Új szerkesztői és írástechnika oldal!

4 ok, amiért jobb, ha elutasítják a kéziratodat

Minden írónak nagy öröm a boltokban látni a könyvét, és érthető, hogy sokan türelmetlenek, és minél előbb el akarják érni ezt az álmot. De az igazság az, hogy egy szerzőnek sokkal többet árt, ha egy rosszabb regényét megjelentetik, mint hogy egy jó kézirata a fiókban marad.
A felfedezetlen tehetségek értékesek, ők még bármilyen magasságokig eljuthatnak. Ha már megjelent egy könyved, akkor íróként már az alapján fognak megítélni, akkor is, ha az csak egy kis része mindannak a munkának, amit alkotóként addig a pontig létrehoztál (ritka az olyan szerző, aki egy regényt írt egész életében, és azt rögtön ki is adták).
Gondolj bele, mi van, ha az a regény rossz kritikákat kapott, ha nem szerették az olvasók, ha rosszul fogyott, vagy teljesen eltűnt a könyvek tengerében, olyan, mintha nem is létezne?

Az írók általában bukásnak élik meg, ha egy kiadónak elküldték a kéziratukat, és az visszautasította. De kevesen gondolnak bele, hogy ez a kis csalódás sokszor éppen egy sokkal nagyobb és nyilvánosabb csalódástól menti meg őket. Egy visszautasítás után még mindig ott állnak a szerző előtt ugyanazok a lehetőségek, amik egy megjelentetett, de megbukott könyv után már nem.
Számba vettem néhány olyan helyzetet, amikor sokkal jobban jársz, hogy elutasították a kéziratodat, mintha megjelentették volna.

1. Nem elég jó a kézirat

Ez a leggyakoribb és legtisztább ok, de az írók jelentős része ezt az indokot fogadja el a legnehezebben: egyszerűen a kézirat nem elég jó a kiadáshoz.
Ez nem is feltétlenül azt jelenti, hogy a történet vagy a szöveg kimondottan rossz, attól még, hogy azt a regényt egy kiadó elutasította, lehetnek komoly értékei.
A „nem elég jó” egy nagyon széles spektrum, aminek az egyik végén ott vannak a szinte olvashatatlan, összecsapott, hibáktól hemzsegő, mindenféle átgondolás nélkül összekalapált történetek. A másik végén viszont ott vannak a jó stílusban megírt, érdekes alapötlettel rendelkező, gondosan kidolgozott regények, amiknek viszont van pár jelentős hibája. Lehet, hogy az elejébe beleolvasva még mesterműnek tűnik a regény, de csak később, az egészet látva derül ki, hogy a cselekmény szétesik.

Miért jársz jobban, ha visszautasítanak?
Ennek egyértelműnek kellene lennie. Miért lenne az neked jó, ha kiadnának tőled egy olyan regényt, amiről a szerkesztők is tudják, hogy problémák vannak vele?
Ha a kiadó úgy gondolja, hogy a történet nem működik, vagy a karakterábrázolás, a világépítés vagy valamilyen egyéb vonatkozásban nem működik, akkor valószínűleg az olvasók is hasonló véleményen lesznek. Senki nem akarja olyan élménnyel kezdeni az írói karrierjét, hogy elégedetlen olvasók kritikáit böngészi.
Lehet, hogy most bánt, hogy nem kapsz publikálási lehetőséget, de évek múlva, amikor fejlődtél és sokkal jobb íróvá váltál, megköszönöd az égieknek, hogy sosem jelentették meg a korai zsengéidet.

2. Még nem állsz készen a kiadásra

Van olyan, hogy az író összehoz egy egész jó regényt, működik a történet, nincsenek benne óriási hibák. Azt a kiadó is érzi, hogy az illető még nem vérprofi, csúszkál a szövege, nincs meg a teljes írói eszköztára, de reménykednek abban, hogy hamar felnő a feladathoz.
Van olyan szerző, aki tényleg felnő, a tapasztalatlanságát ellensúlyozni tudja, és gyorsan fejlődik. De van olyan eset, amikor a kiadó elkezd dolgozni egy íróval, és akkor derül ki, hogy még nagyon amatőr szinten van.
Ennek az egyik tünete a nem megfelelő hozzáállás, amikor az illető elutasítja a kívülről jövő segítséget, mert azt hiszi, ő jobban tudja. Nem tud alkalmazkodni a kiadás folyamatához és a könyvpiac működéséhez.
Lehet, hogy közreműködő az író, de nem érti, mit kérnek tőle, nem tudja megcsinálni a szerkesztést, nem tudja, hogyan adhatná el magát szerzőként, nem tudja promotálni a könyvét stb.

