Így segíthet neked egy szerkesztő, ha magánkiadásba vagy hagyományos kiadásba mész

Egy ideje írós oldalakon meg fórumokon az a tanács kering, hogy íróként neked feltétlenül fel kell bérelned egy szerkesztőt még a kiadás előtt. Tehát még ha egy hagyományos kiadóhoz vinnéd is a kéziratodat, vagy jelentkeznél egy pályázatra, még előtte meg kell szerkesztetned valakivel.
Mindenki tudja, hogy a szerkesztés minden kéziratnál elengedhetetlen (a korrektúra nem kevésbé), de hagyományos kiadás esetén ha az író felfogad külön egy szerkesztőt, mielőtt bármilyen kiadónak elküldené a kéziratát, akkor jó eséllyel duplán lesz szerkesztve az a szöveg, két különböző szakember által.
Az előzetes szerkesztés valamikor egyszerűen csak fölösleges, valamikor meg kimondottan hátrányos lehet. Ebben cikkben összeszedem, hogy kinek és milyen esetben hasznos adott szerkesztési munkákat elvégeztetni, és kinek nem ajánlott.
Ha még nem tetted, előbb olvasd el a korábbi cikket a szerkesztés szintjeiről, mert itt is használni fogom az abban elmagyarázott kifejezéseket (pl. line és content editing).

Szerkesztési szolgáltatások és a magánkiadás

Vegyük az első esetet, amikor a szerző magánkiadásba szeretné vinni a regényét. Ilyenkor elvégeztethet rajta egy előzetes szerkesztést; ha a megbízott szakember nagyjából érti a dolgát, ártani nem árt. Hogy ez mennyire szükséges, az attól függ, milyen magánkiadóhoz megy majd.
Valamikor a magánkiadó szolgáltatásában eleve nincs benne szerkesztés. Vagy a részleteket elolvasva kiderül, hogy amit ők szerkesztésnek mondanak, az közelebb áll a korrektúrához – nem is végeznek stilisztikai javítást, csak egy felületes nyelvi ellenőrzést. Tehát első körben derítsd ki, hogy ha a cég ajánl szerkesztést, az mit is takar.

A tendencia az, hogy minél kevesebbet fizettél a megjelenésért, annál kevésbé valószínű, hogy valódi szerkesztést kapsz. (Eleve a szerkesztők tarifája 100.000 Ft/regény körül kezdődik, tehát ha kb. ennyit vagy ennél kevesebbet fizettél a megjelenésért, szinte kizárt, hogy valódi, teljeskörű szerkesztést nyújtanak.)
Ismerek olyan kiadót, ami több százezret kér a megjelenésért, de a magánkiadásos könyveikkel szemben is vannak minőségi elvárásaik, ott stilisztikailag is javítják a kéziratokat. Ez ugye line editet jelent, ha valaki lektori véleményt szeretne (content edit), az náluk egy külön szolgáltatás, amiért külön kell fizetni. De ha én tudom, hogy a magánkiadó tisztességgel megcsinálja nekem a line editet, akkor előzetesen ezt nem csináltatom meg egy másik szerkesztővel, mert pénzpazarlás. Viszont ilyenkor is érdemes lehet előzetesen egy content editort felkeresni, akivel átbeszélhetem a történetet (lesz még szó arról, itt mire kell figyelni).

Vegyük azt, hogy kiderül, a magánkiadós szolgáltatás, amit az ember kinézett magának, nem csinál valódi szerkesztést (leginkább csak korrektúrát). Ilyenkor nekem az a véleményem, hogy muszáj keresnie az írónak egy szerkesztőt. Én nem mernék kirakni a világba úgy egy könyvet, hogy tudom, nem lett egy szakértő által átnézve, és lehet, hogy tele van zavaros és értelmetlen mondatokkal.
Persze ez attól is függ, kinek mi a célja a kiadással. Valaki csak annyit szeretne, hogy könyv alakban lássa a kéziratát, kézbe tudja venni, meg tudja mutatni a barátoknak. Én most nem hozzájuk szólok, hanem akiknek nemcsak az fontos, hogy legyen kint egy könyvük a polcon, hanem akiknek az is lényeges, hogy az olvasóik azt egy élvezetes, minőségi szövegnek tartsák. Ezt viszont azzal lehet biztosítani, hogy átadod egy szakértőnek, aki tüzetesen átnézi.

