Már közhelynek számít az a tanács, hogy ha valaki író szeretne lenni, akkor írjon sokat, és olvasson sokat. Az igazság viszont az, hogy a legtöbben nem úgy olvasunk, hogy azáltal bármi használhatót megtudnánk az írásról. Azt persze nem tudom megmondani, hogy ez mennyire általános tapasztalat, vagy mennyire nem, de szerintem nem vagyok egyedül azzal, ha azt mondom, hogy régebben rosszul olvastam. A „rosszul” itt azt jelenti, hogy felületesen. A gyerekek olvasás közben elsősorban a történetre koncentrálnak, végigolvassák a könyvet, mert tudni akarják, mi történik a következő lapon. Ez sok felnőttnél is megmarad: elsősorban a történet köti le őket, és maga a mű megformáltságára kevésbé figyelnek. Semmi baj nincsen azzal, ha valaki így olvas, viszont egy író számára ez, a csupán az élvezet kedvéért való olvasás kevésbé hasznos.
Az Így neveld a regényedet blog egyes tartalmai átköltöztek az új szerkesztői oldalamra!
A cikk folytatása teljes egészében elolvashatod a Regénynevelde oldalon, itt találod meg.
Ha egyetlen új posztról sem szeretnél lemaradni, kövesd a Facebook-oldalam!
Vagy iratkozz fel a Regénynevelde hírlevélre!
:)
VálaszTörlésSzuper téma, jó összefoglalás! Köszönöm a cikket, tanultam belőle (ismét). Ui.: A Kinges link hiányzik... most keresgélhetem (morci). Addig viszont nem nyugszok, amíg meg nem találom! (eltökélt)
VálaszTörlésA Kinges szerkesztést érdemes a könyvében megnézni. De az angol változatot megnézheted ezen a linken: http://zenmagiclove.com/phrase-change-display.html
TörlésSzia. Nagyon érdekes a cikked. Azért találom különösen érdekesnek, mert én pont az ellenkezőjétől szenvedek: azt érzem, hogy egyre nehezebb kikapcsolódásként olvasni. Lehet, hogy ez rám igaz, hiszen én nyelvészetet tanultam, és ezért talán jobban feltűnik a nyelvhasználat, de sokszor van, hogy inkább kicsit lazítani akarnék ahelyett, hogy állandóan azt figyelem, mások hogy írnak. Főleg mivel sajnos a jó fogalmazásoktól úgy érzem, hogy én nem tudok ilyet írni. Döbbenetes például Emile Zolától a Párizs gyomra című regény, amiben a leírások nagyon különlegesek, mindenkinek ajánlom, hogy lapozzon bele.A múltkor voltam egy előadáson, ahol egy kortárs költővel beszélgettek, tőle is azt kérdezték, tud-e egyáltalán kikapcsolódásként olvasni. Ebből arra következtetek, hogy nem csak bennem merül fel, hogy ez sok írónál már kényszer. Mondjuk ő azt válaszolta, hogy tud. :)
VálaszTörlésEzt természetesen nem kötözködésből írtam, nagyon jól írsz, és nagyon tetszik a cikked.
Nekem is volt blogom az írásról, évekig vezettem,most indítottam újra másik felületen, ha gondolod, itt megtalálod: https://sorokbaszedve.wordpress.com/
Szia!
TörlésGyakorlatilag mindenkitől meg lehet ezt kérdezni, aki intenzíven foglalkozik szövegekkel. Ez van, ha a munka vagy a képzettség egybefolyik valamilyen szabadidős tevékenységgel. De ugyanezt élheti át a filmes is, aki moziba megy. Ami a többi nézőnek egy teljesen élvezhető film, abban ő észreveszi, hogy rossz a vágás, béna a rendezés és a hangkeverés. Viszont az is gond lenne, ha profi filmes létére ezeket nem venné észre.
Egy szöveget, szerintem, több szinten lehet élvezni. Lehet, hogy valami nyelvileg slampos, de a története ügyesen van felépítve. Vagy nyelvileg kiemelkedő művekkel is lehetnek gondok más téren. Lehet, hogy nálam is magasabban van már a léc, de sokféle művet tudok élvezni, ha találok benne valami értékelhetőt.
Szerintem amúgy egy írónak előnyösebb probléma, ha túl kritikusan olvas, mint ha válogatás nélkül minden tetszik neki. :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSzia! Tudnál tanácsot adni, hogy hogyan kéne megtanulnom így olvasni, analizálni. Mert, hogy őszinte legyek nem értem ezt a mondatról mondatra szedjük szét a szöveget és gondolkozzunk el rajta, és hogy hogyan tudom felismerni azt, hogy melyik írónak milyen az eszköztára... még nagyon az elején járok a dolgoknak. :
VálaszTörlésSzia! Ehhez kapcsolódóan van egy cikk, amiben van egy sor kérdés, amit olvasás közben fel tudsz tenni magadnak a szöveggel kapcsolatban, és ezek alapján tudod elemezni:
Törléshttp://igyneveldaregenyedet.blogspot.hu/2015/10/szempontok-szovegelemzeshez.html
Talán úgy könnyebben megy a dolog, ha nem egy művet elemzel, hanem veszel két hasonló írást (pl. két kortárs romantikus regényt), és megpróbálod meghatározni a különbségeiket. Melyik szerzőnek milyen a stílusa: könnyed, humoros, komoly, szarkasztikus stb.? Mennyi leírást használ? Használ-e szlenget? A mondatai rövidek és pergőek, vagy terjengősek és lassúak? Stb.
A szöveg analizálása sem megy egyik napról a másikra. Elég, ha kicsit jobban odafigyelsz olvasás közben, és fokozatosan egyre többet fogsz észrevenni az író eszköztárából.
Sok sikert! :)
Köszönöm!:)
Törlés