Mi az a dramaturgia? Lehet-e azt oktatni? – interjú Róbert Katalinnal az induló dramaturgia kurzusról

Aki komolyabban foglalkozik írással, és olvasott pár ezzel kapcsolatos cikket, az biztos találkozott már a dramaturgia fogalmával. Ez első pillantásra egy varászszónak tűnhet, amin az egész regény sikere megfordul. Közben viszont annyi minden tartozik alá, és olyan sok minden mással összefügg (például információadagolással, karakterábrázolással, a feszültség fenntartásával), hogy az ember csak vakarja a fejét, ha azt hallja, hogy a kéziratával dramaturgiai problémák vannak.

Miért olyan fontos a dramaturgia? Milyen gyakori hibák fordulnak elő a kéziratokban? Hogyan fejleszthetjük magunkat, ha jobb történetszövőkké akarunk válni? 

Ezekről a kérdésekről faggattam Róbert Katalin írót, szerkesztőt, aki az Írástudó Íróiskola februárban induló dramaturgia kurzusának oktatója. 

Tegyük fel, hogy valaki még nem sokat hallott a dramaturgiáról. Elmondanád, hogy ez a fogalom röviden mit takar?

Nagyon röviden a dramaturgia az, amitől egy regény izgalmas, letehetetlen lesz, amivel megragadja és megtartja az olvasó figyelmét.

Persze, ha az ember imádja a nyelvi finomságokat, lehet neki fontos(abb) egy regény nyelvi szintje, mint a cselekmény íve, de amikor az olvasó azt mondja, a könyv unalmas volt, csalódást okozott neki, esetleg hiányérzete maradt, akkor dramaturgiai gondok állnak a háttérben.

Maga a dramaturgiai ív két dologból áll össze: történeti és érzelmi ívből. Az előbbinél azzal foglalkozunk, hogy mi történik a szereplőkkel és ez az ív hogyan épül fel. Az utóbbinál pedig azzal, hogy reagál minderre a karakter érzelmileg, hogyan változik mindannak hatására, ami történik vele.

Szerinted miért van az, hogy sok kezdő számára ez titokzatos fogalomnak tűnik? Mi az, ami miatt az írásnak ezt a részét nehezebb kitapasztalni és jól használni?

Valószínűleg mi, könyvkiadó-szakma tesszük olyan titokzatossá ezt a fogalmat, ugyanis az elutasítás okaként nagyon gyakran jelenik meg az, hogy „dramaturgiai hiba” van a könyvben. És amíg a nyelvi probléma, a világépítési hiányosság vagy az egysíkú karakter fogalma érthető, addig ez nagyon tágnak tűnik. Mert tág is, több dolgot magában rejt.

Ráadásul az olvasók a visszajelzéseikben nem fogják tudni pontosan megfogalmazni a dramaturgiai problémát, így néha még az előolvasók, béták sem tudnak ezen segíteni. Ugyanis az egyes olvasói benyomások, érzések mögött kell ilyenkor megtalálni az írástechnikai problémát. Egy szerkesztő ebben segíthet, vagy az író, amikor már rutinosabb, tudja, milyen kérdéseket kell feltennie, hogy a benyomások mellett pontos, számára hasznos válaszokat kapjon az előolvasóitól.

Egyáltalán szükség van arra, hogy a szerző írás közben megtervezze a regénye szerkezetét? Nem az a lényeg, hogy ne unatkozzon az olvasó, mindig történjen valami izgalmas?

A kérdés mögött igazából egy tévhit áll: az a gondolat, hogy egy dramaturgiai szempontból jól szerkesztett regény kiszámítható lesz. Pedig ha a regény unalmas vagy kiszámítható, akkor valószínűleg az információadagolással lehet gond. Ami pont egy dramaturgiai hiba. A megtervezett regény tehát lehet nagyon is izgalmas.