Az előző cikkben beszéltem arról, hogy a szerkesztői szolgáltatások általában line editet kínálnak, stilisztikai csiszolást, és ritka az, hogy ezzel együtt elvégzik a tartalmi javításokat is. Ha pedig valaki vállalja mindkettőt, az általában több pénzt is fog kérni. Ha a szerzőnek van erre módja, akkor persze az a legjobb, ha a tartalmi és a stilisztikai javítást is elvégezteti (ebben a sorrendben, sosem fordítva). De ha valakinek nincs mindkettőre kerete, azt csináltassa meg, amivel szerinte több problémája van.
Ha ez nem egyértelmű, akkor inkább a stilisztikai csiszolást csináltassa meg. Sok tartalmi hibát az ember úgy is ki tud szűrni, hogy átbeszéli a történetét más írókkal, bétáztat stb. De az olvasó könnyebben megbocsátja a tartalmi hibákat, mint ha a szöveg amatőr, döcögős vagy egyenesen olvashatatlan. Ezért mondom, ha a kettő közül kell választani, akkor magánkiadásnál inkább válaszd a stilisztikai szerkesztést.

Szerkesztés hagyományos kiadás esetén

A másik oldal, amikor az író nem magánkiadásba akarja vinni a regényét, hanem egy hagyományos kiadóhoz, ami már komplexebb téma.
Az első felmerülő kérdés: szükséges előzetesen szerkesztetned a regényed, hogy esélyed legyen egy hagyományos kiadónál? Nem. Bárki bármit mond, ez nem szükséges, és a kiadók nem is várják el senkitől.
Aki ilyet tanácsol, az nem igazán érti a hagyományos kiadás lényegét.

Az egyik fő különbség a hagyományos meg a magánkiadás között, hogy az előbbinél a könyv kiadását teljes mértékben a kiadó szervezi, viszont cserébe az író kisebb honoráriumot kap, vagy kisebb részesedést kap az eladások után. A magánkiadásban pedig általában a szerző nagyobb százalékot kap az eladások után, de neki kell állni a kiadás költségeit.
Ha hagyományos kiadásba mész, éppen azért keresel kevesebbet a könyvön, mert cserébe a kiadó biztosítja a szerkesztést, korrektúrát, tördelést, borítót, terjesztést, marketinget stb. Ezeknek együttes költsége több millió forint is lehet, de mindezt nem neked kell kifizetni, hanem a kiadónak, és éppen azért kapsz te kisebb honoráriumot vagy százalékot, mert a kiadó vállalja helyetted a pénzügyi kockázatot. A magánkiadásnál mindezeket te fizeted, te vállalod a pénzügyi kockázatot, ezért kaphatsz magasabb százalékot az eladások után.
Így ha te hagyományos kiadóhoz mennél a kéziratoddal, és előtte magánban végigszerkeszteted, ha elfogadják, akkor lényegében kétszer fizetsz ugyanazért a dologért, a dupla szöveggondozásért.

Tehát a hagyományos kiadásnál nem az írónak kell szerveznie magának a szerkesztést. Azonban az írók egy része tisztában is van ezzel, nem ilyen okból fogadnának fel előzetesen egy szerkesztőt, hanem mert azt remélik, hogy ha még a beküldés előtt átnézetik valakivel a regényüket, akkor a kiadó nagyobb eséllyel fogadja el.
Ezzel a gondolkodásmóddal két probléma van. Az első, hogy nagyon nehéz olyan szakértőt találni, akinek 1. megvan megfelelő képzettsége, szakmai tapasztalata, 2. ért a zsáneredhez, 3. ismeri a kiadók elvárásait.
Ha a kiválasztott szerkesztőnél bármelyik elem hiányzik, akkor valószínűleg nem növelni fogja az esélyeid, hogy bejuss egy kiadóhoz, hanem csökkenteni.
A második probléma ezzel a gondolkodással, hogy némileg aláássa a hagyományos kiadás lényegét.

