"A mítosz növekszik és érik, ahogy alapszerkezetének keretén belül új kísérletek születnek… A mítosz végtelenül rugalmas, számtalan variációja létezhet anélkül, hogy elveszítené varázsát. És mindnyájunkat túl fog élni."
A hős útja (külföldi) írós körökben az egyik legelterjedtebb dramaturgiai módszer, amely Joseph Cambell amerikai mítosz- és valláskutató Az ezerarcú hős (The Hero with a Thousand Faces, magyarul az Édesvíz Kiadó adta ki) könyvét veszi alapul. Cambell azt tűzte ki céljául, hogy a különböző kultúrák mítoszaiban kimutassa az állandó mintázatot, más néven monomítoszt, valamint felvázolja az archetipikus hős kalandjainak fő állomásait.
Az írók számára ez azért bizonyult hasznos eszköznek, mivel egy kerek, lezárt történetet kapunk a szerkezet követésével. Másrészt pedig, mivel évezredes történetmesélési alapokon nyugszik, ezt a struktúrát a legtöbb ember kielégítőnek, élvezhetőnek találja. Ez a narratív struktúra kimondottan jól alkalmazható cselekményközpontú zsánerekhez, mint például a fantasy, sci-fi, történelmi és kalandregények stb.
I. Indulás
1. Kalandra hívás
2. A kaland visszautasítása
3. Természetfeletti segítség
4. Az első küszöb átlépése
5. A cethal gyomrában
II. Beavatás
6. A próbatételek útján
7. Találkozás az Istennővel
8. A nő mint csábító
9. Megbékélés az apával
10. Megdicsőülés
11. A végső adomány
III: Visszatérés
12. A visszatérés megtagadása
13. A mágikus menekülés
14. Külső segítség
15. A visszatérés küszöbének átlépése
16. Két világ ura
17. Szabadon élni
Kalandra hívás: a hős éli mindennapi életét, mígnem egy váratlan esemény hatására (új információ, probléma, kihívás, kérés) nekivág az ismeretlennek.
A kaland visszautasítása: először a hős ellenáll a hívásnak. A felelősségérzet, félelem, kételkedés saját képességeiben stb. visszatartja.
Természetfeletti segítség: amint a hős elkötelezte magát a kaland mellett, megjelenik természetfeletti mentora, aki tudással vagy mágikus tárggyal látja el, amely majd segíteni fogja az útján.
Az első küszöb átlépése: ebben a szakaszban a főhős belép a kaland birodalmába, elhagyva ismert világát és annak szabályait egy ismeretlen és veszélyes világért.
A cethal gyomrában: a hős végleg hátrahagyja a világát és korábbi énjét ezzel demonstrálva, hogy készen áll az átalakulásra.
A próbatételek útján: próbák, feladatok és kalandok sora, melyeket a hősnek teljesítenie kell, hogy elkezdhesse az átalakulást, ugyanis ezek készítik fel végső céljának elérésére. Általában elbukik valamelyik próbán.
Találkozás az Istennővel: pozitív női értékek megtestesítője, a hős számára az élet teljességét jelképezi.
A nő mint csábító: nőiség negatív oldala, ám a csábításnak nem kell feltétlenül személy formájában megjelennie. Egy vonzó, materiális ajánlat, mely eltérítheti a hőst a céljától.
Megbékélés az apával: a hős szembenéz azzal, akinek leginkább hatalma van az élete fölött. A mítoszokban ez egy apafigura, de nem feltétlenül kell annak lennie (bármilyen hatalommal rendelkező személy vagy tárgy lehet).
Megdicsőülés: fizikai halál vagy én halála annak érdekében, hogy a hős megszerezhesse a felsőbbrendű tudást.
A végső adomány: a végső cél elérése, amiért a hős eredetileg vállalta a kalandot. Az összes korábbi lépés erre készítette fel a főhőst, hisz meg kellett tisztulnia ahhoz, hogy elérje a transzcendens jutalmat (gyakran a hallhatatlanságot).
A visszatérés megtagadása: miután boldogságot és megvilágosodást talált az új világban, a hős lehet, hogy nem akar visszatérni a régi világába, hogy megossza tudását a többiekkel.
A mágikus menekülés: lehet, hogy az istenek féltékenyen őrzik a hős által megszerzett jutalmat, így az azzal való visszatérés is veszélyes lehet.
Külső segítség: ahogy útjának elején, úgy a hősnek a végén is szüksége lehet segítőkre, hogy visszatérhessen a világába.
A visszatérés küszöbének átlépése: a visszaérés után a hősnek meg kell őriznie az útja során megszerzett tudást, a mindennapi élet részévé tennie, továbbá rá kell jönnie, hogy tudná megosztani ezt a világ többi részével.
