Regénynevelde írócsoport

Így nyerj irodalmi pályázatot

Ha abban a reményben kattintottál ide, hogy lépésről lépésre elmagyarázom neked ebben a cikkben, egy irodalmi pályázaton hogyan legyél te a befutó több tucat vagy akár több száz író közül, csalódást kell okoznom.

Maguk a pályázatok szervezői sem tudnának átnyújtani egy titkos receptet, hogy ha ezeket a pontokat követed, biztosan veled fognak leszerződni.

Viszont sok olyan tanács létezik, amely növeli az esélyeidet, de legalábbis elejét veszi annak, hogy olyasmin múljon a sikered, amit egy kis előrelátással ki lehet védeni.

A következőkben igyekszem összeszedni, mire érdemes valóban odafigyelni pályázásnál, és mi az, aminek esetleg túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az írók, pedig nem is annyira fontos.


Persze minden pályázat és zsűri más, tehát elsődlegesen mindig azt vedd figyelembe, a konkrét kiírás mit kér.


Pályázási kisokos

Kezdjük az alapvető dolgokkal, amelyek lehet, hogy szinte mindenkinek magától értetődőnek tűnnek, de nagyon könnyen el lehet csúszni ezeken is.

A pályázatkiírásban pontosan nézd meg, hogy milyen címre kell küldeni a kéziratodat, milyen jeligével (mi legyen az e-mail tárgya), és mi a határidő.

A határidőt általában szigorúan veszik. Teszem azt, az január 20. éjfél, és ha éjfél után 5 perccel küldöd el a levelet, mert megszakadt a neted, úgy már sok helyen nem fogadják el. Tehát ne utolsó pillanatra hagyd a leadást.


A pályázatoknál ritkán kérik, hogy az e-mail szövegébe írj valamit. Ha kérnek szinopszist vagy szerzői életrajzot, azt általában külön dokumentumban csatolva kell küldeni.

Azért azt javasolnám, hogy ne teljesen üresen küld el levelet, legalább annyi szerepeljen benne, hogy „Tisztelt szerkesztőség, csatolva küldöm az xy pályázatukra a regényem… üdvözlettel, Kis Péter.”

Ha esetleg tudod, hogy pontosan ki kapja meg az e-mailt, lehet névre szólóan címezni, hogy „Kedves Szabó Éva…”

Ha nem kérik külön, hogy az e-mail szövegébe írd bele, hány leütés a regény, milyen műfaj, miért lettél író, mik a távlati terveid stb., ezeket ne írd bele. Fölösleges áradoznod a kiadó könyveiről, vagy arról, milyen régóta álmod, hogy publikált író legyél. Ez általánosságban is igaz a szerzői életrajzra vagy szinopszisra is: mindig csak azt az információt oszd meg, amit kértek. A szinopszis is legyen tömör, koncentráljon a fő szálra, és ne legyen hosszabb, mint amit megadtak.

Ha nem pályázatra küldöd a kéziratod, hanem esetleg van egy kontaktod egy olyan kiadónál, amelynek szerinted a profiljába beleillik a kéziratod, akkor persze az e-mail szövegébe érdemes ilyeneket beleírni, hogy mióta írsz, hol publikáltál korábban, miről szól a regényed, szerinted miért érdekelheti a kiadót… (ugye ezt hívják külföldön query letter-nek, amihez angolul találhatók sablonok is). De egy kiadó által meghirdetett pályázat más szituáció, ott nem feltétlenül kell bemutatkoznod és „eladnod” a történeted.


A levél után térjünk rá a kéziratra. Ezt általában doc vagy docx fájlformátumban szokták kérni. Ha nem írják ki külön, akkor is feltételezd, hogy ilyen formátumban kérik, kivéve, ha külön megengedik, hogy leadhatod otd-ben, rtf-ben stb.

Van, amikor szerzők pdf-ben küldenek kéziratokat, de ha ez külön nincs engedélyezve, azt is felejtsd el. A szerkesztőnek az fog elsőként átvillanni az agyán, hogyan fogja a pdf-et szerkeszteni (sehogy).

Ha a pályázat külön megadja, hogyan formázd a szöveget, kövesd azt. Ha nincsenek külön kritériumok, úgy formázd a szöveget, hogy letisztult és egyszerűen olvasható legyen.

A csicsás betűtípusokat felejtsd el, a legköznapibbak közül válassz, mint a Times New Roman, Arial, Calibri, Garamond, stb.

