Az "ellenségekből szerelmesek" felállás rengeteg népszerű romantikus regényben előfordul, és máig számos író próbálkozik azzal, hogy ezt a kedvelt toposzt valamilyen formában megidézze.

A new adult írásokban szinte már kötelező elemnek tűnik, hogy a párosnak eleinte rossz véleménye van egymásról, és csak lassan találják meg az összhangot.

Érthető, miért szeretik sokan ezt a toposzt, hisz ezek a történetek bemutatják, hogy a szerelem erősebb, mint bármilyen ellenérzés, és érdemes egy második esélyt adni a másiknak.

Dramaturgiai szempontból pedig jó lehetőséget kínál érdekes konfliktusok kibontására. 

A rengeteg piacon lévő „ellenségekből szeretők” történet elkerülhetetlenül magával hozza, hogy egy részük rosszul lesz kivitelezve. A népszerűség másrészt azt is eredményezi, hogy a toposz bizonyos esetekben kiüresedik és sablonná silányul. 

Nem ritka, hogy a romantikus szálon az író mesterségesen gerjeszt feszültséget, és semmi értelmes oka nincs a szereplőknek arra, hogy ellenségesek legyenek egymással. Ez pedig nemcsak a történet szintjén okoz problémákat, hanem a szereplők is ostobának és unszimpatikusnak tűnnek miatta.