Amikor a kiadó szerződést köt egy szerzővel, az kicsit olyan, mintha felvennének egy új munkatársat. Bíznak a szaktudásában, lenyűgözte őket a munkája, és szeretnének vele dolgozni. Ezért van az, hogy a nagy/elismert kiadókhoz nehéz bejutni, mert elvárnak az íróktól egyfajta „szaktudást”, vagyis hogy jól írjanak, a kéziratukon is az látszódjon, hogy el tudnak élvezhetően mesélni egy történetet, világos és olvasmányos a stílusuk. Ezért elsősorban a gyakorlottabb szerzőket keresik.
Ám sok kezdő író van, aki nagyon szeretne publikálni, viszont sokáig nem járt sikerrel, és úgy gondolja, hogy akkor az a megoldás, hogy felbérel egy szerkesztőt, aki kipofozza a kéziratát. Esetleg talál is egy olyan szakembert, aki képes annyira felhúzni a regényét, hogy elfogadja a kiadó. Viszont ha ezt csak a szerkesztő fáradtságos munkájának segítségével tudta elérni, akkor így félrevezeti a kiadót, és becsapja saját magát is.

Nem mondom azt, hogy minden szolgáltatás és minden típusú szerkesztés rossz vagy haszontalan (mindjárt kitérek a szerkesztési munkákra külön), csak azt, hogy egy szerkesztési körtől a kézirat jobb lesz, de te nem leszel jobb író. Ha eddig valakit azért utasítottak el a kiadók, mert technikai problémák voltak a kéziratával, akkor lehet, hogy a magán szerkesztő ezeket a problémákat el tudja leplezni, de attól még az író semmivel sem lett technikailag felkészültebb. És lehet, hogy az első előre megszerkesztetett kéziratnál a kiadónak sem tűnnek fel az író hiányosságai, de a következő kéziratoknál már gyanús lesz, hogy időközben mintha a szerző elfelejtett volna írni.
Mindenkinek meg kell értenie, hogy a szerkesztés nem arra való, hogy egy gyenge kéziratot felhozzon kiadható szintre. Hanem arra, hogy egy eleve jó kéziratot fejlesszen.

Szerkesztési szolgáltatások: melyiket mikor?

Kitérek külön is a szerkesztési szolgáltatásokra, mivel, ahogy mondtam, egy részük segíthet akkor is, ha hagyományos kiadásba szeretnél menni, másik részüket nem javaslom.
Az általános tanácsom az, hogy olyan dolgokba fektess, amiből hosszú távú hasznod van. Az nem jó, ha egy szerzőnek az a fő célja, hogy mindenáron bejuttassa a regényét a boltokba. Valaki nem attól lesz igazi író, hogy kirakja Facebookra meg Instára, hogy „hurrá, megjelent egy könyvem”, hanem az a célja, hogy alkotóként egyre jobb és jobb legyen, élményt akar adni az olvasóinak.
Ha neked is ez a törekvésed, akkor ne a rövidtávú célokat nézd, hogy hogyan tudod kiadatni a regényedet, hanem azt nézd, hogy hosszú távon mi segít neked. És a hosszú távú befektetések nem azok lesznek, amik csak az egy szem kéziratodat fejlesztik, hanem amik téged fejlesztenek alkotóként. Ha a kéziratod pofozgatására költesz óriási összegeket, az lehet, hogy végül kidobott pénz lesz, de amit a tudásod és a szakértelmed fejlesztésére költesz, az sosem lesz kidobott pénz.

