Érdekes olvasni, amikor magyar íróknak úgy érvelnek a szerzői kiadás mellett, hogy azért éri meg belevágni, mert az amerikai szerzőnek is bejött. Hisz E. L. James is így kezdte, és ma már milliárdos, és rajta kívül is még van számos író, aki csak feltöltötte a regényét az Amazonra, és nemzetközi bestseller lett belőle.
Ezeket az egyedi eseteket általános bizonyítékként használják arra, hogy a szerzői kiadásos rendszer valóban működik, ahogy külföldön, úgy Magyarországon is.
Ha van pár szerző, aki hagyományos kiadási utat megkerülve lett sikeres, ez azt jelenti, hogy mindenkinek megvan az esélye erre, nincs is értelme a hagyományos kiadóknál kopogtatni. Ők még J. K. Rowlingot is elutasították, így a sokszorosan visszautasított kéziratok is valójában csiszolatlan gyémántok, amiknek mind megvan az esélye, hogy magánkiadásban bestsellerré váljanak (azzal az apró részlettel ne foglalkozzunk, hogy Rowling eleve rosszul pályázott).
A külföldi szerzői kiadásos rendszert egyébként bizonyos esetekben jó lehetőségnek látom, én is olvastam több olyan „kiadó nélküli” regényt angolul, amit remeknek tartottam, még a nagy kiadók bestsellereivel összemérve is. Arról ma már nem is érdemes vitatkozni, hogy self-published szerzők lehetnek-e jók, vagy érhetnek-e el sikereket.
Viszont egy-egy ilyen sikertörténetre jut több ezer író, aki szinte semmit nem keresett a könyvével. Éppen azért érdekesek a szerzői kiadásos bestsellerek, mert még ritkák, csak azt bizonyítják, hogy ez az álom elérhető, nem azt, hogy bárki el is tudja érni.
Ezeket az egyedi eseteket általános bizonyítékként használják arra, hogy a szerzői kiadásos rendszer valóban működik, ahogy külföldön, úgy Magyarországon is.
Ha van pár szerző, aki hagyományos kiadási utat megkerülve lett sikeres, ez azt jelenti, hogy mindenkinek megvan az esélye erre, nincs is értelme a hagyományos kiadóknál kopogtatni. Ők még J. K. Rowlingot is elutasították, így a sokszorosan visszautasított kéziratok is valójában csiszolatlan gyémántok, amiknek mind megvan az esélye, hogy magánkiadásban bestsellerré váljanak (azzal az apró részlettel ne foglalkozzunk, hogy Rowling eleve rosszul pályázott).
A külföldi szerzői kiadásos rendszert egyébként bizonyos esetekben jó lehetőségnek látom, én is olvastam több olyan „kiadó nélküli” regényt angolul, amit remeknek tartottam, még a nagy kiadók bestsellereivel összemérve is. Arról ma már nem is érdemes vitatkozni, hogy self-published szerzők lehetnek-e jók, vagy érhetnek-e el sikereket.
Viszont egy-egy ilyen sikertörténetre jut több ezer író, aki szinte semmit nem keresett a könyvével. Éppen azért érdekesek a szerzői kiadásos bestsellerek, mert még ritkák, csak azt bizonyítják, hogy ez az álom elérhető, nem azt, hogy bárki el is tudja érni.