Regénynevelde írócsoport

Ezt kell tudnod, mielőtt szerkesztőt fogadnál a regényedhez

Még mindig sokan szeretnének itthon publikált szerzők lenni, sokaknak az az álma, hogy egyszer az ő könyvük is ott lesz a boltok polcain. Ami különbség a korábbi évekhez képest, hogy most már a kezdőknek is árnyaltabb elképzeléseik vannak arról, hogy ezt a célt hogyan tudnák elérni.
Már kevesekben él az a romantikus elképzelés, hogy valakiből úgy lesz ismert író, hogy hirtelen eszébe jut egy jó történetötlet, azt lázas ihletettségben papírra veti, másnap pedig postázza a kiadónak, aki rögtön küldi is neki a szerződést. A szerzőknek ma már pontosabb információik vannak arra nézve, hogyan lehet bejutni egy kiadóhoz, hogy érdemes pályázni, és arra nézve is, hogy íróként hogyan fejlődhetnek.
A tudatosabb írói hozzáállás következménye, hogy magyarul is egyre több írástechnikai anyag elérhető, megjelentek az íróiskolák, és megjelent alternatív lehetőségként a magánkiadás is. Ahogy növekszik az írókat megcélzó szolgáltatások száma, természetes, hogy lesznek köztük valóban hasznosak és minőségiek, és lesznek köztük rosszabbak. Valószínűleg mindenki találkozott már olyan hirdetéssel, amiben kezdő szerző, valódi szakmai háttér nélkül irodalmi ügynökséget indít, szintén pár kötetes szerző írós tanfolyamokat tart, vagy emberek szakmai tapasztalat nélkül irodalmi szerkesztést vállalnak pénzért.

Amatőr írós körökben elkezdett terjedni az a nézet, hogy mielőtt elküldenéd a kéziratodat egy kiadónak vagy egy irodalmi pályázatra, meg kell szerkesztetned (erről egy későbbi cikkben írok, hogy ez a tanács miért félrevezető). Ezzel párhuzamosan mintha az utóbbi időben megnövekedett volna azon hirdetések száma is, amelyek szerkesztést kínálnak.
Az nagyon jó, hogy az amatőr íróknak is megvan arra a lehetőségük, hogy felkeressenek szabadúszó szerkesztőket és cégeket, akik segíthetnek a kéziratuk fejlesztésében. Ha esetleg a szerző a kéziratát magánkiadásba szeretné vinni, akkor feltétlenül szükséges, hogy megjelenés előtt átnézze egy profi. Emellett léteznek olyan szolgáltatások, amelyekből sokat is lehet tanulni.
Viszont nagyon hiányosak az információk azzal kapcsolatban, hogy egy adott típusú szerkesztés mit is takar, mi a célja, kinek és milyen okból érdemes igénybe vennie.
Még ha egy hirdetés egyértelműen tájékoztat is, és egyáltalán nem szándéka félrevezetőnek lenni, akkor is az amatőr írók jó része egyszerűen nem tudja felmérni, hogy ha igénybe veszi azt a szolgáltatást, akkor az valóban segít-e elérni a céljait. És valószínűleg sokan téves elvárásokkal ugranak ezekbe bele, és csak későn jönnek rá, hogy okosabb lett volna azt az összeget inkább egy olyan képzésbe vagy szolgáltatásba fektetniük, ami valóban előremozdította volna az alkotói fejlődésüket. 