Két világ ura: a hősnek el kell érnie az egyensúlyt a spirituális és a materiális valóság között.
Szabadon élni: a hős megszabadul a haláltól való félelemtől, ami lehetővé teszi számára, hogy szabadon éljen – pillanatnak él, nem tartva a jövőtől és nem bánva a múltat.
Cambell kutatása már önmagában is figyelemreméltó, de hogy végül az írók számára áttekinthető és gyakorlatban is alkalmazható modell legyen, abban nem kis szerepe volt a hollywoodi producernek és forgatókönyvírónak, Christopher Voglernek. Vogler Cambell munkáját felhasználva írta meg a The Writer’s Journey-t, melynek alcíme alapján (Mitikus struktúra írók számára) rájöhetünk, hogy ez nem más, mint egy dramaturgia tankönyv. A The Writer’s Journey első részében a 8 fő archetípusról ír (Hős, Mentor, A küszöb őrzője, Hírnök, Alakváltó, Árnyék, Szövetséges, Szélhámos), második részében pedig leírja a hős útjának 12 lépését:
1. A közönséges világ, 2. Kalandra hívás, 3. A kaland visszautasítása, 4. Találkozás a mentorral, 5. Az első küszöb átlépése, 6. Próbák, szövetségesek és ellenségek, 7. A legbelsőbb barlang megközelítése, 8. Megpróbáltatás, 9. Jutalom, 10. Visszaút, 11. Feltámadás, 12. Visszatérés az elixírrel.
Vogler megtartotta Cambell legtöbb lépését, csak kissé leegyszerűsítette őket, illetve néhol összevont két stációt. Vogler szerint Cambell érdeme abban áll, hogy felismerte, minden mítosz gyakorlatilag ugyanazt a történetet meséli el, feltárta ezek mögött az univerzális történetek mögötti állandó szerkezetet.
Azóta rengeteg filmben kimutatták a modell hatását (George Lucas a szakdolgozatát is Az ezerarcú hősről írta). Például ebben a táblázatban a hős útjának lépéseit látjuk, ahogy A csillagok háborúja, A Gyűrűk Ura, a Harry Potter és a bölcsek köve, az Óz, a nagy varázsló és a Mátrix filmekben megnyilvánul.
Eleinte mikor a cambelli struktúra kezdett elterjedni a forgatókönyvírók körében, voltak olyanok, akik lusta, ötlettelen emberek mentsvárának találták, akik nem képesek maguktól kiötleni egy eredeti történetet. Azonban a monomítosz-struktúrával ugyanaz a helyzet, mint a jungi archetípusokkal, vagyis mindkét esetben a különböző kultúrák történeteiben közös, visszatérő elemekkel van dolgunk. Ebben az értelemben persze mindkettő leegyszerűsítő, de pontosan azért, mert a minden emberben meglévő mítoszteremtő képesség hozza ezeket a mintákat felszínre.
A mitikus történetek, éppúgy, mint az archetípusok, a kollektív tudattalanból erednek, bennük az emberi elme működése mutatkozik meg. Vogler szerint ez az oka annak, hogy a mitikus modell alapján felépülő történetek bármily fantasztikusak és hihetetlenek legyenek is, az emberek „igaznak” fogadják el őket, mert pszichológiailag hitelesek. Nem meglepő hát, hogy a legtöbb történet még akkor is megfelel a monomítosz-struktúrának, ha a szerzője egyébként nem törekedett erre tudatosan.
Egy magyar tanulmány, mely fiatal írópalánták 14 és 18 éves koruk között írt eredeti történeteit vizsgálja, azt mutatja be, hogy a kamaszok írásai szépen követik (és ahogy idősödnek egyre inkább) Vogler 12 pontos listáját. Tehát mondhatjuk, hogy a Hős útja megfelel a kerek történetekkel szembeni elvárásainknak, és egy általános pszichológiai igényt elégít ki.
A Hős útja remek dramaturgiai eszköz, de mint minden előregyártott sablont, csak iránymutatóként érdemes használni, és nem szolgaian lemásolni (példa: Anakin Skywalkernek szűznemzéssel kellett fogannia, mert Cambell könyvében is ez volt). A görcsös mintakövetés természetellenes szerkezethez vezet, ami túlságosan is magára vonja a figyelmet. Ez csak egy lehetséges út, nem muszáj minden egyes lépését követni, nyugodtan lehet belőle elemeket elvenni és hozzáadni. Ideális esetben a történet szabja meg a szerkezetet, és nem fordítva. Tanulmányozd a struktúrát, és formáld át a saját igényeid szerint.