Térjünk rá a konkrét szerkesztési szolgáltatásokra. A magánkiadásnál ugye azt mondtam, hogy a szerzőnek meg kell bizonyosodnia arról, hogy a regényén elvégzik a line editet, a stilisztikai csiszolást. Ha ezt a magánkiadó biztosítja, remek, de ha nem, egy kicsit is igényes szerző maga keres erre valakit.
Aki hagyományos kiadásba akar menni, annak nem ajánlom a line edit szolgáltatásokat. Ugye a stilisztikai szerkesztés elsősorban abból áll, hogy a szerkesztő mondatról mondatra végigmegy a szövegen, és stílus, érthetőség, követhetőség, logika stb. szempontjából javítja. A probléma ezzel egyrészt az, hogy a kezdők szövegeivel rendszerint nem csak stilisztikai gondok vannak, és ez a fajta szerkesztés nem foglalkozik a történet egészével. Így a legtöbb dramaturgiai, karakterábrázolási, világépítési hiba benne maradhat a kéziratban.

A másik probléma, hogy a legtöbb kiadónál a stilisztika vagy az írás nyelvi szintje az első szűrő – elsőként ezen tudja lemérni a szerkesztő, hogy a szerző mennyire felkészült.
A legtöbb kiadó nem vár tökéletes kéziratokat, amiben nincsen egy helyesírási hiba, egy képzavar, egy suta mondat sem. Hisz akkor mi dolga lenne a szerkesztőnek? Ám ha valaki csak azért jut be egy kiadóhoz, mert előtte valaki végigszerkesztette a kéziratát, akkor eljutottunk a kiadó megtévesztéséig és az önbecsapásig. Mert ha neki valóban ezen múlt a megjelenési lehetőség, akkor ez azt jelenti, hogy az illetőnek nincsen meg a kellő technikai tudása, de egy szerkesztő kisegítette.
És ez nem azonnal és nem a kiadónak lesz probléma, hanem a szerzőnek lesz probléma hosszú távon, mert az első könyvét kiadják, ott lesz a boltokban, de mikor leadja a második kéziratát, akkor feltűnő lesz a szövegromlás. Nála akkor fog kezdődni a bukássorozat, mert nem fogja tudni elérni az első szövege minőségét, csak ha megint felbérel sok pénzért egy külső szerkesztőt.

Az írói fejlődést nem lehet megspórolni. Sokan időt szeretnének megtakarítani azzal, hogy felfogadnak magánban egy szerkesztőt, talán akkor hamarabb kapnak publikálási lehetőséget, de ez a stratégia nagyon könnyen visszaüthet.
Senkinek nem jó érzés, hogy évekig pályázgat, és elutasítják a kiadók, de gondolj bele, mennyivel rosszabb az, ha valaki már eljutott a kiadásig, megjelent egy könyve, de utána évekig nem jön ki tőle semmi. A szerző személyes márkája szempontjából is sokkal jobb az, ha évekig eredménytelenül próbálkozik, de aztán kijön az első könyve, és onnantól folyamatosan jelennek meg a művei, mint az, ha kijön egy könyve, de utána évekig semmi.
Az olvasók nem fogják tudni, hogy az első megjelent regény előtt az írónak hány elutasítást kellett feldolgoznia, de ha egy új szerző megjelenik a piacon, aztán évekre eltűnik, azt ők is észreveszik.
Lelki szempontból is sokkal kisebb a nyomás azon az írón, akinek még nem jelent meg egy műve sem (ezen a ponton csak lehetőségei vannak), mint akitől már megjelent valami, és azután szembe kell nézni a kiadó, az olvasók és a saját megnövekedett elvárásaival is.