Külföldön már sokkal-sokkal régebb óta léteznek írókat segítő cégek és szabadúszók, mint itthon, ezek változatosabbak és áttekinthetőbbek is, és sokkal több információt találni azzal kapcsolatban, hogy melyik szolgáltatást kinek és mikor érdemes igénybe vennie. Magyarul ezzel kapcsolatban alig találni tanácsokat.
Ha külföldön felkeresel egy szabadúszó szerkesztőt, akkor általánosságban egy pontos tájékoztatást kapsz arról, hogy milyen típusú szolgáltatást mennyiért vállal, itthon meg a tájékoztatás sokszor kimerül annyiban, hogy „Szerkesztés: X Ft/ív vagy karakter”.
Mivel nincs arra egy általános meghatározás, hogy pontosan az irodalmi szerkesztés mit is foglal magában, ezért ezt a szolgáltatást kínálók is szabadon értelmezhetik. És mivel rendszerint az amatőr írók sem tudják pontosan, hogy miből kéne állnia a szerkesztésnek, ezért azt sem tudják, mik lehetnek a szerkesztővel kapcsolatban az elvárásaik. Így nagy az esélye annak is, hogy a szerző végül csalódik.

Az első dolog, amit tudni kell, hogy a szerkesztési folyamat nem mindig ugyanazokból a lépésekből meg javítási körökből tevődik össze. Nem lehet azt mondani, hogy a szerkesztő minden esetben X, Y és Z dolgot javítja a szövegen. Máshogy dolgozik egy olyan szerkesztő, akik szakszövegekkel foglalkozik, máshogy az, aki egy szépirodalmi kiadónál van, máshogy az, aki egy szórakoztató irodalmi kiadónál, és egy magánkiadónál meg egy hagyományos kiadónál dolgozó szerkesztő is máshogy dolgozik.
Ezért azt is el kell mondanom elöljáróban, hogy én egy hagyományos, szórakoztató irodalomra szakosodott kiadónak dolgozom, ezért erre a típusú szerkesztési munkára látok rá. Máshol egész máshogy zajlik egy szerkesztés, és más területekre nem is akarok kitérni, mert azokhoz nem értek.

A fő probléma a „küldd el nekünk a kéziratod, megszerkesztjük X Ft-ért” típusú felhívásokkal, hogy sokszor nem derül ki, hogy  mégis miféle szerkesztésről beszélnek. Mert a szerkesztésnek is több fajtája és többféle szintje van, amelyek másfajta szaktudást igényelnek, és a munkaidejük is más.
Az ilyen hirdetéseket ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor az étteremben megkapod az étlapot, és a főételekhez az van odaírva, hogy „hús krumplival 3000 Ft”. Rendben, de tudni akarnád, hogy mégis milyen húsért adod ki ezt az összeget, nem? Hogy ez most csirkefarhát vagy sertésmáj vagy őzgerinc vagy marhabélszín. A legtöbb amatőr író számára ezek a szerkesztést ajánló felhívások ugyanolyan lutrik, mint ha úgy rendelnénk meg egy ételt, hogy nem tudjuk, mi van benne. Nagyon könnyen kifizethetnek magas összegeket úgy, hogy aztán bélszín helyett csak farhátat kapnak.

Az itthoni szerkesztős szolgáltatásokkal az a probléma, hogy míg külföldön a szerkesztésen belül világosan elkülönülnek a más-más jellegű munkák, mindegyiknek külön neve és árazása van, addig ezeknek nincs általánosan használt magyar megfelelője. Így én is az angol elnevezéseket fogom használni, de hidd el, attól még a profi magyar szerkesztők is pontosan tudják, hogy mi ezek között a szolgáltatások között a különbség.
Az amatőr írók többsége viszont nem tudja, ezért lehet a szerkesztés bármi, amit a szolgáltató annak mond.

A szerkesztés szintjei

A hagyományos kiadó által megjelentetett könyvek általában háromféle szöveggondozáson mennek át: developmental/content editing, line editing, proofreading.

– A proofreading az, amit a korrektor csinál. Ellenőrzi a helyesírást, javítja a központozást, javítja az elgépeléseket, hogy az elnevezések egységesek legyenek stb. A korrektor nem nézi a történetet, nem nézi a stílust, ő ezekbe nem is nyúlhat bele. Tehát ezt a munkát a korrektor végzi, nem a szerkesztő.