Forrás: - Joseph Cambell: Az ezerarcú hős
- http://www.skepticfiles.org/atheist2/hero.htm
- http://www.writingexcuses.com/2013/01/13/writing-excuses-8-2-heros-journey/
- http://writerunboxed.com/2013/06/13/why-the-heros-journey-is-a-tourist-trap/
A hős útja (külföldi) írós körökben az egyik legelterjedtebb dramaturgiai módszer, amely Joseph Cambell amerikai mítosz- és valláskutató Az ezerarcú hős (The Hero with a Thousand Faces, magyarul az Édesvíz Kiadó adta ki) könyvét veszi alapul. Cambell azt tűzte ki céljául, hogy a különböző kultúrák mítoszaiban kimutassa az állandó mintázatot, más néven monomítoszt, valamint felvázolja az archetipikus hős kalandjainak fő állomásait.
Az írók számára ez azért bizonyult hasznos eszköznek, mivel egy kerek, lezárt történetet kapunk a szerkezet követésével. Másrészt pedig, mivel évezredes történetmesélési alapokon nyugszik, ezt a struktúrát a legtöbb ember kielégítőnek, élvezhetőnek találja. Ez a narratív struktúra kimondottan jól alkalmazható cselekményközpontú zsánerekhez, mint például a fantasy, sci-fi, történelmi és kalandregények stb.
A hős útja a következő fordulópontokból áll (ezek persze metaforikusan értendők):
I. Indulás
1. Kalandra hívás
2. A kaland visszautasítása
3. Természetfeletti segítség
4. Az első küszöb átlépése
5. A cethal gyomrában
II. Beavatás
6. A próbatételek útján
7. Találkozás az Istennővel
8. A nő mint csábító
9. Megbékélés az apával
10. Megdicsőülés
11. A végső adomány
III: Visszatérés
12. A visszatérés megtagadása
13. A mágikus menekülés
14. Külső segítség
15. A visszatérés küszöbének átlépése
16. Két világ ura
17. Szabadon élni
Kalandra hívás: a hős éli mindennapi életét, mígnem egy váratlan esemény hatására (új információ, probléma, kihívás, kérés) nekivág az ismeretlennek.
A kaland visszautasítása: először a hős ellenáll a hívásnak. A felelősségérzet, félelem, kételkedés saját képességeiben stb. visszatartja.
Természetfeletti segítség: amint a hős elkötelezte magát a kaland mellett, megjelenik természetfeletti mentora, aki tudással vagy mágikus tárggyal látja el, amely majd segíteni fogja az útján.
Az első küszöb átlépése: ebben a szakaszban a főhős belép a kaland birodalmába, elhagyva ismert világát és annak szabályait egy ismeretlen és veszélyes világért.
A cethal gyomrában: a hős végleg hátrahagyja a világát és korábbi énjét ezzel demonstrálva, hogy készen áll az átalakulásra.
A próbatételek útján: próbák, feladatok és kalandok sora, melyeket a hősnek teljesítenie kell, hogy elkezdhesse az átalakulást, ugyanis ezek készítik fel végső céljának elérésére. Általában elbukik valamelyik próbán.
Találkozás az Istennővel: pozitív női értékek megtestesítője, a hős számára az élet teljességét jelképezi.
A nő mint csábító: nőiség negatív oldala, ám a csábításnak nem kell feltétlenül személy formájában megjelennie. Egy vonzó, materiális ajánlat, mely eltérítheti a hőst a céljától.
Megbékélés az apával: a hős szembenéz azzal, akinek leginkább hatalma van az élete fölött. A mítoszokban ez egy apafigura, de nem feltétlenül kell annak lennie (bármilyen hatalommal rendelkező személy vagy tárgy lehet).
Megdicsőülés: fizikai halál vagy én halála annak érdekében, hogy a hős megszerezhesse a felsőbbrendű tudást.
A végső adomány: a végső cél elérése, amiért a hős eredetileg vállalta a kalandot. Az összes korábbi lépés erre készítette fel a főhőst, hisz meg kellett tisztulnia ahhoz, hogy elérje a transzcendens jutalmat (gyakran a hallhatatlanságot).
A visszatérés megtagadása: miután boldogságot és megvilágosodást talált az új világban, a hős lehet, hogy nem akar visszatérni a régi világába, hogy megossza tudását a többiekkel.
A mágikus menekülés: lehet, hogy az istenek féltékenyen őrzik a hős által megszerzett jutalmat, így az azzal való visszatérés is veszélyes lehet.
Külső segítség: ahogy útjának elején, úgy a hősnek a végén is szüksége lehet segítőkre, hogy visszatérhessen a világába.
A visszatérés küszöbének átlépése: a visszaérés után a hősnek meg kell őriznie az útja során megszerzett tudást, a mindennapi élet részévé tennie, továbbá rá kell jönnie, hogy tudná megosztani ezt a világ többi részével.
Két világ ura: a hősnek el kell érnie az egyensúlyt a spirituális és a materiális valóság között.