Általában 12-es betűméretet, másfeles sorközt és sorkizárt szöveget szoktak kérni. Az első soroknál be lehet állítani a behúzást, de ezt mindig a vonalzónál állítsd (vagy a Bekezdéseknél), ne tabulálj és ne nyomogasd a szóközt, hogy beljebb kezdődjön a szöveg, ne használj shift+enter-t.

A párbeszédeknél gondolatjelet használj, ne kötőjelet, de arra is figyelj, hogy a kötőjelek helyén ne gondolatjel álljon (pl. olyan szavaknál, hogy már-már, New York-i). Vagyis az egy rossz megoldás, ha utólag állítod át az összes kötőjelet automatikusan gondolatjelre.

Nézz utána, hogy kell az irodalmi szövegben központozni a dialógusokat.


Nem kell borítót tervezned a regényhez, sem külön borítóoldalt. Ne rakj illusztrációkat a kéziratba, kivéve, ha kérik/engedélyezik, például mesepályázatnál.


A szöveg előtt persze legyen ott a szerzői név és a mű címe.

A címen sokat aggódnak a szerzők, de nem feltétlenül kell tökéletesnek lennie. Arra azért érdemes odafigyelni, hogy tükrözze a történetet, utaljon a korcsoportra és a zsánerre, de biztos nem egy szerencsétlenül megválasztott cím miatt esik ki egy mű. Általában a kiadó megjelenés előtt úgyis konzultál még az íróval a címről, ha az nem elég frappáns.


Milyen művel pályázz hova

A következőkben nem elvárásokról beszélek, hanem csak olyan tényezőkről, amelyek meghatározhatják, mennyire szerepel a kéziratod sikeresen egy pályázaton.

Persze az elsődleges szempont mindig az, hogy ki mennyire tud jól írni, és most főleg azokról beszélek, akik az első rostán átmennek, már gyakorlottabb írók.

Semmi nem tiltja azt, hogy egy olyan kiadónak küldd el a kéziratod, amelynek teljesen más az arculata, mint neked szerzőként. Mondjuk túl sok értelme nincs romantikus novellapályázatra horrort küldeni, de végül is nem tilos. Viszont azt tudni kell, hogy amelyik szerző tisztában van azzal, kinek küldi az írását, és van elképzelése arról, hogy ők mi alapján válogatnak, annak komoly előnye lesz.


Az egyik eshetőség az, hogy a szerző arculata, meg a hely arculata, ahová pályázik, közel áll egymáshoz, így az írónak csak ki kell válogatnia egyet a jól sikerült írásai közül.

Aki viszont gyakorlott író, az tudja annak megfelelően fókuszálni a történetét, hogy kinek szánja. Például a szerzőnek lehet a számítógépén olyan fantasy novella, ami kis átírással jó lehet egy fantasztikus novellapályázatra, meg egy romantikus novellapályázatra is. Ám az elsőnél akkor az illető a világépítést emeli ki, a románcot enyhíti, a másodiknál pedig a romantikát fejleszti tovább.

Persze egy átírás ennél bonyolultabb, de a profi író meg tudja azt csinálni, hogy ugyanazt a történetötletet különböző módokon írja meg attól függően, hogy melyik kiadóhoz vinné.

Láttam is erre példákat, hogy a szerző teljesen más profilú kiadóknál nyert pályázatokat. Sőt, léteznek olyan tapasztalt írók, akik regényeket publikálnak más-más profilú kiadóknál.


Viszont (és ez egy jelentős viszont) a nagy szerzői csalódások általában abból szoktak következni, hogy az illető már előre tudja, hogy xy helyre küldi majd el a történetét, próbálja az ő (feltételezett) ízlésvilágukra szabni a kéziratot, és mégse őt választják ki. Ennek két oka lehet:

1. a kiadó ízlésvilága távol áll az írótól, nem érzi magáénak, idegen tőle, és ez érződik a szövegén is. Például egy felnőtteknek író szerző lát egy ifjúsági pályázatot, és úgy ír rá, hogy ő amúgy nem olvas ifjúsági történeteket. Vagy ír egy romantikus történetet úgy, hogy ő nem szokta a kiadó romantikus könyveit olvasni, és annyira nem is szereti ezt a műfajt. De ugyanez történhet akkor, ha zsáneríró nevez szépirodalmi pályázatra.

