Hogyan írj fülszöveget

A borító után a következő dolog, amit egy olvasó egy regénnyel kapcsolatban megnéz, az a fülszöveg. Bár az érdeklődés felkeltése szempontjából a borító nagyon fontos, elég ritka, hogy valaki kizárólag azért vegyen meg egy könyvet, mert tetszik neki a borítója. Így ha nem valamilyen ajánlás alapján veszik meg a könyvünket, sok esetben bizony a fülszöveg a döntő.
Egy író általában akkor ír fülszöveget a regényéhez, ha abba a szerencsés helyzetbe kerül, hogy egy kiadó megjelenteti a könyvét (bár nem biztos, hogy őneki kell megfogalmazni), de ezen kívül számos olyan helyzet előfordulhat, amikor szükséges vagy csupán jól jön, ha van a művünkhöz egy frappáns fülszöveg. Például ha te magad jelenteted meg a könyvedet, akkor a fülszöveg kitalálása a te feladatod lesz, ha írtál egy blogregényt, nem árt hozzá egy ismertető. Vagy ha csak ajánlani akarod valakinek a könyved (szerkesztőnek, bétákat keresel), ahhoz is hasznos egy figyelemfelkeltő ajánló.

Fontos megjegyezni, hogy a fülszöveg nem tartalmi ismertető, nem szinopszis, hanem marketingeszköz. Arra szolgál, hogy felkeltse a célközönség érdeklődését a könyv iránt. Nem az a jó fülszöveg, ami a legügyesebben össze tudja foglalni, hogy miről is szól a könyv, hanem ami figyelemfelkeltő.
Biztos mindenki találkozott már olyan fülszövegekkel, amit mintha olyasvalaki írt volna, aki nem is olvasta a könyvet. A nevek és a helyszín stimmelnek, de olyan eseményekre utal, amik nem történnek meg, vagy nem úgy történnek meg, ahogy a fülszöveg beállítja.
Sok fülszöveg ferdít egy kicsit, és ez nem feltétlenül baj, ha ezáltal eladhatóbb lesz a könyv. Például ha azt írjuk, hogy „nagyszabású szerelmi történet”, miközben ez mellékszál, a könyv inkább a családi kapcsolatokra koncentrál, az valószínű nem lesz probléma, a „szerelem” pedig jobb hívószó, mint a „család”. Nyugodtan használjunk figyelemfelkeltő, ütős szavakat, mint „élet-halál harc”, „lenyűgöző rejtély”, „szédületes kaland”, „életre szóló szerelem”stb.
Kicsit túlozhatunk, de ne hazudjunk, a fülszövegből derüljön ki, hogy ez milyen történet lesz. Ha a fülszövegben szerelmet, akciót, tragédiát, háborút stb. ígérünk, és közben maga a könyvben ezek nincsenek benne, akkor kockáztatjuk azt, hogy az olvasó pusztán már csak azért is csalódott lesz, mert nem azt kapta, amit az ismertető ígért neki.

Általában a fülszövegek 100 és 200 (de inkább 150) szó között szoktak lenni. Ennél hosszabbat nem nagyon érdemes írni, mert úgysem olvassák végig. Személy szerint, ha egy ismertető féloldalas, már meg sem nézem. Ha az író nem tudja egy bekezdésben összefoglalni, hogy a könyve miről szól, és nekem miért kellene azt elolvasnom, akkor gyanakodni kezdek, hogy a művéből is hiányzik a határozott irány.
100 szónál lehet rövidebb a fülszöveg, ha például inkább hívószavakkal, rövid, ütős mondatokkal dolgozunk (vagy az alapötlet annyira egyedi, hogy elég azt felvázolni pár mondatban), de ez nem minden regénynél működik. A következő fülszöveg például 50 szó körül van:
„Egy gyönyörű és előkelő család.
Egy magánsziget.
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.”