– A line editing már a szerkesztő feladatai közé tartozik, ez röviden a stilisztikai szerkesztés: a szakértő a stílus, érthetőség, gördülékenység szempontjából vizsgálja a kéziratot.
Ebbe mi tartozhat: nézi a megfelelő szóválasztást, az ismétlődő szavakat, kliséket, esetleg húzza a túlírást, világosabbá teszi a fogalmazást, húzza a redundáns részeket, rámutat a zavaros vagy döcögős szakaszokra, rámutat a stílustörésekre, képzavarokra, figyeli a mondatok ritmusát stb.
Vagyis elsősorban a prózával foglalkozik, hogy a szövegnek meglegyen a sodrása, könnyen olvasható legyen, világos és érthető legyen, az író azt fejezze ki a szövegével, amit ki akar fejezni, azt a hangulatot adja át, amit szeretne.
A line editing nem foglalkozik a történettel, nem foglalkozik a dramaturgiai vagy karakterábrázolással kapcsolatos hibákkal. Ennél a szerkesztő nem ad neked írástechnikai tippeket, nem mondja el, mi a gond a konfliktusoddal, sem azt, hogy milyen lyukak vannak a háttérvilágodban. Egyszóval a tartalmi kérdésekkel nem nagyon foglalkozik.

– Ugyanis a tartalmi kérdésekre a developmental/content edit tér ki. Itt a szerkesztő már vizsgálja a történetet, a dramaturgiai ívet, a karakterek ívét, hogy a szereplők mennyire hitelesen viselkednek, feltárja a történetben a lyukakat, a konfliktus hiányát, kihúzatja a fölösleges fejezeteket, vagy kipótoltatja a történetet, SFF regényeknél vizsgálja a háttérvilágot stb. Képes adott olvasórétegre szerkeszteni a regényt, ismeri annyira a piacot, hogy tudja, mi által lesz egy történet sikeresebb. Ismeri a zsánereket és a hozzájuk kapcsolódó elvárásokat; ha ifjúsági regényről vagy meséről van szó, akkor tud korcsoportra szerkeszteni (ez mondjuk a line editnél is nagyon fontos).

Egy szórakoztató regény mind a három munkafolyamaton átmegy. Ha az író már nagyon profi, vagy esetleg van külön szerkesztője vagy szakértő ismerőse, akivel átbeszéli a regényét, akkor előfordulhat, hogy neki nincs szüksége külön (kiadó által biztosított) content editre, de az biztos, hogy a line edit meg a proofreading (korrektúra) minden kézirat esetében elengedhetetlen.
Viszont egy kezdő szerzőnél nem szabad kihagyni content editet sem. Az szinte elképzelhetetlen, hogy a történetében ne legyen egyetlen hiba sem.

Itthon a hagyományos kiadókon belül általában egy ember, a szerkesztő végzi a kéziraton a content és a line editet is, ezek nem különülnek el külön munkafolyamatokként. Legföljebb annyi történik, hogy amikor nekikezdenek az íróval a szerkesztésnek, először a nagyobb, tartalmi dolgokat javítják, és a stilisztikai javítás az utolsó kör.
Külföldön a hagyományos kiadóknál szintén gyakran egy ember végzi a szerkesztési munkákat, de ott kicsit jobban elkülönülhet a két szerkesztési kör.
Ott a szabadúszó szerkesztőknek olyan szolgáltatásaik is vannak, amiket igénybe vehetnek azok is, akik a hagyományos kiadást célozzák meg. Ilyenkor egy általános véleményt adnak a regény egészéről, és arról, mit lehetne javítani benne (critique, novel assessment, magasabb szinten content edit). A line editing meg a proofreading szolgáltatások pedig a szerzői kiadásos, pontosabban a self-published szerzőknek vannak (hisz a hagyományos kiadásnál ezeket nincs sok értelme megcsináltatni előre).
Ha megnézzük egy külföldi szabadúszó szerkesztő ártábláját, akkor minden esetben ott van, hogy ő melyik típusú szerkesztésért mennyit kér. Még aki nem szakmabeli, annak is világos, hogy egész más munka, ha valaki az egész történetet mélységében elemzi, és részletes átírási tanácsokat ad szerzőnek, meg ha valaki stilisztikailag javítja. Valamint másféle tudás is kell a két munkához.