Ennek ellenére egyáltalán nem kötelező írás közben megtervezni a regény szerkezetét. Azt viszont érdemes megérteni, hogy a befejezett kéziraton még kellhet dolgozni. Ilyenkor akár dramaturgiai javításokra is szükség lehet még. Ha nem nagy logikai hibára épül vagy csúszik szét a regény, nem kell újraírni, csak javítani. De néha sajnos részben vagy egészben újra kell írni a kéziratot, bizonyos részeket ki kell dobni, másokat kibővíteni.

Íróként ezt el kell fogadnunk, mert ez az írás része.

Az interneten sok történetsablont találni, amik fejezetekre bontva elmagyarázzák, mikor minek kell történnie a regényben. Ezekre mennyire érdemes támaszkodni?

Az egyes történetsablonokról érdemes tudni, hogy sikeres művek alapján születnek. Az írástechnikában általában, és a dramaturgia terén is igaz, hogy nem kívülről mondja meg valaki a tutit, hanem sok-sok sikeres, jól működő történet szerkezeti azonosságai alapján alakulnak ki ezek a sémák.

Ennek ellenére semmi sincs kőbe vésve. Nemcsak a szabályos dramaturgiát követő történetek, hanem a tökéletes profizmussal felrúgott szabályok is adhatnak hatalmas élményt az olvasónak. Ezeket a történetvázakat tehát nem árt megnézni, de nem kell hozzájuk foggal-körömmel ragaszkodni. Viszont jó tudni, hogy mit csinálunk másképp, és miért döntöttünk úgy, hogy teszünk a szabályokra.

Ha a dramaturgia egy regény teljes cselekményét érinti, akkor hogyan lehet gyakorolni azt egy két hónapos kurzuson?

Az Írástudó Íróiskola Dramaturgia kurzusán mindenki a saját regényével foglalkozik. Nem az a célunk, hogy egységes formába rázzuk ezeket a regényeket, hanem az, hogy az egyes heti témák, szempontok alapján végiggondoljuk, melyikben mi működik jól és mi az, ami miatt esetleg kevésbé működik ez a regény.

A kurzus tehát valójában egy elég alapos és személyre szóló kéziratfejlesztés, ahol végigbeszéljük a szerzővel, hogyan tudja működőképesebbé tenné a regényét. Emellett kap egy szemléletmódot, aminek segítségével később is hátrébb léphet, nézheti kritikusabb szemmel saját kész kéziratait.

Az Aranymosás pályázat előszűrői szakaszán túljutott kéziratok később gyakran éppen dramaturgiai problémák miatt esnek ki. Mondanál példát arra, hogy milyen jellemző hibákkal foglalkoztok a kurzuson?

Foglalkozunk a történeti ív felépítésével, konfliktus jellegével, az ütközéspontokkal. Nem kezdődik-e túl későn a regény, tényleg kimozdítja-e a szerző a főhőst a komfortzónájából, az ellenfél nagyon erősnek (de azért legyőzhetőnek) tűnik-e, megvannak-e a cselekmény főbb pontjai és a megfelelő helyen vannak-e. És foglalkozunk az érzelmi ívvel, a főhős karakterfejlődésével, a főgonosz háromdimenzióssá tételével, a regény végén az érzelmi levezetéssel.

Előkerülnek olyan témák, is hogy mit tehet az író, ha leül a regény, hogyan tudja fenntartani a feszültséget, milyen lehet a regény és milyen az egyes jelenetek szerkezete.

A kurzus során fontos szerepet játszik a figyelmes olvasás kifejlesztése: a hallgatóknak minden héten meg kell vizsgálniuk, hogyan valósítja meg a témát egy-egy megjelent regény, illetve hogyan valósították ők meg a saját kéziratukban.

Úgy vettem észre, hogy ha egy történetre az írók negatív visszajelzést kapnak, akkor gyakori reakció, hogy vagy mindenáron ragaszkodnak az eredeti sztorihoz, vagy az egészet ki akarják dobni, és inkább egy újba kezdenek. Szerinted mikor érdemes kitartani egy történet mellett, és inkább átdolgozni?