Ismertetőjegyeket meg paneleket le tud másolni a zsánerből, de ha hiányzik a személyes rajongás meg érdeklődés, így ezek a történetek akkor sem fognak működni, ha első pillantásra tökéletesen a kiadó profiljába vágnak.

2. a szerző tudja, mit kér a kiadó, de nem érti, miért – vagyis nem látja át a kiadó szempontjait, amelyek valójában a leendő olvasók szempontjai. Például valaki megír egy ifjúsági fantasyt, a történetet ügyesen felépítette, a világépítés érdekes, viszont visszaadják azzal, hogy az érzelmi ív nem működik. Lehet, hogy az egy jól összerakott regény, de érteni kell, hogy az olvasóknak miért nyom többet a latba az érzelmi hatás, mint a csavaros történet meg világépítés.


Mint mondtam, elvben mindenki pályázhat bármilyen írással bárhová, de van olyan, hogy az író pályázik olyan kiadóhoz, amelynek vagy nem ismeri egyáltalán a profilját, vagy maga is tudja, hogy az ő írása nagyon távol áll a profiljától, és amikor nem választják ki, meglepődik. 

Ha egy író pályázik valahova, érdemes belátni, hogy valószínűleg a kiadónak eleve van egy elképzelése arról, hogy milyen regény illik az ő kínálatába, milyen novella illik az antológiába, amit ő tervez. A pályázó pedig írhatott akármilyen zseniális novellát, ha egyszerűen nem illik a koncepcióba. Ez pedig nem azt jelenti, hogy a válogatók dilettánsok és nincs ízlésük, és azt se jelenti, hogy a szerző tehetségtelen, egyszerűen azt jelenti, hogy a szöveg nem illett bele a koncepcióba.

Elég kínos, amikor a kiesett szerzők azért szidják a pályázat kiíróit, hogy miért vannak saját szempontjaik, és miért nem olyan szempontok szerint válogatnak, ahogy az nekik íróként jó lenne.

(Egyébként olvasóként is támogatom, hogy egy antológiának legyen szilárd koncepciója, mert túl sokszor találkoztam azzal, hogy a kiadók olyan írásokat válogatnak be, amelyek abszolút nem illenek a többi közé, csak azért, mert az írójuk „nagy név”. Főleg, ha a „nagy név” a fiók mélyéről kotor elő egy történetet, amely még a témához se passzol igazán.)


Tehát valaki akkor tud több különböző pályázaton sikeresen szerepelni, ha megtalálja az adott témában, ami őt érdekli, amihez tud alkotóként kapcsolódni. Másrészt érti, hogy a kiadó olvasórétege mit keres majd az ő történetében, és képes is az ő szempontjaikkal azonosulni.

Viszont ha csak egy pályázat miatt írsz olyan zsánerben, korcsoportban, műfajban, amelyben nem vagy otthon, az látszani fog a kéziratodon.

Ezzel együtt gyakorlás céljából nem rossz ötlet olyan pályázatokkal is megpróbálkozni, amelyek elsőre kicsit távolabb állnak az eddigi munkáidtól. Motivációt adnak, hogy kilépj a komfortzónádból, és kreatív kihívásként is értékelheted őket.


A válogatás lépcsői

Bizonyos pályázatokra nagyon sokan jelentkeznek, akár több százan is, és ilyen esetben biztos sokan azt gondolják, ha 2-300 jelentkező van, akkor csak pár százalék esélyük lehet arra, hogy az ő művüket választják ki.

Valójában az esélyek általában ennél sokkal jobbak.

Nézzük meg, milyen rostákon kell átjutnia egy kéziratnak.


A lemorzsolódás szakaszai:

- rosszul pályázók (határidőn túl, rossz címre, rossz formátum stb.);

- nem felel meg a formai követelményeknek (pl. a megadott leütésszámnak);

- nem felel meg a pályázatkiírásnak (pl. a témának, zsánernek vagy korcsoportnak, amit kértek);

- nem felel meg az alapvető stilisztikai követelményeknek (az első pár oldal is már döcögős, nehezen olvasható);

- nem felel meg a történettel támasztott követelményeknek (pl. lapos kezdés, klisék, gyenge írói ígéret, zsánerhez kapcsolódó alaphibák, pl. anakronizmus történelmi regényben);

- saját olvasóközönség és zsáner/korcsoport ismeretének hiánya (ilyen hiba lehet, hogy ifjúsági regényt valaki lapos leírással vagy világismertetéssel indít, vagy NA regény stílusa modoros);

- lényeges, szerkesztéssel nem javítható történetvezetési vagy egyéb probléma.