A szerkesztési szolgáltatások zűrzavara

Ami a jelen téma szempontjából fontos, hogy amikor ezek a korábban emlegetett itthoni vállalkozások szerkesztést kínálnak, az jó eséllyel csak line edit lesz. És itt merülhet fel a megtévesztés lehetősége, mert amikor az amatőr író befizet egy ilyen szolgáltatásra, azt hiheti, hogy akkor ezzel ő tényleg egy teljes körű szerkesztést kap. De sajnos nem, csak egy részét kapja meg annak a szerkesztési munkának, amit egy hagyományos kiadónál valószínűleg megkapna.
És persze az is kérdéses, hogy az a stilisztikai szerkesztés, amit elvégeznek, mennyire hozzáértő és gondos lesz. Teljesen más dolog úgy kijavítani egy szöveget, hogy olvasható legyen, ne legyenek benne kiugró hibák, meg más dolog irodalmi szempontból kihozni belőle a maximumot. Ahhoz már stílusérzék és szakértelem kell.

Ha pedig az anyagiakat nézzük, ugye említettem, hogy ezek a munkák nem ugyanannyi időt és szakértelmet igényelnek, és ennek megfelelően más árfekvésben is vannak. A content editing a legnehezebb és legidőigényesebb, ez a szolgáltatás kerül külföldön a legtöbbe. Ahogy láttam, a line editingért az előbbinél kb. 25%-kal kevesebbet szoktak kérni, a proofreadingért pedig kb. 50%-kal kevesebbet (ezek csak nagyon körülbelüli arányok).
Vagyis ha egy itthoni cégről beszélünk, akkor nemcsak abból a szempontból nem mindegy, hogy ők a szerkesztésen mit értenek, hogy végül a szöveged milyen javításon esik át, hanem az anyagiak szempontjából sem. Ha nem nézel annak utána, hogy az adott cégnél mit takar a szerkesztés, és kifizetsz egy nagyobb összeget, arra számítva, hogy átfogó javítást kapsz, lehet, hogy utána kellemetlen meglepetésben lesz részed.

Az első probléma a hiányos tájékoztatás – néha az írók sem tudják pontosan, mire adnák ki a pénzt. Valahol egyszerűen csak azt mondják, hogy „mindent” kijavítanak a szövegben, de hogy ez nekik mit jelent, csak találgathatjuk. (Külön érdekes, mikor azt mondják, mindent javítanak, kivéve a történetet – az jó eséllyel ugyanolyan line edit lesz, mint a többi.)
Máshol viszont kiderül, hogy a szerkesztés náluk elsősorban a stilisztikai és nyelvtani javítást jelenti. Ami korrekt, csak annyi baj van ezzel, hogy az amatőr írók fejében kialakul az a nézet, hogy a szerkesztési feladatok valóban kimerülnek ennyiben, és a stilisztikai csiszoláson túl az ő kéziratuknak másra nincs is szüksége. Hisz meg volt szerkesztve, nem? Akkor már mehet is a nyomdába. (Külön probléma, ha egy cég azt előnynek állítja be, hogy ők egyáltalán nem foglalkoznak a tartalmi résszel – mintha az általános, teljes körű szerkesztés fölösleges vagy káros lenne.)
A magánkiadóknál is észlelhető hasonló probléma: elvileg a szolgáltatásban benne van a szerkesztés, de a leírásból kiderül, hogy az is csak egy stilisztikai csiszolás, és ha a szerző tartalmi elemzést is szeretne, azért külön kell fizetni. És annak már örülhet az író, ha gondos stilisztikai javítást kapott, a gyakorlatban ez inkább nyelvtani javítás szokott lenni.
Valahol a szerkesztést meg a korrektúrát felcserélhető fogalomként használják, és kiderül, hogy a „szerkesztjük a kéziratot” annyit jelent, hogy a korrektor egyszer átolvassa, és javítja az elírásokat.