Röviden tehát egy line edit javíthat a kiadási esélyeiden? Lehetséges. Megéri? Nem.
Vannak az írástechnikának magasabb szintű területei, mint a horgok használata, szubtextus, narratív távolság stb., amiket még egy publikált szerző sem feltétlenül kezel tudatosan, de idővel ezeket is egyre kifinomultabban alkalmazza. Egy új szerzőtől nem is kell rögtön ilyen profizmust elvárni.
De az még egy új szerző felé is alap elvárás, hogy a szövege nyelvileg és stilisztikailag nagyjából rendben legyen. Alap elvárás, hogy az író tudja saját magát annyira szerkeszteni, hogy mielőtt leadja a kéziratát, az nagyrészt egy világos, gördülékeny, olvasmányos szöveg legyen (különben a kiadó elutasítja).
Ha erre egy szerző magától nem képes, és ehhez külső szerkesztői segítséget kell igénybe vennie, ott nagy hiányosságok vannak. Ez olyan, mintha valaki úgy akarna ács lenni, hogy nem tudja használni a fúrót meg a kalapácsot, és a barátját kell megkérnie, hogy verje be neki a szögeket.

Ha egy író tudja, hogy kimondottan ilyen területen vannak gondjai, akkor abba fektessen be pénzt, hogy ő maga egyre jobb és jobb legyen.
Egyébként az hasznos lehet, ha nem feltétlenül egy egész regényt, de mondjuk pár fejezetet vagy egy novellát megszerkesztet (line edit) egy profival, és abból már látni fogja, hogy milyen visszatérő hibái vannak.
De sokat segít a bétáztatás, különböző stílusgyakorlatok elvégzése, és a rendszeres olvasás is.

Content edit és átírási tanácsok

Eddig kifejezetten a line editről beszéltem, most térjünk rá a developmental/content editre, vagyis amikor valaki elolvassa a regényedet, és a tartalmi résszel kapcsolatban ad javaslatokat. Ilyenkor a szerkesztő nem szerkeszti végig mondatról mondatra az egész kéziratot, hanem általános visszajelzést ad. Például karakterábrázolásra vonatkozólag, a dramaturgiai és érzelmi ívre vonatkozólag, a cselekmény felépítésére vonatkozólag. Tippeket ad, hogy melyek a fölösleges vagy hiányos fejezetek, melyek a lassabb részek, hol ül le a történet, kielégítő-e a lezárás. Ezen kívül tanácsokat adhat a párbeszédeket, nézőpontokat, leírásokat, világépítést illetően is.
Ennél is azt mondom, hogy nem feltétlenül szükséges egy ilyen szolgáltatást igénybe venni azelőtt, mielőtt elmennél regényeddel egy hagyományos kiadóhoz. Lehet bétákat keresni, ott van a Fantasztikus Kéziratok Éjszakája, egyes pályázatokon ha valaki már túljutott pár körön a kéziratával, kap valami véleményt, az Írástudó íróiskolában is van olyan kurzus, ahol regényt fejlesztenek. Szóval vannak egyéb lehetőségek is, de ha valakinek van erre kerete, akkor kérhet általános visszajelzést a regényéről. 

Ez sokkal kevésbé problémás, mint a mondatról mondatra történő line edit, mivel ebben az esetben az író legföljebb átírási tanácsokat kap, viszont önállóan dolgozik a szövegen. A jó szerkesztő nem rágja a szerző szájába, hogy mit hogyan javítson, hanem elmagyarázza, hogy az adott résszel mi a gond, és esetleg megoldási javaslatokat ad. Nem írja át helyette a szöveget, hanem támpontokat ad, hogy lehetne jobb.

A stilisztikai szerkesztésnél a szerkesztő nem magyaráz, hanem lényegében amilyen hiányosságai vannak a szerzőnek a stílus, nyelvtan meg világos fogalmazás tekintetében, azt kipótolja a saját tudásával. Persze utólag megnézheti a szerző, hogy a szerkesztő általában mit javított ki, és ebből tanulhat, de az egész folyamat nem az író fejlesztéséről szól. Viszont egy lektori véleményből már sokat lehet tanulni.