Tartalmi szempontból, annak feltétlenül ki kell derülnie a fülszövegből, hogy milyen zsánerbe tartozik a regény. Még ha titokban is akarjuk azt tartani, hogy a regényünkben vérfarkas, tündér, gólem van, mert ez a történetben egy rejtély, akkor is utaljunk rá valamivel, hogy ez nem egy egyszerű krimi, románc, kortárs ifjúsági történet. Ezt mondjuk megtehetjük olyan kifejezésekkel, mint „misztikus erők”,  „természetfeletti események”, „titokzatos lény” stb.
De ugyanúgy, ha írtunk egy krimit, azt az ismertetőben ne tüntessük fel romantikus történetnek, derüljön ki belőle, hogy a fő hangsúly nyomozáson lesz, még ha meg is említjük a szerelmi szálat.
A másik véglet, amikor a fantasy, sci-fi ismertetők tele vannak olyan zsargonnal, aminek az olvasó a felét sem érti. Például: Lord Bluehair elindul hű mardárhordozójával, hogy véget vessenek a gonosz Yellowhair uralmának, aki a nála lévő ezüstmitrillával elpusztíthatja Shiremantot és  Toretelt.
Ezt az olvasó csak akkor tudja majd dekódolni, miután elolvasta a könyvet. Ehelyett fogalmazzunk érthetően: Lord Bluehair elindul hű fegyverhordozójával, hogy véget vessen a gonosz mágus uralmának, aki a nála lévő ezüstmitrillával, a varázskarddal, képes arra, hogy elpusztítsa a két ősi birodalmat.

Evidensnek tűnik, de lehetőleg a fülszövegben ne lőjünk le a poént, ne áruljuk el, hogy mi lesz a könyvünk vége. Valószínűleg olyasmit senki nem fog beleírni az ismertetőbe, hogy „és hosszas nyomozás után a detektív kideríti, hogy a komornyik volt a gyilkos”. De abba a hibába nagyon  könnyen bele lehet esni, hogy eláruljuk, mi lesz a fő konfliktusunk lezárása. Például „a két fiatalnak sok szomorúságon kell átmennie, de a szerelmük mindent legyőz”. Vagy „Bent üldözi a kormány, de végül sikerül felülkerekednie az elnyomó hatalmon”.
Tehát a konfliktusokat mindig hagyjuk meg nyitottnak, még célozni se célozzunk arra, hogy a főszereplő végül eléri-e a célját, mert akkor már nincs is értelme elolvasni a könyvet.
Előbbi két példa helyett: „vajon a két fiatal mennyit hajlandó feláldozni a szerelmükért?”, „Ben végül szembeszáll az elnyomó hatalommal, még ha emiatt menekülnie is kell”.
Minden fülszövegnek kell tartalmaznia valamilyen kérdést: XY túléli-e a küldetést? Megnyeri a versenyt? Elnyeri a királylány kezét? Megtalálja a gyilkost? stb. Ha a fülszöveg nem képes felkelteni az igényt az olvasóban, hogy ezekre a kérdésekre meg akarja tudni a választ, akkor nem fogja megvenni a könyvet.

Most pedig térjünk át egy konkrét példára.

„Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa, Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt, tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.

A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.”

Ahogy a fenti példában is, a fülszövegek többsége a főszereplő megnevezésével kezdődik. A következő, hogy elmondjuk, mi az érdekes ebben a karakterben (orgyilkos). Utána felfedjük, mi a problémája (elkapták, ezért most a sóbányában robotol). A példában a következő a katalizátor esemény, ami feje tetejére állítja a főszereplő világát (felajánlják, hogy részt vehet egy versenyen). Ezen kívül még el kell mondani, mi lesz a főszereplő feladata (megnyerni a versenyt), mi ennek a tétje (életben maradás), és  milyen akadályok állnak az útjában (nehéz feladatok és a többi harcos).
A végén pedig utalnak arra is, hogy a kalandok mellett egy romantikus szál is jelen lesz majd a történetben.

A következő fülszövegben is hasonló felépítést látunk: főszereplő + probléma +tét+akadály.
Viszont ebben az esetben nagyobb a hangsúly az akadályokon, ami illik is regényhez, hisz legnagyobb részben a problémamegoldásról szól.

„Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg. Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne. Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg ,,emberi tényező".
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a számtalan leküzdhetetlennek tűnő akadállyal szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?”

A harmadik fülszöveg egy másik megoldást mutat, ami fantasy, sci-fi és egyéb spekulatív fikciós regényeknél szintén előfordul, hogy nem a főszereplővel kezd a fülszöveg, hanem a világ bemutatásával. Ez a megoldás persze az olyan történeteknél működik, ahol a világ van annyira egyedi és érdekes, hogy magában az is bevonzhatja az olvasókat.  A másik eset, amikor kezdhetünk a korszak felvázolásával, ha történelmi regényt írtunk.
Fontos, hogy a fülszövegből kiderüljön nem csak az, hogy a könyv miről fog szólni, hanem milyen jellegű. Ha a regény fő erénye az ötletes világ, akkor azt kell kiemelni, ha humoros, akkor ez köszönjön vissza a fülszövegben is, ha lírai vagy érzelmes, akkor az.

„Az ember jobb, ha óvatos, amikor olyan városban kell egy titokzatos gyilkos nyomába erednie, mint Bulikov. Mert itt a világ teljesen más szabályok szerint működik. Amikor a város isteneit elpusztították, uralmukat megdöntötték, imádatukat betiltották, a valóság szövete darabokra hasadt Bulikovban. A lépcsők azóta a semmibe vezetnek, a sikátorok a múltba nyíló átjárókká váltak, az utcákon a bűnözők nyomtalanul eltűnnek.
Shara Thivanit hivatalosan diplomataként küldte ide az elnyomó birodalom. Valójában viszont országa egyik legjobb kéme, akinek most egy gyilkost kell kézre kerítenie. Ahogy a nyomozás egyre súlyosabb titkokat tár fel, úgy rajzolódnak ki fokozatosan Shara előtt egy sötét összeesküvés körvonalai. A nő hamarosan gyanakodni kezd, hogy a szörnyű város uralkodói talán nem is haltak meg és Bulikov kegyetlen uralma könnyen visszatérhet.”

Korábban írtam a high-concept ötletekről és a logline-ról, és amiről abban a cikkben beszéltem, az erősen kötődik ehhez a témához is. A fülszöveg tulajdonképpen a logline hosszabb változata, de ugyanaz a szerepe mindkettőnek, hogy felkeltse az érdeklődést a mű iránt, és megvilágítsa, hogy mi az, amiben különleges, miért emelkedik ki a sok hasonló történet közül. A korábbi cikkre visszautalva most csak annyit ismételnék meg, hogy a fülszövegbe azokat az elemeket világítsuk meg, amik a mi világunkban, főszereplőnkben, történetünkben egyediek és izgalmasak. Ennek megfelelően ne fogalmazzunk túl általánosan. Például ha a kitalált világunkban egy átok miatt éjszaka minden lakos láthatatlanná válik, akkor ezt így írjuk bele a fülszövegbe, ne hagyjuk homályban, mi az az átok. Ha a főszereplőben érdekes a hivatása, pl. túsztárgyaló (és persze ennek szerepe is van a történetben), akkor ne csak annyit áruljunk el, hogy veszélyes a munkája.
Tehát legyünk konkrétak, de ne tömjük tele a fülszöveget olyan kifejezésekkel, amit az olvasók nem tudnak értelmezni; derüljön ki belőle, miről fog szólni a történet, de ne spoilerezzünk el semmit; végül pedig tartalmazzon konfliktust, olyan kérdést, amire az olvasó tudni akarja a választ.

Mielőtt hozzákezdesz a saját fülszöveg megírásához, érdemes párat elolvasni a saját zsáneredben, megnézni, hogy ezek közül melyik hozza meg a kedved az olvasáshoz, és ezt vajon milyen eszközökkel éri el. Ezen kívül érdemes a bestsellerek fülszövegeit elolvasni, majd elgondolkozni azon, hogy mi lehet azokban az, ami ilyen sok különböző embernek felkeltette az érdeklődését.


Kapcsolódó cikk: - Mire jó a logline, mit jelent a high-concept ötlet