Miért jársz jobban, ha ilyen esetben visszautasítanak?
Ahogy sok más munkához, a könyvkiadáshoz is érettség kell. Egyrészt kell egy írói érettség, tapasztalat és az írástechnikai alapok megléte. Abban az esetben, ha ez nincs meg, akkor a szerző számara az első könyvének a szerkesztése szenvedés lesz. Ha a következő években nem pótolja be a technikai hiányosságait, akkor az összes többi könyve kapcsán is ugyanazok a gondok fognak felmerülni.
Másrészt szükség van személyes érettségre. Együtt kell tudni működni többféle szakemberrel, vezetőkkel, szerkesztőkkel, grafikusokkal, marketingesekkel, be kell tartani a határidőket, rendelkezni kell némi marketingszemlélettel, hogy az ember sikerre tudja vinni a könyvét.
Az, hogy valaki megírt egy jó regényt, egy szép teljesítmény, de ettől még messze nem garantált, hogy sikeres szerző lesz belőle. Ha pedig túl korán kap publikálási lehetőséget, amikor még se emberileg, se íróként nem áll erre készen, akkor egy kötet után megreked a karrierje. És egyáltalán nem biztos, hogy az a kiadó, ami az első kéziratát megjelentette, a másodikat is meg fogja.

3. Jó író, rossz ötlet

Van olyan eset, amikor a szerző tehetséges, technikailag sincs gond azzal, amit ír, a stílusa gördülékeny, olvasmányos. A képességei abszolút megvannak ahhoz, hogy megalkosson egy jó regényt, egyszerűen az aktuális kéziratának az alapötlete nem jó.
Ezen érthetjük azt, hogy az ötlet klisés, unalmas, nincs benne semmi új vagy érdekes. Érthetjük azt, hogy a téma retró, vagy pedig éppen nincsen rá piaci igény (pl. már kevésbé menők a vámpíros urban fantasyk). Előfordulhat ez akkor, ha az illető nem elég olvasott, nincs megfelelő zsánerismerete, így amit ő eredetinek gondolt, azt a veterán olvasók elcsépeltnek találják. 
Vagy az is lehet, hogy az író éppen, hogy túlságosan eredeti próbált lenni, és kísérletezett, de a végeredmény egy zavaros katyvasz lett. Kezdő íróként jobb, ha nem próbálunk egy zsánert forradalmasítani (főleg, ha nem is ismerjük behatóan).
Olyan esetek is előfordulnak, hogy a szerző, aki egy bizonyos zsánerben vagy korcsoportban sikeres, átvált egy másikra, annak viszont nincs tisztában a szabályaival, vagy egyszerűen kiderül, hogy az nem az ő terepe. Például felnőtt regényekre szakosodott szerző próbál ifjúsági regényt írni, krimi író próbál romantikus regényt írni, ifjúsági szerző próbál felnőtt sci-fit írni.

Miért jársz jobban, ha elutasítanak?
Szomorú látni, ha tehetséges szerzők azért rekednek meg, mert végletekig ragaszkodnak egy adott regényhez, egy ötlethez. Mindenáron azt a történetet akarják megjelentetni, pedig sokkal jobban járnának, ha belekezdenének egy másikba.
Szintén szomorú, ha a szerzőnek komoly erősségei vannak egy területen, de ezt nem ismeri fel, vagy egy külső vagy belső előítélet miatt direkt szembe megy azzal, amiben tehetséges.
Az, hogy valaki jó író, önmagában nem elég, kell hozzá egy jó téma is. Nem mindenki találja meg rögtön a hozzá leginkább illő témát, vagy azt, ami az olvasóközönséget leginkább érdekelheti.
Persze az író szereti az alapötletét, mert ha nem vonzaná, nem is írná meg. De kérdezd meg magadtól, hogy mi neked az előnyösebb: ha kiadnak tőled egy közepes történetet, ami eltűnik a piacon? Vagy ha vársz még pár évet, és egy igazán eredeti és hozzád passzoló történettel berobbansz?

4. A mű nem illik a kiadó profiljába

Lehet, hogy semmi nagyobb baj nem volt a kéziratoddal, sőt, lehet, hogy még a szerkesztőnek is tetszett, csak egyszerűen a kiadó nem tudja elhelyezni saját választékában. Lehet, hogy szépirodalmi kiadóba küldtél egy pörgős thrillert, lehet, hogy egy szórakoztató irodalomra szakosodott kiadóba küldted az experimentális posztmodern regényedet. Lehet, hogy fantasztikus elemekkel teletűzdelt áltörténelmi regényt küldtél egy olyan kiadónak, ami csak történelmi regényekkel foglalkozik.
Ezért fontos, hogy nézz körül a piacon, mielőtt továbbküldöd a regényed. Böngészd át a kiszemelt kiadó választékát, és gondolkozz el azon, hogy vajon a te történeted beleillik-e. Lehet, hogy te azt gondolnád, hogy igen, de a háttérben nekik lehetnek olyan szempontjaik, amiket nem ismersz.

Miért jó neked, ha visszautasítanak?
Íróként talán még nehezebb is lehet azt feldolgozni, hogy annak ellenére, hogy jó a kéziratod, a választott kiadó nem karolja fel. Viszont emögött a döntés mögött általában az a megfontolás áll, hogy úgy gondolják, nem tudnák megfelelően megtámogatni a könyvet, az olvasók tőlük más típusú történeteket keresnek, náluk nem lenne sikeres.
Egy alapvetően jó kéziratot elutasítani a kiadónak sem kellemes, de hosszú távon szerző érdekeit is ez szolgálja.  Sokkal többet ártanának neki, ha lekötnék magukhoz, miközben más kiadónál sokkal jobb helyen lenne.