Amire itt figyelni kell, hogy lehetőleg olyan szerkesztőt bízz meg, aki ért is hozzá. Az első kérdés, hogy ismeri-e a zsáneredet és korcsoportodat. Persze lenyűgözően hangzik, ha a szerkesztő éppen most írta meg a doktori disszertációját Proust időkezeléséről, de akármilyen művelt is az illető, nem biztos, hogy a romantikus vagy weird vagy ifjúsági regényeddel kapcsolatban ő adná a legjobb tanácsokat.
Tehát fontos, hogy ismerje a zsáneredet, és aktívan olvassa is.
A másik szempont, hogy megvannak-e az írástechnikai alapjai. Lehet, hogy valaki nagy rajongója a fantasy zsánernek, rengeteg könyvet elolvasott már, és remek észrevételei is vannak róluk. De ez még nem jelenti automatikusan azt, hogy egy szerzőnek el tudja magyarázni, hogy pontosan mit és hogyan kellene javítania ahhoz, hogy a története jobb legyen. Lehet, hogy az illető remekül felméri a problémás pontokat, de nem biztos, hogy azt tudja, pontosan mi mitől nem működik, és az írónak hogyan kéne azt kijavítania. Lehet, hogy csak azt érzékeli, a fejezet unalmas, de azt nem ismeri fel, hogy nem azért, mert onnan hiányzik egy akciójelenet, hanem mert a főszereplőnek nem elég erős a motivációja.
Hogy valaki ilyen jellegű technikai segítséget tudjon nyújtani az írónak, ahhoz külön érzék és szakértelem kell. Ismernie kell a történetstruktúrát, a dramaturgiai szabályokat, hogy az érzelmi ív hogyan épül fel, hogy milyen technikákkal lehet a feszültséget növelni stb.
Az is nagyon hasznos lehet, ha valaki olyantól kapsz tanácsokat, aki lelkes meg kritikus olvasó, de most ugye egy pénzdíjas szerkesztői szolgáltatásról beszélünk, és ahhoz meg kevés az, ha valaki olvasott, meg rajongója a zsánernek.

A másik szempont a szakértő kiválasztásánál, hogy valamennyire tisztában legyen a könyvpiaccal. Ezt nem csak a trendekre értem, bár azt sem árt, ha valaki tudja, mik az elcsépelt témák
Már korábbi cikkekben is szó volt róla, hogy idővel a történetmesélés módja is megváltozik, már nem úgy beszélünk el egy történetet, mint 20 évvel ezelőtt. A régi technikák a mai olvasónak porosnak érződhetnek, például köztudott, hogy míg régebben divat volt SFF regényeket expozícióval, világmagyarázattal kezdeni, az ilyesmit ma hajlamosak átlapozni. Ahogy 10 évvel ezelőtt még menők voltak a melodramatikus prológusok, ma már kevésbé.
Ha valakinek sikerül felfogadnia egy tapasztalt szerkesztőt, aki régóta a szakmában van, annak sok előnye lehet, de tőle is csak akkor fog releváns véleményt kapni, ha az illető lépést tart a mai olvasók elvárásaival és a könyvpiac változásaival. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy az íróra avítt és túlhaladott írástechnikai szabályokat fognak ráerőltetni.

