Így neveld a regényedet

A gimnáziumi magyarórák a legtöbbünket meggyőztek arról, hogy a költői alakzatok egyedül az irodalomtanárokat érdekelhetik – na meg persze a költőket (de azok közül is csak az öreg, pápaszemes, szigorú tekintetű fajtát). Meg különben is te most éppen az új horror/sci-fi/ifjúsági misztikus-romantikus regényeden dolgozol, és az olvasók kiröhögnének, ha te a végső leszámolás közepén átmennél Petőfibe. Itt az előfeltevés az, hogy…

A karakterábrázolást és a szereplők múltjának bemutatását, illetve a környezet hiteles leírását egy regény sem kerülheti meg, tehát az információ hatékony kezelését minden írónak el kell sajátítania. Viszont bizonyos zsánerekben ezen felül még ott a világépítés problémája. Nyilvánvaló, hogy egy high fantasy történetben vagy egy sci-fiben sokkal többet kell magyarázni az olvasónak környezetről és a világról, mint egy romantiku…

Expozíciónak nevezzük a regényben megjelenő világgal, háttértörténettel, karakterekkel stb. kapcsolatos információkat, melyeket az olvasónak tudnia kell ahhoz, hogy értse, és követni tudja a  történetet. Az értő olvasó már az első pár oldal után le tudja mérni az író felkészültségét abból, hogyan tárja elé ezeket a tudnivalókat. A rosszul adagolt információ vagy hiányt és zavart okoz, vagy megakasztja és nehézkessé teszi a c…

A legtöbben úgy gondolnak a különböző elbeszéléstípusokra, mint fix, bebetonozott nézőpontokra, amelyek egy olyan kamerához hasonlatosak, amit felállítottak a tér közepén, és hagyták, hogy forogjon. Ám ahogy a filmek esetében is ritka, hogy egy egész filmet egyetlen mozdulatlan kameraállásból vegyenek fel, úgy egy elbeszéléstípuson belül is találhatunk váltásokat, mozgást. Például a közeli E/3 esetében is időnként a narráció …

A narratív távolság nem olyan téma, amin a legtöbb szerző írás közben elgondolkozik. Megkockáztatnám, hogy sikeres regényírók történetek tucatjait vetik papírra anélkül, hogy hallottak volna a narratív távolság fogalmáról. Persze nem azért, mert ők olyan érdektelenek lennének, egyszerűen a több ezer párbeszédírással, dramaturgiával, karakterizálással kapcsolatos tipp mellett ez a téma nem kap annyi figyelmet. Másrészt, ez…

A pleonazmus (szószaporítás) olyan stilisztikai hiba, melyet akkor követünk el, ha ugyanazt a fogalmat egymást követő, szinte ugyanazon szavakkal írjuk le. A fölösleges szavakkal teletűzdelt mondatok elhomályosítják a jelentést, gyengítik a mondanivalót, és összezavarhatják az olvasókat. Bizonyos területeken (néha az egyetemeken is) szinte elvárják a terjengős, körülményes vagy éppen óvatoskodó fogalmazást, abból kiindu…

1.     Ne keress kifogásokat Ne fogd az időre, a munkádra, a családodra, az életkorodra, a könyvpiacra, ha nem írsz. Alakíts ki egy rutint, és tartsd magad hozzá.   Ne halogass, és ne várj az ihletre: „Csak akkor írok, ha van ihletem, és én gondoskodom róla, hogy minden reggel pontban kilenc órakor legyen ihletem.”   2.     Ne legyél önhitt Ne nézd le az olvasókat, és ne hidd, hogy te mindenkinél okosabb vagy.   3.   …

A jelenség, mellyel most foglalkozni fogok szerencsére nagyon-nagyon ritka. Legalábbis, ha az írástechnikával foglalkozó könyveket, cikkeket, blogokat nézzük. Én konkrétan egy olyan könyvvel találkoztam eddig, amit ilyen szempontból problémásnak éreztem, és természetesen ez volt (talán) az első (kifejezetten) írástechnikával foglalkozó szakkönyv, ami évekkel ezelőtt a kezembe került. A poszt végére szerintem mindenki számár…