Azt is hozzá kell tenni, hogy persze nem hibás az, hogy ha valaki egy line edit szolgáltatást ajánl, és azt szerkesztésnek hívja. Ez a magyar gyakorlat egy hiányossága, hogy ezek a munkák összemosódnak (bár valamikor a content editort meg line editort úgy különítik el, hogy lektor és olvasószerkesztő, és a tartalmi értékelés a "lektori vélemény", a "szerkesztés" meg a line edit).
Semmi baj nincsen azzal, ha egy vállalkozás egy line editet kínál, és egy író ezt igénybe veszi. De mindkét félnek tudnia kell, hogy akkor ez mit is tartalmaz.
Viszont a kezdő íróknak azzal tisztában kell lenniük, hogy ez önmagában nem lesz elég, ezzel a tartalmi, dramaturgiai hibák még nem lesznek kijavítva a történetükben. A line edit egy nagyon fontos része a szöveggondozásnak, de ez a szükséges szerkesztési munkának a fele. A stilisztikai javításnak pedig akkor van értelme, ha a kézirat tartalmi része rendben van, azt az író már megnézette valakivel, javította.

A tartalmi javításra is lehet keresni szakértőt, vagy lehet, hogy valakinek nagyon megbízható és hozzáértő bétái vannak, van egy nagy tudású íróköre, így a tartalmi visszajelzést meg tudja szerezni máshonnan, neki valóban csak egy line editre lenne szüksége. Ilyenkor mi alapján érdemes szerkesztőt vagy céget választani?
Ideális esetben ez valahogy így nézne ki: https://reedsy.com/donna-hillyer
Ha egy angol kéziratnak szeretnék szerkesztőt keresni, akkor rögtön találnék az előbbihez hasonló gyűjteményeket és keresőket, de akár megnézhetem a szabadúszó szerkesztők weboldalait is. Természetesen a magyar egy kisebb piac, nem hiszem, hogy nekünk külön kereső oldal kéne a szerkesztőkhöz. Viszont nagyon jó lenne, ha valaki valamilyen szerkesztési szolgáltatást kínál, tájékoztatást adna arról, hogy milyen szakmai tapasztalata van, hány éve szerkeszt, milyen típusú szövegeket vállal. A fentebb linkelt oldalon is látni lehet, hogy potenciális szerkesztőnek mi a végzettsége, hol dolgozott eddig, milyen könyveket gondozott, milyen típusú munkákat vállal, milyen zsánerekhez ért. Ha le akarjuk ellenőrizni a munkáját, elmehetünk a könyvesboltba, és belenézhetünk az egyik regénybe, amin dolgozott.