Akkor érdemes megmaradni a történet mellett egy nagyobb átdolgozás árán is, ha az nagyon sokat jelent az írónak. Viszont lehet, hogy ilyenkor részben vagy egészében újra kell írnia a kéziratot. Nyilván vannak kisebb hibák, amiket ki lehet könnyebben kalapálni, és vannak olyan nagyságú hibák, amiknél feltétlenül újra kell írni a regényt. Ha az egész mű valamilyen nagyon komoly logikai hibára épül, vagy ha az írói ígéret teljesen megváltozik (más probléma, esemény kerül a történet fókuszába egy idő után, megváltozik a főhős személy), akkor választani kell és ennem megfelelően újraírni a regényt.

Viszont, ha a szerző úgy érzi, ezt a történetet el kell mesélnie, érdemes foglalkozni vele. Persze néha az ember félretesz egy-egy ilyen ötletet, és később tér vissza hozzá. Ez is teljesen normális.

Ez az egyetlen olyan kurzus, ahol a szövegrészlet mellett a regényük szinopszisát is el kell küldeniük a jelentkezőknek. A gyakorlatban mennyire kell késznek lennie a kéziratnak ahhoz, hogy az írók jól tudjanak vele dolgozni a kurzuson?

A tapasztalat az, hogy a kurzus akkor a leghatékonyabb, ha az ember kész kézirattal érkezik. A kurzus során foglalkozni kell a nyitójelenettel, a tetőponttal, a zárással is – és ha ezeket az adott héten írja meg az ember, akkor lehetnek gondjai akár azzal, hogy a stílus még nyers, akár azzal, hogy nem tudja még pontosan, hogyan fogj adagolni az információt, és kibeszél a jelenetben.

Éppen ezért a 2019-es kurzusra kimondottan olyan jelentkezőket várunk, akik egy kész regényen akarnak dolgozni. Lehet ez olyan mű, amit elutasítottak valamilyen pályázaton, és ki szeretnék javítani, de lehet akár frissen megírt kézirat is, aminek a szerzője szeretné előre kiküszöbölni a dramaturgiai problémákat, és már egy javított verziót beadni pályázatra.

Kellenek előismeretek a tananyag feldolgozásához? Kinek ajánlanád a kurzust?

Ezen a kurzuson nagyon fontos, hogy a hallgatók ismerjék és magabiztosan használják az olyan írástechnikai eszközöket, amikkel a korábbi – főleg a Szövegboncoló, a Párbeszéd és a Leírás – kurzusokon foglalkozunk. Itt már nem állunk meg annál a kérdésnél, hogyan lehet a leírásokkal átadni egy szereplő hangulatát, de azzal számolunk, hogy a szerző ezt meg tudja csinálni.

Ez nem jelenti azt, hogy kötelező elvégezni a korábbi kurzusokat. Gyakorlott írókat több regénnyel, kézirattal a hátuk mögött szintén szeretettel várunk, abszolút kezdőknek viszont nem ezt a kurzust ajánlanám, mert végig éreznék, hogy hátrányban vannak, és ez frusztráló és a munkát is megnehezíti számukra.

Milyenek a visszajelzések a tananyaggal kapcsolatban? A résztvevők, hogyan tudják kamatoztatni az itt megszerzett tudást?

A kurzus nagyon erős élmény. A kész regény átbeszélése, hibák könyörtelen kikeresése mindenki számára nehéz érzelmileg. Viszont a közös munka, a kézirat fejlesztése nagyon izgalmas írói élmény, általában a kurzuson hatalmas megvilágosodásokra is sor kerül. Az adott kézirat javítása is sokszor sikeres, ugyanakkor a hallgatók egy nézőpontot is elsajátítanak, a kritikus olvasásét, aminek révén más művekben is megfigyelhetik a fontos dramaturgiai pontokat, illetve akár a saját, következő regényüket is meg tudják nézni kritikus szemmel, miután megírták. Így hosszú távon több sikert érhetnek el.

Köszönöm az interjút!

Ha felkeltette az érdeklődésed a dramaturgia kurzus, a következő februárban indul, és január 20-ig még jelentkezhetsz rá. További részletek itt.

Ha az Írástudó Íróiskola többi kurzusára is kíváncsi vagy, kattints ide.

Róbert Katalin blogját pedig itt találod.