Szabadon élni: a hős megszabadul a haláltól való félelemtől, ami lehetővé teszi számára, hogy szabadon éljen – pillanatnak él, nem tartva a jövőtől és nem bánva a múltat.
Cambell kutatása már önmagában is figyelemreméltó, de hogy végül az írók számára áttekinthető és gyakorlatban is alkalmazható modell legyen, abban nem kis szerepe volt a hollywoodi producernek és forgatókönyvírónak, Christopher Voglernek. Vogler Cambell munkáját felhasználva írta meg a The Writer’s Journey-t, melynek alcíme alapján (Mitikus struktúra írók számára) rájöhetünk, hogy ez nem más, mint egy dramaturgia tankönyv. A The Writer’s Journey első részében a 8 fő archetípusról ír (Hős, Mentor, A küszöb őrzője, Hírnök, Alakváltó, Árnyék, Szövetséges, Szélhámos), második részében pedig leírja a hős útjának 12 lépését:
1. A közönséges világ, 2. Kalandra hívás, 3. A kaland visszautasítása, 4. Találkozás a mentorral, 5. Az első küszöb átlépése, 6. Próbák, szövetségesek és ellenségek, 7. A legbelsőbb barlang megközelítése, 8. Megpróbáltatás, 9. Jutalom, 10. Visszaút, 11. Feltámadás, 12. Visszatérés az elixírrel.
Vogler megtartotta Cambell legtöbb lépését, csak kissé leegyszerűsítette őket, illetve néhol összevont két stációt. Vogler szerint Cambell érdeme abban áll, hogy felismerte, minden mítosz gyakorlatilag ugyanazt a történetet meséli el, feltárta ezek mögött az univerzális történetek mögötti állandó szerkezetet.
Azóta rengeteg filmben kimutatták a modell hatását (George Lucas a szakdolgozatát is Az ezerarcú hősről írta). Például ebben a táblázatban a hős útjának lépéseit látjuk, ahogy A csillagok háborúja, A Gyűrűk Ura, a Harry Potter és a bölcsek köve, az Óz, a nagy varázsló és a Mátrix filmekben megnyilvánul.
Eleinte mikor a cambelli struktúra kezdett elterjedni a forgatókönyvírók körében, voltak olyanok, akik lusta, ötlettelen emberek mentsvárának találták, akik nem képesek maguktól kiötleni egy eredeti történetet. Azonban a monomítosz-struktúrával ugyanaz a helyzet, mint a jungi archetípusokkal, vagyis mindkét esetben a különböző kultúrák történeteiben közös, visszatérő elemekkel van dolgunk. Ebben az értelemben persze mindkettő leegyszerűsítő, de pontosan azért, mert a minden emberben meglévő mítoszteremtő képesség hozza ezeket a mintákat felszínre.
A mitikus történetek, éppúgy, mint az archetípusok, a kollektív tudattalanból erednek, bennük az emberi elme működése mutatkozik meg. Vogler szerint ez az oka annak, hogy a mitikus modell alapján felépülő történetek bármily fantasztikusak és hihetetlenek legyenek is, az emberek „igaznak” fogadják el őket, mert pszichológiailag hitelesek. Nem meglepő hát, hogy a legtöbb történet még akkor is megfelel a monomítosz-struktúrának, ha a szerzője egyébként nem törekedett erre tudatosan.
Egy magyar tanulmány, mely fiatal írópalánták 14 és 18 éves koruk között írt eredeti történeteit vizsgálja, azt mutatja be, hogy a kamaszok írásai szépen követik (és ahogy idősödnek egyre inkább) Vogler 12 pontos listáját. Tehát mondhatjuk, hogy a Hős útja megfelel a kerek történetekkel szembeni elvárásainknak, és egy általános pszichológiai igényt elégít ki.
A Hős útja remek dramaturgiai eszköz, de mint minden előregyártott sablont, csak iránymutatóként érdemes használni, és nem szolgaian lemásolni (példa: Anakin Skywalkernek szűznemzéssel kellett fogannia, mert Cambell könyvében is ez volt). A görcsös mintakövetés természetellenes szerkezethez vezet, ami túlságosan is magára vonja a figyelmet. Ez csak egy lehetséges út, nem muszáj minden egyes lépését követni, nyugodtan lehet belőle elemeket elvenni és hozzáadni. Ideális esetben a történet szabja meg a szerkezetet, és nem fordítva. Tanulmányozd a struktúrát, és formáld át a saját igényeid szerint.
Forrás: - Joseph Cambell: Az ezerarcú hős
- http://www.skepticfiles.org/atheist2/hero.htm
- http://www.writingexcuses.com/2013/01/13/writing-excuses-8-2-heros-journey/
- http://writerunboxed.com/2013/06/13/why-the-heros-journey-is-a-tourist-trap/