De a külföldi kiadók így is sírva könyörögnek az íróknak, hogy nagyon komolyan ellenőrizzék, kit bíznak meg. És mivel ott is sok a hozzá nem értő ember, a kiadói szakemberek gyakran inkább azt javasolják, hogy aki hagyományos kiadásba akar menni, inkább ne béreljen fel előtte szabadúszó szerkesztőt: egyrészt mert fölösleges, a kézirata úgyis meg lesz szerkesztve, ha elfogadják, másrészt lehet, hogy a magán szerkesztés után csak rosszabb lesz a szöveg, mint volt.
Ez pedig egy nagyon is valós lehetőség itthon is. Van egy ígéretes regényed, amit elvinnél egy hagyományos kiadóhoz, de előtte szeretnéd, ha egy profi is ránézne, ezért felbérelsz magánban egy szerkesztőt. Ha olyan szerkesztőt sikerül találni, aki nem ért annyira a piachoz vagy a zsáneredhez, vagy úgy általában a szerkesztéshez (az is lehet, hogy elsősorban nem is irodalmi szerkesztő), könnyen lehet, hogy többet árt, mint használ. Lehet, hogy azt a kéziratot szerkesztés előtt elfogadta volna a kiadó, de utána már nem.
Én azt tanácsolom, ha magánkiadásba viszed a regényed, akkor, ha módodban áll, találj magadnak egy irodalmi szerkesztőt. Ha hagyományos kiadásba mennél, akkor nem célszerű előtte végigszerkesztetni a kéziratot, nem javaslom a teljes stilisztikai szerkesztést. Itt annak látom értelmét, ha az író inkább történetre vonatkozó és általános tanácsokat vagy mentorálást kér. De egy általad ismeretlen szerkesztővel javíttatni egy olyan kéziratot, amit majd el szeretnél küldeni egy hagyományos kiadónak, kockázatos.

A magyar oldalakkal továbbá az a gond, hogy esetleg van egy minimális információ arról, hogy milyen jellegű szerkesztést végeznek, de szerkesztőkről semmi. Nem véletlen, hogy a külföldi szerkesztők is csak bizonyos típusú munkákat vállalnak el. Egy profi pontosan tudja, hogy mik az erősségei, ezért lehet, hogy ő inkább tartalmi tanácsadást vállal, vagy nem vállal SFF regényeket, vagy ifjúsági irodalmat. (Valamint egy korrektor nem tudja elvégezni a szerkesztő munkáját, és a szerkesztők se szoktak korrektúrázást vállalni.)
Egy szerkesztő nem érthet minden zsánerhez, és nem érthet az összes korcsoporthoz. Tehát egy szabadúszó szerkesztőnél eleve gyanús, ha bármit elvállal. De ha egy cégnek a hirdetését látod, abban az esetben is kétséges, hogy nekik van 8 különböző profi szerkesztőjük, akik minden író igényeit ki tudják szolgálni.
Ha nem tudsz a cégről semmit, nem tudsz a munkatársakról semmit, akkor honnan tudod, ha elküldöd nekik a hard sci-fidet vagy romantikus regényedet vagy mesédet, akkor olyan fog foglalkozni vele, aki ért is az ilyen típusú szövegekhez?
Persze ha hagyományos kiadóhoz mész, akkor sem tudod előre, kivel fogsz dolgozni. De a kettő között az a nagy különbség, hogy azt a szerkesztőt a kiadó alkalmazza, így a kiadó biztosítja azt, hogy te olyan szakemberhez kerülj, aki ért a te zsáneredhez, korcsoportodhoz.

Korábban a line editről meg a stilisztikai javításról beszéltünk, amihez nyilván nem kell annyi zsánerismeret, mint ha valaki tartalmilag javítaná a kéziratot. Viszont valamennyi zsánerismeret ahhoz is kell. Ha a szerkesztő csak a stílust javítja, semmi mást, azzal is lenullázhat egy kéziratot. Van olyan, hogy egy szerkesztő az adott területen szuper munkát végez, de más szövegeket ledózerol.
Láttam arra példákat, hogy például egy általában klasszikus meg szépirodalmi művekkel foglalkozó szakértő megkapott egy YA vagy NA regényt, és kiölte belőle a stílusjegyeket. Persze egy NA meg romantika szerkesztő sem tudna mit kezdeni egy szépirodalmi művel. Ilyenkor a lelkiismeretesebb szerkesztő inkább nem is nagyon nyúl a szöveghez, mert tudja ő is, hogy nem ért hozzá, és csak a nyelvtani részt javítja. De ez megint csak hiányos szöveggondozás lesz.
És még egyszer hangsúlyozom, szerkesztőből is nagyon sokféle van, van, aki újságokat szerkeszt, van, aki weboldalakat, van, aki elsősorban szakszövegeket... Olyat keress, aki főként irodalommal foglalkozik.