Ha egy pályázó ezeket az akadályokat sikerrel vette, akkor jut be abba a körbe, ahonnan kiválasztják a bírálók, hogy kit is jelentetnek meg. (Bár emlegettem a kiadói profilt, az a legeslegutolsó rosta, és a kéziratok 95%-a nem amiatt fog kiesni.)

Amikor halljuk, hogy 200 pályázó közül csak 5-10 novellát választottak ki, vagy csak 1-2 regényt, akkor mindenki arra gondol, hogy ezek nem túl jó esélyek. Ám a valóságban nem ez a 200 pályázó verseng egymással, hanem mondjuk az a 30-40, aki a formai, stilisztikai, tartalmi és pályázati követelményeknek is nagyrészt megfelelt.

Tehát aki körültekintően pályázik, és gyakorlottabb író, annak pár százaléknál azért sokkal jobb esélyei lesznek.


Persze ezt könnyű mondani, de alapkritériumnak számít a jó stílus, jó történet, a zsáner és korcsoport ismerete. Ám hogy melyik milyen súllyal esik latba, azt kiadója válogatja. Például egy szórakoztató kiadónak a sodró, gördülékeny, letisztult stílus már elég. Másik kiadó egyedi stílust vár, cserébe megengedőbb a történettel – a szórakoztató kiadónak pedig a történetvezetéssel kapcsolatban magasabbak az elvárásai.

Ha egy szépírós jellegű pályázatra nevezel, ott lehet, hogy nem várnak el komoly zsánerismeretet, de egy fantasztikus pályázatnál ez rendszerint alap. Ha megnézed utóbbiak értékeléseit, visszatérő panasz, hogy a kiesett írásoknál látszott, hogy a szerző nem olvas eleget a zsánerben, elcsépeltek az ötletei.


Megint ahhoz kanyarodunk vissza, hogy nagyban tudod azzal az esélyeidet növelni, ha tisztában vagy vele, kihez is pályázol. Például ha tudod, hogy egy komoly SFF kiadónak fogsz beküldeni novellát, akkor érdemes olyan történetet választani, amiben van egy eredeti fantasy ötlet.

Ha egy szórakoztató kiadónak küldesz ifjúsági fantasyt, akkor érdemesebb a lendületes stílusra, történetvezetésre és az érzelmi hatásra koncentrálni (mivel a célközönségnek is ez fontos).

Ha valamilyen kisebb irodalmi folyóirat ír ki pályázatot, ők általában a kellemes stílust nézik, és szeretik, ha van a történetben csavar, csattanó. Némelyik pályázatnál a történet tartalma számít. Lehet, hogy a zsűri azt díjazza, ha a történet szívhez szóló, vagy egy fontos társadalmi problémára világít rá.


***


Ezek a szempontok segítenek, hogy a meglévő novelláid közül kiválaszd azt, ami a legjobb esélyekkel indulhat az adott pályázaton.

Vagy pedig ha kifejezetten a pályázatra írnál egy új történetet, akkor meg tudod írni úgy, hogy az nagyobb eséllyel keltse fel a zsűri figyelmét.

A regényírás persze ennél bonyolultabb, azt nem lehet egy éppen aktuális pályázathoz alakítani. Ott elég tisztában lenni a saját célcsoportod olvasói várakozásaival, hisz a kiadó is nagyrészt eszerint fog válogatni. 


Réka

Kozma Réka szerkesztő

2 Megjegyzések

  1. PDF-ben azért küldeném szívesebben, mert így kevésbé fordulhat elő, hogy a művet visszadobják ugyan, viszont valmelyik pályázatkiírónak megtetszik, lenyúlja, interpolál egy kicsit, átírogatja, aztán kiadja mint sajátot (magyarul ellopja más munkáját). Persze, a "pédéeffet" is le lehet nyúlni, de azzal legalább kicsit meggyűlik így a baja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyen félelmeket hallottam másoktól is, de megalapozatlan. Főleg egy rendes, elismert kiadó nem fogja ellopni egy kezdő írónak a művét. Még ha zseniális is, a bevétel nem éri meg utána a pereskedést meg a hírneve elvesztését. Így kiadók esetén ennek gyakorlatilag zéró az esélye.

      Törlés
Megjegyzés küldése
Újabb Régebbi