A piacismeret másik fele, hogy a potenciális szerkesztő ismerje a kiadókat. Sok esetben az író azért bíz meg egy szakembert kéziratfejlesztéssel, mert már van arról egy elképzelése, hogy azzal majd milyen kiadókhoz szeretne menni. Így ha a szerző egy hagyományosabb hősfantasyvel jön, akkor a jó esetben a szerkesztőnek is van elképzelése arról, hogy az melyik kiadót érdekelheti, és annak mik az elvárásaik az ilyen típusú kéziratokkal kapcsolatban.
(Érdekesség a külföldi könyvkiadással kapcsolatban, hogy ott előfordul, hogy kétszer szerkesztik a regényt: először az irodalmi ügynök, aztán a kiadói szerkesztő. Sok esetben a szerző a kéziratát először nem a kiadóknak küldi, hanem egy irodalmi ügynöknek, aki ha lát a történetben fantáziát, akkor eleve olyan átírási tanácsokat ad a szerzőnek, amik növelni tudják az esélyeit a szóba jöhető kiadóknál – tehát célirányosan javítanak.)
Ha esetleg te egy olyan szerkesztőt fogadsz fel, aki nagyjából sem ismeri a kiadók elvárásait, csak a saját elképzelései után megy, akkor lehet, hogy rossz irányba fogja terelgetni a történetedet, és rontja az esélyeidet, hogy bekerülj az általad kiszemelt kiadókhoz. Konkrétan erre is láttam példát, hogy az író kinézett magának egy kiadót, de a szerkesztésnél olyantól fogadott el tanácsokat, akinek az elképzelései abszolút nem voltak összhangban a kiadó elképzeléseivel – a kézirat el is lett utasítva.

***

Tehát a „fogadj fel egy szerkesztőt” tanács olyan, mint a „ha valami bajod van, vegyél be egy algopyrint”. Az algopyrin sem egy mágikus megoldás minden elképzelhető nyavalyára – valakinek olyan jellegű problémája van, hogy nem ér rá semmit, másoknál pedig negatív mellékhatásokat okozhat. Lehet, hogy egy adott szerkesztői szolgáltatás sokat segíthet neked, de az is lehet, hogy fölöslegesen költenéd rá a pénzed, vagy rossz iránymutatást kapnál.
Így ha azon gondolkozol, hogy egy szerkesztő segítségét kéred, akkor előtte fel kell mérned, hogy íróként mi a célod, hogy milyen kiadási formát választanál, íróként mik az erősségeid és gyengeségeid, az adott kéziraton mit kellene elsősorban fejleszteni.
Ha valaki még kezdő vagy nem igazán tudja eldönteni, hogy szerzőként hol tart, mit is kellene fejleszteni, akkor csak olyan szolgáltatásokra költsön, aminek az oktatás, mentorálás, tanácsadás a fókusza. Ha valaki még nincs egészen tisztában az írástechnikai alapokkal, annak teljesen fölösleges az első regényét végigszerkesztetni. Megteheti, csak azt a pénzt hasznosabb dolgokra is el tudná költeni.

Ezt az előző cikkben kifejtettem, de itt is el kell mondanom, hogy mindig ellenőrizd a szabadúszó szerkesztő hátterét, hogy milyen szakmai tapasztalata van. Valamikor a szabadúszók maguk sem értik, attól, hogy sokat olvasnak, bétázgattak pár évig, kiadták 1-2 könyvüket, elvégezték a magyar szakot, korrektorok voltak, vagy adminok egy amatőr oldalon, még nem képesek profi módon megszerkeszteni egy regényt, és átfogó tanácsokat adni a szerzőnek.
Ha viszont sikerül egy olyan szolgáltatást találnod, ami segíti az írói fejlődésedet, azzal ténylegesen közelebb kerülhetsz a céljaidhoz. Viszont az biztos, hogy elsősorban nem az anyagi lehetőségek szabják meg, hogy valakiből sikeres író lesz-e. Az olyan tanácsokra nem érdemes hallgatni, amik arról próbálnak meggyőzni, hogy egy írónak feltétlenül százezreket meg milliókat kell költenie ahhoz, hogy esélye nyíljon a publikálásra.

A cikk első része.

Ha érdekel, hogy néz ki egy profi szerkesztés, kattints ide.

Tévhitek a szabadúszó szerkesztőkről: https://nancypeske.com/7commonmyths/

Jó tanácsok, hogy mire figyelj a szerkesztő kiválasztáskor: https://www.sfwa.org/other-resources/for-authors/writer-beware/editors/#Warning