***

Ahogy korábban említettem, jó dolognak tartom, hogy léteznek szabadon igénybe vehető szerkesztői szolgáltatások. Különösen az olyan írók számára hasznosak, akik nem gondolkoznak hagyományos kiadásban, más úton szeretnék megjelentetni az írásukat, de így is fontosnak tartják azt, hogy egy szakember segítségével fejlesszék a művüket. (De ahogy mondtam, léteznek olyan szolgáltatások is, amelyek azoknak az íróknak is hasznosak lehetnek, akik hagyományos kiadásba szeretnének menni, mert a történettel kapcsolatos és általános írástechnikai tanácsokat adnak. Itthon is van ilyen lehetőség. De persze ingyenesek is.)
A magánkiadást sem tartom ördögtől való dolognak, de az egyik ok, hogy a magánban kiadott könyveknek itthon ilyen rossz híre van, mert ezen a területen a szöveggondozás színvonala sokszor elég alacsony. Az írók meg sokszor nem is tudják, hogy a szerkesztésnek többről kellene szólnia a helyesírási hibák kijavításánál.
Hallottam olyat, hogy egy író elvitte magánkiadóhoz a regényét, és amikor visszakapta a szerkesztést, elégedett volt magával, mert alig javítottak bele. Azt hitte, ez azt mutatja, hogy a szövege annyira jó volt, hogy csak kevés hibát találtak benne – pedig mindez azt jelentette, hogy csak felületesen nézték át.

Nem hiszem, hogy minden magánkiadásos író igénytelen lenne, hogy egyiküknek sem számít a művük minősége. Sok esetben valóban az információhiány a probléma – a szerző nem tudja, mit várjon a szerkesztéstől. Aki végigolvasta ezt a cikket, már nagyjából tudja, hogy mit kellene várnia, és ehhez már csak olyan szakembereket kell találnia, akik ezeknek az elvárásoknak meg tudnak felelni.
Sajnos itthon még nem annyira átlátható rendszer, mint külföldön, ahol általában könnyen ki lehet deríteni, hogy a szakértőnek van-e valódi tapasztalata, vannak-e referenciái, sokuk szakmai bloggal vagy YT-csatornával is rendelkezik. Itthon a szomszéd Marika is kinevezheti magát szerkesztőnek, és csinálhat magának egy olyan oldalt, amin hirdeti magát. Valamikor az illető maga sem tudja felmérni, hogy nem ért hozzá, és az, hogy írt pár könyvet, elvégezte a magyar szakot, hogy bétázott pár embernek, vagy egy amatőr oldalon szerkesztett pár novellát, még nem elég ahhoz, hogy rá lehessen bízni egy regény szöveggondozását. (Hasonlóan ahhoz, ha valaki pár könyv megírása után már írós tanfolyamot akar indítani.)

A szakmai színvonal emelésének szerintem az egyik útja, hogy tájékoztatjuk az írókat. Amelyik író tudja, hogy miből áll a szerkesztés, az nem fog megelégedni a szakmaiatlan, felületes munkával. A szerzőknek meg kell tanulniuk igényesnek lenni, és ez nem csak azt jelenti, hogy alkotóként igényesek, hanem ha felbérelnek valakit szerkesztési vagy egyéb munkára, igyekeznek jó szakembert találni, és nem arra esik a választásuk, aki a legolcsóbb, vagy aki a legjobban reklámozza magát.
Ha pedig a szerzőknek tudatos elvárásaik vannak az ilyen szolgáltatásokkal szemben, akkor megjelennek majd azok a cégek és szabadúszók is, akik valóban megbízható, minőségi munkát végeznek.


Ha érdekel, hogy néz ki egy profi szerkesztés, kattints ide.

