösségi médiára.

Míg a felnőtt romantikus borítónál nem gond, ha az csinos ugyan, de nem túl egyedi vagy érdekes, a YA borítóknál is vannak trendek és hasonlóságok, mégis eredetibbek és kifejezőbbek tudnak lenni. Például a 3. borító a sorban egy YA horror.

A 4. borító annyira nem érdekes, de mutatóba beraktam egy YA sci-fit is.

Azért a magyar szerzők abban ne nagyon reménykedjenek, hogy a kiadótól ezekhez hasonló borítót fognak kapni. Legyenek az elvárásaid reálisak, a rajzolt borítók drágák, és kevés grafikus képes olyat alkotni, ami valóban szép és alkalmas borítónak.

Egyébként itthon az ifjúsági kiadók egy része eleve nem az amerikai YA borítótrendeket követi, hanem inkább az európait (német, holland, francia stb.), vagy a szépirodalmit "fiatalítva".

A YA borítók alakulásáról itt lehet még olvasni: https://bookriot.com/ya-cover-design/

***

 

Ha olyan helyzetben találod magad hogy borítót kell választanod a regényedhez, először keresd meg a korcsoportodat, alzsáneredet a Goodreadsen, Molyon, internetes könyváruházakban, és abban a kategóriában nézz meg legalább 100 különböző borítót, lehetőleg az utóbbi pár évből, inkább az ismertebb kiadóktól. Így lesz fogalmad arról, hogy például egy urban fantasy borítóra mi jellemző, és milyen vizuális elemekkel tudsz a zsánerre utalni. Nem kell létező borítókat lemásolni, de összességében a borító közvetítse a történet jellegét.

 

Még egy tanács, hogy a szerzők néha ragaszkodnak ahhoz, hogy ha a regényben fontos egy adott helyszín, tárgy, szimbólum stb., akkor az feltétlenül jelenjen meg a borítón is. Ez csak akkor jó ötlet, ha az adott tárgy, szimbólum illik a zsánerhez, és közvetít valamit. Lehet, hogy jelentősége van a történetben az antik pipának, a cserebogaraknak, a tigriseknek, a páfrányoknak, a szekreternek, a kalapácsnak, a Kálvin térnek, de ezeket nem jó ötlet rárakni egy romantikus borítóra. Főleg, ha semmi más nincs a borítón, csak egy tárgy vagy csak egy tópart.

A szerzők jó része szereti a virágos mezős, festett pillangós, kávéscsészés borítókat, de fontos, hogy a borító utaljon a regény által keltett érzelemre, így ezek a semleges, nyugodt képek, amiket az ember kirakna az előszobába, általában nem jók borítónak.

Az Alkonyat borítóját még a grafikusok is dicsérik, mégpedig azért, mert hiába egyszerű, és a gyümölcsnek nincs is jelentősége a történet szempontjából, az almának eleve van egy szimbolikus jelentősége, megidézi a Hófehérkét, Éva és Erisz almáját, általában csábítást és a tiltott gyümölcsöt, ami a fekete háttérrel együtt utal arra, hogy ez egy gótikus romantikus történet.

Tehát olyan környezetet, tárgyakat, szimbólumokat ne tegyél a borítóra, amik a történet ismerete nélkül nem mondanak a vásárlónak semmit.

Ahogy említettem, ezek a külföldi romantikus regények trendjei, és egész más stílusban terveznek meg egy felnőtt fantasyt, egy krimit, egy szépirodalmi regényt. Érdemes mindenkinek a saját zsánere kapcsán kutatómunkát végezni.

Emellett azt is érdemes tudni, hogy az adott kiadó borítótervezési szokásai felülírják a trendeket, így előfordul fordított regény esetében is, hogy hiába jó az eredeti borító, olyannyira nem illik a kiadó könyvcsaládjába, hogy újat terveztetnek. Íróként te is jobban jársz, ha a könyved külsőleg is illeszkedik a kiadó arculatába.