 ***

Aki kitartó és tehetséges, azt nem fogja megakadályozni néhány elutasítás. Ha meg tudott írni egy jó történetet, akkor valószínűleg meg tud írni utána még többet is. Valamint ha már befutott, akkor még mindig előveheti azt a régi, fiókban pihenő szöveget.
Viszont ha kiadják egy rossz regényét, akkor azt örökké hozzákötik a nevéhez. Az egy dolog, hogy esetleg a kötet bukás lesz, és negatív visszajelzéseket kap, de utána hiába ír meg egy remek kéziratot, az az olvasó, aki már egyszer csalódott egy szerzőben, nem valószínű, hogy újra próbát tesz vele.
A szakma is figyeli az új tehetségeket, de akinek az első művét nem találták színvonalasnak, azt leírják, és utána sokkal nehezebben vív ki magának elismerést.
Sokkal nehezebben tud úgy átmenni egy új kiadóhoz, ha az előzőnél már volt egy rosszul fogyó könyve (arra meg szinte semmi esély nincs, hogy egy magánkiadásban megjelent regényt átvesznek, vagy máshol folytatnak egy megkezdett sorozatot).

A sikerhez több összetevő megléte szükséges: tehetséges író + jó téma jól kivitelezve + a kéziratot jól képviselni tudó kiadó + meglévő olvasói érdeklődés.
Nem érdemes olyan kiadóhoz vinni a kéziratodat, aminek nem a profilja, vagy csak rossz feltételekkel adná ki (nem megfelelő terjesztés, szinte semmi marketing). Mégis sokan vannak, akik az elutasított kéziratukat rögtön elviszik magánkiadásba. Nem számít, hogy az illető sokkal jobb regényt is tudna írni, hogy ott nem kap annyi támogatást, hogy 1-2 év múlva már a nagy kiadók is tárt karokkal várnák, neki az a fontos, hogy azonnal megjelenjen.
Sokkal jobban jársz, ha türelmes vagy, és előbb 1. megszerzed a kellő gyakorlatot, technikai tudást, 2. megírsz egy olyan történetet, ami hozzád is közel áll, és az olvasókat is képes megragadni, 3. olyan kiadót keresel neki, ami nemcsak, hogy hajlandó megjelentetni a regényed, hanem ahol esélyt kap a sikerre.

Réka

Kozma Réka szerkesztő

3 Megjegyzések

  1. "Miért lenne az neked jó, ha kiadnának tőled egy olyan regényt, amiről a szerkesztők is tudják, hogy problémák vannak vele?" - Érdekes, de ez tényleg egy megnyugtató gondolat. Legalábbis, én is éreztem már így - ha nem elég jó az adott regény, akkor jobb is neki (nekem :D), ha visszautasították. Akkor nincs értelme erőltetni. Én legalábbis ettől nem dőlök a kardomba :) Ami viszont nehezebb kérdés, hogy akkor mi legyen a regénnyel? Mert, ugye, ilyenkor jön az a gondolat, hogy "a fenébe, hát még mindig nem elég jó, pedig én már tisztára azt hittem"... Dolgozzak még rajta pár évet, úgy, hogy esetleg ugyanígy azt érzem majd, hogy kész, és kihoztam belőle, amit tudtam, aztán kiderül, hogy mégsem? Vagy tegyem fel a polcra mint hasznos, de lezárt tapasztalatot, és legfeljebb mutogassam a barátaimnak, aztán kezdjek valami újba? És az vajon elég jó lesz-e? :D A legjobb, amit ilyenkor tenni tudok, hogy egy kicsit hagyom pihenni az ügyet, addig nem akarom mindenáron megtalálni a legideálisabb megoldást. Aztán pár hét vagy hónap múlva ismét előveszem. Addig talán eldől a tudatalattimban, melyik is a helyes irány :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan ez a jó stratégia. :) Valamikor az alapkoncepcióval van gond, valamikor a kivitelezéssel. Ha az alapkoncepcióra azt mondják, hogy zseniális, csak még pofozgatni kéne a regényt, mert a dramaturgiával vagy mással gondok vannak, akkor persze érdemes átírni. Ha azt mondják, hogy a kivitelezés jó, de az alapkoncepció rossz, akkor nem igazán érdemes vele foglalkozni, mert akármennyit javítasz rajta, a hiba benne marad.
      Ha meg az ember nem tudja, mihez is kellene kezdeni vele, akkor az egyik segítség az lehet, ha bétáztat. A másik, hogy hónapokra félreteszi, aztán ha előveszi, és azt mondja, "már látom, hol hibáztam, de ezt az ötletet még mindig imádom", akkor érdemes újraírni.

      Törlés
  2. Olyan rémes könyveket adnak ki mostanság magyar íróktól, hogy olvasóként 5-10 oldal itán abbahagyom. Ennyit a kiadókról!

    VálaszTörlés
Megjegyzés küldése
Újabb Régebbi