Tévhitek a szabadúszó szerkesztőkről: https://nancypeske.com/7commonmyths/

Jó tanácsok, hogy mire figyelj a szerkesztő kiválasztáskor: https://www.sfwa.org/other-resources/for-authors/writer-beware/editors/#Warning

Réka

Kozma Réka szerkesztő

5 Megjegyzések

  1. Csak érdekességként említem, hogy akinek kétségei lennének a jó szerkesztő fontosságát illetően, az nézze meg a Genius című filmet. Jude Law és Colin Firth a két főszereplő. Egy író, Thomas Wolfe és a szerkesztője, Max Perkins.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a filmet egy ideje már én is meg akarom nézni. :)

      Törlés
  2. Sziasztok!

    Nem közvetlenül a cikkhez tartozik, de eszembe jutott megkérdezni. A szerkesztésnél említésre került, hogy rengeteg dolog felesleges egy szövegben, amelyek kihúzásra kerülnek. Hogyan írhatunk terjedelmesen (rizsa nélkül), hogy mégis élvezetes legyen? Ugye Stephen King is írta, hogy számos mondat kihúzásra kerül nála. Például ő, de akár említhetném az Amerikai isteneket és a Dan Brown- könyveket, nagy terjedelműeknek számítanak. Amikor olvastam ezeket, nem mondható, hogy szigorúan tényleg minden felesleg ki lett húzva, de lehet, hogy tévedek. Az amerikai istenek tetszett, mégis voltak részek, amik számomra unalmasnak tűntek. Stephen King kiváló, de szintén. Ez lenne a kérdésem, hogyan lehet érezni, hogy mi írható még a könyvbe és mi nem? Például ami a főhőst bemutatja vagy meghatározta az életét, stb, azok szükségesek. A kritikám magam ellen szól, mert úgy éreztem, hogy van egy történetem, amelybe megpróbáltam belecsempészni minél több fordulatot, izgalmas történést, de 150 oldalnál többet nem lennék képes írni róla, és lehet, hogy valaki kihozna ugyanebből egy trilógiát is akár :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ezek másfajta írói hibák, és szét kell választani, mi az ami túlírt, és mi az, ami unalmas. Azt jelenti, hogy valami túlírt, hogy a szerző sokkal hosszabban taglalja a dolgot, mint szükséges lenne. Például egy naplementét vagy virágos rétet fél oldalon keresztül ábrázol, és ebből semmi más nem jön át, mint hogy a rét szép. Vagy pedig részletesen leírja, hogy jut el a karakter otthonról a munkahelyére. Vagy pedig hosszasan ecseteli, a karakter milyen szomorú.
      Ha egy részt unalmasnak érzékelsz, az sok minden miatt lehet még, nem csak a túlírás miatt. Állhat mögötte infóadagolási probléma, dramaturgiai gond, karakterábrázolási gond, nem elég világos motiváció vagy tétek stb. Túlírásnál az egy megoldás, hogy meghúzzuk az adott részt, de ha ott mondjuk egy dramaturgiai gond van, azt nem lehet ennyivel elintézni.
      Vannak írók, akik eleve hajlamosak a túlírásra, mások meg alulírnak. Ha úgy érzed, hogy hiába találtál ki millió fordulatot, nem tudnád a regényterjedelemben megírni a történetet, lehet, hogy te is alulírsz. Aki kimondottan cselekményes szerző, az gyakran alulír, leírások és karakterábrázolás csak minimálisan van nála. Minden írónak be kell azonosítania magánál, hogy nála mi van túlsúlyban, mi hiányzik. Ezután tudja csak eldönteni, hogy vajon túlír-e.

      Törlés
  3. Köszönöm szépen. Sajnos én alulíró vagyok ezek szerint. Újra átolvasom a leíró részekkel, karakterábrázolással kapcsolatos bejegyzéseidet. Ilyenkor mindig többet tudok írni, de később elfogy a lendület, a terjedelem. Köszi még egyszer!

    VálaszTörlés
Megjegyzés küldése
Újabb Régebbi